Bad Gottleuba-Berggießhübel

Bad Gottleuba-Berggießhüel Szászország keleti részén zöldellő völgyek, hegycsúcsok és vizek egyesüléseként emelkedik ki, amelyek évszázados iparról és nyugalomról tanúskodnak. Az 1999. január 1-jén Bad Gottleuba, Berggießhüel, Langenhennersdorf és Bahratal egyesüléséből létrejött község közel kilencven négyzetkilométeren terül el, a Keleti-Érc-hegység lábai és a szász Svájc zord meredek lejtői között elterülve. Már a neve is összeköti a kanyargós Gottleuba folyó két fő települését, míg a falvak – Oelsen, Markersbach, Hellendorf, Hartmannsbach, Breitenau, Börnersdorf, Zwiesel, Bahra és Langenhennersdorf – szövevénye egy ősi kerék küllőihez hasonlóan terül el kifelé.

Maga a vidék mesél a magasságokról: a szerény, 211 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Gottleuba-völgytől az Oelsener Höhe 644 méteres csúcsáig a cseh határon. Erdők szegélyezik az utakat és ösvényeket, a Gottleuba-víztározó gáttal ellátott vize pedig csillog a csillámpalából készült sziklák alatt. Az augusztusi reggeleken köd száll a fák tetejére; estéken fatüzelésű kályhák füstje kavarog, fenyő- és nyírfaillattal. A helyiek – ha egy harmadik kör rakija is felbátorítja őket – azt suttogják, hogy Bad Gottleuba piactere még mindig a szász postakocsik visszhangjától zümmög, amelyek régen eltűntek, de kőből készült mérföldkövek jelzik a Drezda, Prága és azon túli távolságokat.

Földrajzilag az egyesült fürdőváros irigylésre méltó közelségben fekszik a kulturális központokhoz – mindössze 25 kilométerre Drezdától és tizenegy kilométerre Pirnától –, mégis megőrizte a távoli fekvés hangulatát. A 2005 óta üzemelő A17-es gyorsforgalmi út Börnersdorfon és Breitenaun keresztül vezet, így a vadon érzetét nem veszíti el. A Költők ösvényén túrázók Gellért és Rabener, a tizennyolcadik századi fürdőzők emlékére készült feliratokra bukkanhatnak, akik ezekben az erdőkben találtak ihletet. Az ösvény a Gottleuba folyó mentén kanyarog, és egy fűtött, szabadtéri medencénél ér véget Berggießhüelben, ahol a hűvös hajnalban gőz egyesül.

Az emberi település legkorábbi jelei a középkori templomtornyokban és vízimalmokban találhatók. Bad Gottleubában a Bähr-malom még mindig nyög a gabona és a fa súlya alatt, gépezete nagyrészt változatlan a huszadik század fordulója óta. A közelben található a Szent Péter evangélikus-lutheránus templom, amelynek arculata megerősített, tornya alapja a tizenharmadik századi kőművesek munkáiról suttog, kórusának boltozata pedig az 1525-ös késő gótikus stílusban pompázik. A mennyezeti freskók – amelyek talán Lucas Cranach köréből származnak – okker és lápisz lazuli árnyalatokat kölcsönöznek, pigmentjeiket ma már évszázadoknyi gyertyafüst tompította. A modernitás jegyében érkezik a középső Klinika, a Helleberg lejtőin megbúvó szecessziós pavilonok komplexuma, ahol a balneológiai hagyományok metszik a huszonegyedik századi rehabilitációs tudománnyal.

A múlt és a jelen közötti hidat alkotó gyógyfürdő és a Goethepark városi gyógyfürdő a piac feletti zöld teraszokon foglal helyet. A levegőben révedő játékok lebegnek, miközben a látogatók a Növénykert egzotikus ágyásai és a szabadtéri medence indákkal szegélyezett oszlopai között sétálgatnak. A piacon 1980-ban újra felállított szász mérföldkő néma tanúja a régi Drezda-Teplitz postaútnak, emlékeztetve az utazót arra a korszakra, amikor a postakocsik nyikorogtak a macskaköveken, és a futárok szállították a küldeményeket a téli viharokban.

Berggießhüelben az ipar és a wellness a tizennyolcadik század óta osztozik a területen. Az 1722-ben épült, úgynevezett Johann-Georgen-Bad úttörő szerepet játszott a fürdőkultúrában; ma utódja, a Kurhaus, palakőből készült ég alatt várja a sétálókat. A közelben található a „Marie Louise Stolln” gyógyító és látogatóbánya, amely olyan aknákba ereszkedik le, amelyeket egykor 1726 és 1926 között vasércért ástak. A bányaakna föld és vas illatát árasztja – a Friedrich-Erbstolln mélységeinek illatjegye. Furcsa módon egy 1876-os neogótikus evangélikus templom váltja fel 1576-os elődjét, hegyes ívei az ég felé tekintenek, mintha a bányászok visszatérésére várnának alulról.

