Bad Homburg

Bad Homburg vor der Höhe az elegáns nyugalom és a történelmi jelentőség paradoxonát testesíti meg. A 2022-es népszámlálás adatai szerint 54 795 lakosa a Taunus-hegység déli lejtőin, egy kompakt, 51,2 km²-es területen él, diszkrét, kifinomult enklávét alkotva Frankfurt nagyvárosi terjeszkedésétől északra. Már a város neve – Bad Homburg „a Magasság előtt” – is kiemeli kettős jellegét: egy gyógyfürdő, amelyet ásványvízforrásairól híresítettek, és egykor szerény piactér, amely Németország egyik leggazdagabb településévé fejlődött. Híres kaszinója gondozott gyepterületek között található, míg a széles Kurpark, amelyet változatos ásványi összetételű szökőkutak szegélyeznek, a mindennapi élet központja.

Homburg, amelynek eredete a tizenkettedik század végére nyúlik vissza, évszázadokon át jelentéktelen nemesi rezidencia és regionális piactér maradt. Csak 1912-ben kapta meg hivatalosan a gyógyfürdői rangot, és a „Bad” előtagot, jogilag megerősítve identitását, mint gyógyító vizek központja. Ám már ezt megelőzően, a termálforrások felfedezése a tizenkilencedik század közepén átalakulásnak indult. Iszapban gazdag szökőkutak és fürdőházak emelkedtek a Wilhelmsallee és a Brunnenallee mentén, vonzva azokat a látogatókat, akik a föld ásványainak gyógyító tulajdonságait és az európai elit udvarias társaságát keresték.

Az 1840-es években egy kaszinót is emeltek e fürdőlétesítmények mellé – egy szerény építményt, amely ennek ellenére feltűnő kulturális exportcikket inspirált. III. Károly monacói király, akit imádtak Homburg játéktermei, megbízást adott egy „német stílusban” épülő monte-carlói kaszinó megépítésére, ezzel is megerősítve Bad Homburg befolyását messze Hessen határain túl. Hamarosan a város sétányain királyi családok és mágnások jelentek meg, akik mindegyike diszkrét fényűzést kölcsönzött a városnak, amely generációkon át fennmaradt.

Ezen aranyozott pártfogás alatt a német császári család Bad Homburgot nyári rezidenciájává tette. VII. Edward, az Egyesült Királyság királya a tizenkilencedik század végén ellátogatott ide, és öltözködési szokásai váratlan örökséget hagytak maguk után: a homburgi kalapot. Egy egyszerű filcmodell, amellyel itt találkozott, megragadta annak szigorú sziluettjét, és a szabók Európa-szerte elkezdték gyártani a város nevét viselő változatokat. Így a férfi alkalmi viselet alapvető darabja Homburg örökségének egy darabját viszi a szalonokba és a tárgyalótermekbe világszerte.

A város vásárlóerő-indexe – 2020-ban 156,4 – ma egy olyan lakosságot tükröz, amelynek szabadon választható jövedelme messze meghaladja az országos átlagot, fenntartva az élénk kiskereskedelmi szektort és megerősítve azokat az önkormányzati politikákat, amelyek tiltják a diszkontüzleteket a történelmi központban. Minden euróból körülbelül kilencvenhat centet költenek el Bad Homburg határain belül, szemben az Oberurselben elköltött mindössze hatvanhat centtel vagy Kronbergben harminccal. Következésképpen a földárak itt Németország legmagasabbjai közé tartoznak, ami kézzelfogható bizonyítéka a város tartós hírnevének mind a szakemberek, mind a nyugdíjasok körében.

Ezt a jólétet egy olyan munkaerőpiac támasztja alá, amely több ingázót – körülbelül 27 000-et – fogad, mint a helyi lakosokat, akik fizetéssel dolgoznak – nagyjából 12 000-et. A nemzetközi cégek központjai a települések határain belül találhatók: az Amadeus Germany, a Baloise Germany, a Fresenius, a Lilly Germany, a Kawasaki Gas Turbine Europe, a WD-40 Company, valamint számos pénzügyi vállalat, köztük a Deutsche Leasing és a regionálisan befolyásos Taunus Sparkasse. Az üzleti tevékenység ilyen koncentrációja Bad Homburgnak gazdasági ellenálló képességet és kozmopolita légkört kölcsönöz, amely meghazudtolja szerény méretét.

Az ipari örökség a Horex, a Fritz Kleemann által 1923-ban itt alapított motorkerékpár-márka formájában is fennmaradt. Bár az eredeti gyár mára eltűnt, 2012-ben egy 1,6 millió eurós múzeum nyílt az egykori helyszín közelében – azóta bezárt, de rövid élete a technológiai találékonyság emlékére irányuló helyi erőfeszítésekről tanúskodik. Párhuzamos intézmények a történelem más szálait őrzik: a Gotisches Haus (Gótikus Ház), egy vadászkastély, amelyből modern művészeti kiállítóhely lett; a Kalapmúzeum a Tannenwaldweg 102. szám alatt; és a magántulajdonban lévő Central Garage Automuseum, ahol a klasszikus autók ingyenesen osztoznak a téren.

