Badenweiler

Badenweiler, egy nagyjából 3500 lakosú, mintegy 22 négyzetkilométeres fürdőváros, 425 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik a Fekete-erdő nyugati lábánál. Egyedülálló helyet foglal el Németország, Franciaország és Svájc találkozásánál – huszonnyolc kilométerre Bázeltől, harminc kilométerre Freiburg im Breisgautól és alig tíz kilométerre a francia határtól –, a Blauen 1164 méteres csúcsa alatt megbúvva. Itt, meredek erdős lejtők és termékeny löszteraszok között a római hőmérnökök öröksége a középkori várromok, a tizenkilencedik századi fürdővárosi pompa és a csendesen pezsgő kortárs kulturális élet mellett él tovább.

A Felső-Rajna szűkülő völgyétől a Fekete-erdő hegység menedékéig Badenweiler története geológiai, éghajlati és emberi erőfeszítések rétegeiben bontakozik ki. A helyi kőbányákban évszázadokon át kitermelt gneisz és gránit alapkőzet az ősi folyóáradások által lerakódott lösztalajok alapját képezi. A hasadékvölgyi tektonika és a hosszan tartó geotermikus áramlatok adják a város meghatározó jellegzetességét – a 21 °C-os meleg ásványvízforrásokat, amelyeket egykor a római fürdőzők nagyra becsültek, és 1784-ben fedeztek fel újra erdő- és törmelékrétegek alatt. Ez a földalatti hő ajándéka vonzotta ide először a látogatókat, és ez a mai napig Badenweiler gazdaságának és identitásának középpontjában áll.

A város épített környezete uralkodók és városhasználatok sorozatáról tanúskodik. A várdomb tetején egy középkori erődítmény megviselt kövei állnak, amelyet a badeni őrgrófok építettek, majd a francia csapatok 1678-ban lebontottak, és amelyet ma kilátópontként alakítottak ki, ahol az esti kivilágítás a középkori várat és a függönyfalat rajzolja ki a sötétedő fenyők hátterében. Lent az Evangélikus Pauluskirche (1897) egy kisebb gótikus előd helyén áll, tégla és kő homlokzata a romos vár lábát jelöli, és néma tanúbizonyságot tesz az évszázados istentiszteletről. Nem messze található a modern Szent Péter plébániatemplom, amelyet a huszadik század végén avattak fel, orgonahangversenyeknek és kóruskoncerteknek ad otthont tiszta vonalak és világító ólomüveg nyílások között.

Mégis a völgy alján – a Weilertal Klemmbach mellékfolyója mentén – találta meg egykor Badenweiler ipara és mezőgazdasága a maga erejét. Egy tizennyolcadik század közepén készült felmérés tizenhárom, vízzel hajtott gabonamalmot sorol fel harminc őrlőkerékkel kilenc kilométernyi patakon keresztül, ami tízezer fős lakosság számára elegendő. Ma már csak az oberweileri történelmi olajmalom forgatja meg alkalmanként a kerekét, felidézve azt az időt, amikor a helyi gazdák és a Wiesentalból érkező utazók rozst és árpát hoztak ide őrölni. Ugyanezek a patakok szállították egykor a vasat, az ólmot és az ezüstércet a müllheimi kohókba; ezeknek a vállalkozásoknak a maradványai erdei ösvényeken és szőlőültetvények teraszain nyugszanak.

A Fekete-erdő esőárnyékából kifaragott meleg, szinte mediterrán szigetben a teraszos lejtőkön olyan szőlőfajták érnek, amelyeket Németországban ritkán látni – burgundi Pinot és Chasselas. A Kurhaus kertjeiben ültetett pálmafák, fuksziák és magnóliák a Felső-Rajna felől akadálytalanul hömpölygő enyhe délnyugati áramlatokban virágoznak. Télen, míg a Felső-Rajna-síkság ködben remeghet, Badenweiler völgye fénynek és melegnek örvend, nemcsak fürdőihez, hanem fás csodáihoz is vonzva a látogatókat: az Állami Gyógyfürdő Hatóság arborétuma mamutfenyőket, tulipánfákat és kelet-ázsiai juharfákat őriz őshonos fenyők lombkoronája alatt.

A római fürdőháztól a modern fürdőpavilonig a badenweileri Cassiopeia termálfürdő a folytonosság és az alkalmazkodás ívét követi. A 2001-ben hozzáadott futurisztikus üvegtető alatt a feltárt római medencék, lépőkövek és hypocaust oszlopok között barangolhatunk, német, francia és angol nyelvű brosúrák segítségével. A szomszédos fürdőépületben, amelyet az 1970-es évek elején építettek, található a Csehov Szalon, egy irodalmi múzeum, amely az 1904 júliusában itt elhunyt orosz író tiszteletére állít emléket. Átfogó kiállítása Csehovot a négy globális Csehov-múzeum közé helyezi, elmesélve, hogy az orvosok hogyan írták fel egykor Badenweiler klímáját tüdőbetegeknek – irónia, mivel a férfi egészségi állapota érkezéskor gyorsan romlott.