A központból ösvények kanyarognak: a Forellensteig pisztrángokban gazdag tavak mentén kanyarog Langenhennersdorfig; a Hoch- és Jagdstein környéke évezredek fagya által megviselt homokkő sziklákat kínál; a Zehister-falaknál természetes sziklahidak keretezik a távoli gerincek látképét. Egy engesztelő kereszt áll a Vierzehn-Nothelferweg úton, faragott domborművei az egykor gyalogosan feloldozást kereső zarándokokat idézik. Minden kanyarulatnál évszázados posta mérföldkövek tarkítják az útszélt – fél- és negyedjelzők Börnersdorfban és Breitenauban –, felirataik alig olvashatók a moha és a zuzmó alatt.

Langenhennersdorf késő barokk belső térrel rendelkezik tizenötödik századi csarnoktemplomában, ahol a padok végein erdei lények faragásai láthatók, és egy 1848-ból származó mechanikus, tolóládás orgona kísérteties dallamokkal liheg. Lent a Langenhennersdorfer-vízesés kilenc métert zuhan a Gottleuba-folyóba, dübörgése az erdei élet metronómjaként zengi a levegőt. Bükkösökön át kanyarog az ösvények labirintusa, arra ösztönözve a rettenthetetleneket, hogy járőrözzenek a hegygerinceken, és az égbolthoz képest teszteljék iránytűjüket.

Bad Gottleuba-Berggießhüel kultúrája átlépi az évszakokat. 1953 óta az évenkénti karnevál színt és kakofóniát visz a téli csendbe. Májusban májusfát állítanak és húsvéti máglyákat gyújtanak; a nyári napforduló ünnepségein az önkéntes tűzoltók bódéinak csengése hallatszik; a Bähr Malom malomfesztiválján népzenei zenekarok lüktetnek. Az adventi fényfesztiválokon a helyiek pislákoló lámpásokkal díszítik az utcákat, míg a Berggießhüel Lövészegyesület lövészfesztiváljain muskétákat és hüvelyeket varázsolnak ünnepélyes tiszteletadásképpen. A helyiek, mint mindig, most is sör és vékony füstölésű sonka körül gyűlnek össze, és áradásokról és éhínségekről mesélnek.

A berggießhüeli árvízemlékmű az 1927. július 8–9-i özönvízre emlékeztet, amikor a zuhatag hidakat sodort el és gyufaszálak módjára döntött ki fákat. A Badstraße melletti visszafogott gránitlap az elveszettek neveit viseli; csiszolt felületén minden arra járó utazó csizmája és törékeny virágszirom-felajánlása tükröződik. Még most is, közel egy évszázad után is, a város habozik a viharok közeledtével, felidézve a megduzzadt Bahra és Gottleuba által hordozott emlékeket.

A helyi gazdaság a gyógyfürdőkre és a turizmusra épül – a Növénykertben a reggeli ködöket a Median Klinika rehabilitációs osztályain délutánonkénti rutin váltja fel, amely 1993 óta kétszáz ággyal és több mint száz szakorvossal rendelkezik. A Bad Gottleuba Egészségügyi Park hat klinikájával együtt az önkormányzat 2013-ban 1208 vendégágyat kínált, ami huszonnégyezer érkezést és negyedmillió vendégéjszakát jelentett abban az évben. Ezt közepes méretű gyártók egészítik ki – az Eloma GmbH a sütőipari technológiáért, a B‖ Braun Avitum az orvosi műszerekért és a Bergi-Plast a polimerekért –, míg a mezőgazdaság továbbra is fennáll Oelsenben és Bielatalban, az erdő szegélyezte mezőkön.

A közlekedési főutak összekötik a múltat ​​a jelentel. Az A17-es autópálya Prága felé tartó teherautóktól zúg; az S 173-as, S 174-es és S 176-os állami utak a választófejedelemség futárjai által kitaposott útvonalakat követik. A Gottleuba-völgyi vasút nyomai feltűnnek a régi táblákkal szegélyezett túraútvonalakon, emlékeztetve arra, hogy a sínek 1973-ig szállították az utasokat, és 1976-ig a gát anyagait. Ma kerékpárosok tekernek rozsdás kilométeroszlop-relikviák alatt, küllőik a történelemben forognak.

Az Erich Mörbitz kilátó Panoráma-magaslatáról a Zwiesel melletti Bismarck-toronyig réteges panorámák tárulnak elénk – csúcsok és völgyek látványa, amelyek az erdőzöld és a palaszürke között ingadoznak. Egy közbeszólás suhan a szellőbe: „Az erdőben születnek és haldoklanak a dolgok – fenyőtűk és rothadó hínár – illata terjeng” – mormolja egy járókelő a Zehister Walls ösvényen, a geológiai emlékezetre hallgatva.

Minden nap végén a régi postautakon pislákoló sétány fényei zárják az utat, és az egybeolvadt fürdőváros csillagok palástja alá burkolózik, amelyeket nem szennyez a város ragyogása. Itt, ahol a folyók összefutnak, és a történelem minden agyagfoltos kerítéslécben áramlik, az utazó megérezheti, hogy Bad Gottleuba-Berggießhüel nem egy úti cél, hanem a föld és az emberi tevékenység közötti folyamatos párbeszéd. Ebben a párbeszédben minden lépés egy verset ír a völgy aljára, várva, hogy egy másik kövesse.