A gyógyfürdők továbbra is központi szerepet játszanak Bad Homburg gazdaságában. A Kurhaus, egy 1984-ben elkészült posztmodern pavilon, az egészségturizmus központjaként szolgál, míg a Kurparkban található Kaiser Wilhelm fürdő a tizenkilencedik századi pompát idézi. Az orvosi központok – köztük a Wicker Klinika, a Wingertsberg Klinika, a Dr. Baumstark Klinika és a Paul Ehrlich Klinika – a hidroterápiás hagyományokra építenek, és a reumatológiai gyakorlatterápiától a sóbarlang-atmoszférán át a jógagyakorlatokig terjedő kezeléseket kínálnak.

Maga a Kurpark negyvennégy hektáron terül el, Peter Joseph Lenné által megálmodott angol tájképi stílusban. Egy árnyékos sétány – a Brunnenallee – szökőkutak sorát öleli fel, amelyek vize ásványi anyagaikban különbözik. A látogatók megállhatnak a savas Kaiserbrunnennél („Der Sprudel”), hogy kortyolgassanak egy nátrium-kloridos pezsgőt, mielőtt továbblépnének a Stahlbrunnenhez, egy vérszegénységre felírt vasban gazdag forráshoz, vagy a kénes Louisenbrunnenhez, amelynek átható szaga a legelkötelezettebbeket kivéve mindenkit elriaszt. Keleti végén áll az Elisabethenbrunnen, ahol Hügeia ülő szobra a forrás mellett elmélkedő pillanatokat tartogat.

A Kurparkon túl a Louisenstraße egy hosszú, gyalogosövezetet alkot, amely a Landgrave kastély felé emelkedik. A kirakatok váltakoznak a favázas homlokzatokkal, és időnként kávézók torkollnak a macskakövekre. Az utazóknak azt tanácsoljuk, hogy az egyik tengelyt a Brunnenallee mentén haladva térjenek vissza a Louisenstraßén keresztül, így bejárva egy olyan körutat, amely magában foglalja mind a város szabadidős központját, mind a történelmi magját.

Bad Homburg parkjait további zöldterületek is gazdagítják: a vártól nyugatra fekvő Schlosspark nyugodt tavával; a Kaiser-Wilhelm-Jubiläumspark, amelyet 1913-ban avattak fel II. Vilmos császár ezüstjubileuma alkalmából, és amely egyike azon kevés városi területeknek, ahol kerékpározni lehet; a Kleiner Tannenwald, egy erdős terület egy jelentős tóval; és a Hirschgarten, egy szarvasrezervátum Dornholzhausen városi erdőiben. Mindegyik a földesúr kecses tájépítészetének egy-egy aspektusát testesíti meg.

Kőből és tőzegből készült nevezetességek egyaránt megtalálhatók itt. A Landgrave vár, középkori Fehér tornyával a XII. századból, őrködik a város felett. Egy rövid utazás a Taunusba vezet a Saalburg római erődhöz, egy rekonstruált határőrséghez az ősi Limes mentén, amely regionális vonattal vagy egy negyvenöt perces erdei sétával érhető el. Közelebb a Gotisches Haus a gótikus újjászületés stílusáról tanúskodik, míg a Marktplatz egy legendás favázas rezidenciát mutat be egy szerény tér mellett.

A hidak is Bad Homburg rétegzett múltjáról árulkodnak. A Ritter-von-Marx-Brücke ível át a Goldbach felett, kettős kaputornyai – a Stumpfer Turm és a Rathausturm – egy alatta elterülő miniatűr Óváros látványát keretezik. A Parkplatz am Bahnhofnál regionális és városi buszjáratok hálózata fut össze, megerősítve a Frankfurttal való összeköttetést az S5-ös S-Bahn vonalon és az RB 15-ös regionális vonalon keresztül. A Gonzenheimtől az állomásig tartó villamosvonal-hosszabbítás új mobilitási lehetőségeket ígér, még akkor is, ha a főutak, mint például a B 456-os, a napi ritmuson hasítanak.

Bad Homburg vor der Höhe-ben a víz, a történelem, a kereskedelem és a kultúra összefonódik. Ásványvízforrásai továbbra is táplálják a testet, parkjai elmélkedésre csábítanak, utcái pedig a rég letűnt nemesek és a modern vezetők lépteit visszhangozzák. Itt egyenlő mértékben ízlelhetjük a szecessziós medencéből származó szénsavas nátrium-kloridot, és megpillanthatjuk a fehér tornyú várat a taunus-erdő hátterében. Az ilyen egymás mellé helyezések – a csend és az ambíció, az ősi bástyák és a csillogó vállalati irodák – mélyen gyökerezővé és csendesen dinamikussá teszik ezt a fürdővárost, tanúbizonyságot téve arra, hogyan formálja a hely az emberi elvárásokat, és hogyan formálja azt újra.