A Kaiserstraße mentén rehabilitációs klinikák sorakoznak, strukturált hidroterápiás, fizioterápiás és klímaterápiás programokat kínálva. A turisztikai bevételek nagy részét mégis magánszállodák, panziók és wellnessközpontok adják, amelyek személyre szabott gyógyfürdői csomagokat kínálnak. A 2013-ban bevezetett elektromos transzfer „szamarak” szállítják a vendégeket a gyógyfürdő parkán keresztül, felidézve a tizenkilencedik századi öszvérvonatokat, amelyek egykor a Müllheim állomásról a kanyargós utakon Oberweilerbe és azon túlra szállították az utazókat. A parkban egy kis emlékmű tiszteleg ezeknek az állatoknak és az „Eselstupfer” karneváli céhnek, amelynek neve őrzi ezt a szellemes örökséget.

Badenweiler művészeti élete számos színpadon zajlik. A nagyhercegi palota, az őrgrófok egykori rezidenciája, ma változó kiállításoknak és Café ARTig koncerteknek ad otthont boltozatos termeiben. A helyi irodalmi együttes drámai felolvasásokat tart Csehov, Hermann Hesse és Manfred Kyber műveiből, míg a fürdőpark szabadtéri színpadán kamarazenei és könnyű klasszikus koncertek zajlanak. Minden év júliusában színészek lépnek fel a Belvedere-ben – egy olyan élménypalotában, amely egykor Emil Bizer festőműhelyeként szolgált, ma pedig esküvők anyakönyvi hivatalaként funkcionál, formális kertek veszik körül.

A szabadtéri programok a Kurhauspark lankás ösvényeitől a Blauen meredek fennsíkjaiig és azon túl is kiterjednek. Jelzett ösvények – némelyik öt kilométeren keresztül 600 méter magasra emelkedik – vezetnek a Sophienruhe, az Alter Mann és a Prinzensitz nevű kilátópontokhoz, ahonnan panoráma nyílik a Vosgesekre nyugaton, és a Fekete-erdő csúcsaira keleten. A hegyi kerékpárosok hajtűkanyarokban mérik össze erejüket; a siklóernyősök a Hochblauen-gerincről indulnak, amikor a termálok engedik; a Lipburg környéki teniszpályák, sportmedencék és kocogóutak pedig további szárazföldi testmozgást kínálnak.

Badenweiler közigazgatási struktúrája magában foglalja Oberweiler, Schweighof és Lipburg-Sehringen falvait, amelyek korábban független mezőgazdasági települések, ma pedig a fürdőváros részei. A szomszédok közé tartozik északon Müllheim, keleten Sulzburg, valamint a nemzetközi határokon átívelő elzászi falvak és svájci városok, amelyek gyakori buszjáratokkal érhetők el. A helyi közlekedés a KONUS rendszer alá tartozik, amely hivatalos igazolvánnyal rendelkező fürdővendégek számára ingyenes utazást biztosít vonatokon és buszokon a részt vevő Fekete-erdő településeken és Bázelbe. Taxik és elektromos bérautók egészítik ki a hálózatot, a falut pedig nyilvános parkolók – némelyik ingyenes, némelyik fizetős – veszik körül, amelynek egykor szigorú, este 10 óra utáni behajtási tilalmát 1995-ben eltörölték.

Badenweiler kulturális térképészete a templomoktól és váraktól a terekig és múzeumokig terjed. A protestáns Paulus-templom uralja a központot, amelynek tizennegyedik századi szentélyfreskói állítólag a német ajkú területek legrégebbi haláltánc-motívumai. Az Anton Csehov téren egy bronz sirály szorongatja a csőrében a kéziratot, jelezve azt a nézőpontot, ahonnan az író meglátta utolsó hajnalát. A közelben turisták állnak sorba a Cassiopeia fürdőbe szóló jegyekért, vendégkártyás kedvezményeket szorongatva, és a termálmedencék gőzölgő ölelésére várva.

A városközpontban a vásárlás a Luisenstraße mentén zajlik, ahol a Sparkasse Markgräflerland és a Volksbank fiókjai eurót és svájci frankot kínálnak, és ahol butikok, biobolt és könyvesboltok osztoznak az utcákon a süteményekkel foltos asztaloknál ülő kávézókkal. A heti termelői piac csíkos sátrak lombkoronájában helyi borokat, sajtokat és hentesárukat kínál; az Ernst-Eisenlohr-Straße-n található Treff 3000 diszkontáruház nagykereskedelmi árukkal csábítja az autósokat.

E rétegeken – római fürdők, középkori vár, fürdővárosi elegancia, kortárs kulturális erjedés – keresztül Badenweiler egyedülálló helykontinuitást tart fenn. Termálvizei továbbra is lombos sétányok alatt folynak; várdombja őrszemként áll a völgy és a szőlőültetvények felett. Itt, ahol az éghajlat lágyítja a Fekete-erdő szigorú profilját, és ahol francia, német és svájci áramlatok összefonódnak, a látogató még mindig találhat egy kis szünetet a határok és a nyüzsgő fővárosok nyüzsgésétől. Ebben a védett völgyben, az évszakok lassú változása és az ásványvízforrások egyenletes lüktetése között Badenweiler az idő és a terep ritka találkozását kínálja, ahol minden lépés a meleg, erdős lejtőkhöz vonzódó generációk visszhangját hordozza magában.