Bad Brückenau

Bad Brückenau, egy körülbelül 6695 lakosú, 23,73 km²-en elterülő szerény fürdőváros, az északnyugat-bajorországi Rhön-hegység nyugati szélén, a szelíden erdős Sinn-völgyben fekszik. Amióta vizeit 1747-ben hivatalosan is elismerték, a közösség egy sor ásványvízforrás köré nőtte ki magát, amelyek terápiás tulajdonságaikról szóló hírneve évszázadok óta fennmaradt. A Bad Kissingen kerületben található Bad Brückenau barokk építészeti együttesének kimért méltóságát a vidéki élet szerény ritmusával ötvözi, árnyalt képet festve egy olyan településről, amely háborúk, katasztrófák és változó politikai áramlatok idején is alkalmazkodott.

Brückenau történetének legkorábbi fejezetei Nagy Károly uralkodásáig nyúlnak vissza, amikor egy „lándzsaszéles” hadiút keresztezte a Sinn folyót egy sekély gázlónál. A szántóföldet és ehhez a kisebb átjáróhoz való hozzáférést kereső gazdák egy Sinn-Aue néven ismert falucskát hoztak létre. Első dokumentális említése 1249-ből származik, amely a Fuldai Egyházmegye által a Gelnhauseni városi oklevél mintájára biztosított kiváltságokat rögzítette. A nemesek hamarosan négy várbirtokot alapíthattak a közelben, amelyek nyomai – legfőképpen Hohelin maradványai – ma is jelzik a tájat. V. Henrik fuldai apát és VII. Henrik király kettős uralma alatt Sinn-Aue 1310-ben teljes városi jogokat kapott, megszerezve a jogot falainak megerősítésére, vásárok tartására, alkoholárusításra, tanácsok összehívására és a környező erdők használatára. Ezen előnyök ellenére időnként súrlódások merültek fel az örökletes lovagrendekkel, ami helyi legendákhoz vezetett: 1400-ban a thüngeni lovagok állítólag megtámadták a várost, de a hagyomány szerint Szent György közbenjárására visszaverték őket. Ezt követően Györgyöt patrónusként tisztelték, alakját pedig egy sárkányölő emlékmű örökítette meg a régi városháza előtt.

Egy jelentős kőhíd építése a Sinn folyón 1597-ben fordulópontot jelentett, amely a település mai nevét adta: Brückenau („hídrét”). Ez a híd alig élte túl a második világháborút, amikor a visszavonuló erők megpróbálták lebontani, és csak az 1960-as években váltotta fel a ma is használatban lévő modern betonhíd. 1605-re a fuldai fejedelmi apátság oszmán adó-nyilvántartásai 191 családot soroltak fel a városban. A harmincéves háború alatt a környező falvak pusztítást és fosztogatást szenvedtek el, Brückenau mégis megmenekült – 1634-ben azonban egy pestisjárvány szörnyű áldozatokat követelt. A bajor uralom alatti talpra állás az 1816-os területi átrendeződéseket követte, amikor Brückenau csatlakozott az újonnan kibővített Bajor Királysághoz.

1876. augusztus 13-áról 14-ére virradó éjszaka katasztrófa sújtott: egy tűzvészben a város 260 épületéből 140 porrá vált, öt lakos halálát okozva és évszázados levéltári feljegyzéseket semmisítve meg. Az újjáépítés éveiben számos magán- és önkormányzati kezdeményezés igyekezett a szomszédos fürdővárosok sikerét utánozni. A kutatófúrások során egy acél- és egy kénforrást tártak fel a későbbi Siebener Parkban, később pedig egy vasforrást a mai Georgi Kurpark közelében. Egy iszapkezeléseket és masszázsokat kínáló fürdőház épült egy szabadtéri medence mellett – amelyet kezdetben kénvíz táplált –, majd az 1970-es évek elején egy fedett medence következett. A medencét az 1990-es években modernizálták, de 2023. október 1-jétől végleg bezárták.

A Bad Brückenau cím 1970. április 8-i hivatalos elfogadása tükrözte a város identitását, mint ásványi gyógyfürdők központja. A város névadója lett a Brückenauer Rhönallianznak is, egy települések közötti egyesületnek, amelynek célja a turizmus és a fejlesztés összehangolása a tágabb frank régióban.

Bad Brückenau karakterének középpontjában az Állami Gyógyfürdő áll, egy komplexum, amelynek története egy véletlen felfedezéssel kezdődik 1747-ben. Egy nyári tartózkodása során römershagi villájában Amand von Buseck fuldai apát – pásztorától – megtudott egy forrást, amelynek vize rendkívüli ízű. Az apátság orvosa gyorsan jelentett urának, aki elrendelte a forrás megcsapolását; 1749-re hat pavilonszerű rezidencia – a Szarvas, a Kos, a Hattyú, a Bárány, a Hód és az Oroszlán – keretezte a fákkal szegélyezett sétányt, amelyet a Ló néven ismert keresztirányú hercegi épület zárt le. Az együttest egy nyolcoszlopos, kupolás forrástemplom koronázta. A bővítést a hétéves háború késleltette, de 1764 után, Heinrich von Bibra herceg-püspök alatt a fürdő elnyerte jelenlegi építészeti és kertészeti jellegét, az első, erre a célra létrehozott fürdőház pedig 1779-ben jelent meg.

A napóleoni felfordulás és a francia forradalom megszállása nehézségeket okozott: 1796-ban a fürdő mindössze 127 vendéget regisztrált. A bajor szuverenitás alatti 1816-os újjáéledés a fürdő aranykorát indította el. I. Lajos király 1818 és 1862 között nem kevesebb, mint 26 alkalommal látogatta meg a helyet, alkalmanként a Fürstenhofból igazgatva a bajor államigazgatási ügyeket. Itt találkozott az uralkodó 1847-ben Eliza Gilberttel – Lola Montezzal –, egy olyan kapcsolattartóval, aki 1848-ban forradalmi hevületet váltott ki, és végül a koronájába került.

Az 1939-es (Römershag és Wernarz) és az 1978-as (Volkers) beépítések kiterjesztették a települések határait. Demográfiailag a város fokozatos növekedést mutatott: az 1988-as 6118 lakosról 2018-ra 6449-re – ez 5,4 százalékos növekedést jelent.

Bad Brückenau kulturális sokszínűsége tükrözi sokszínű vallási örökségét. A katolicizmus, amely 1694-ben önálló plébániaként alakult, ma Szent Bertalan plébánia és Szent Benedek vártemplom köré szerveződik, amelyek Römershagot is magukban foglalják; Wernarzban található Szent József, Mária jegyese temploma, amely magában foglalja az állami fürdőhely Mária, a Betegek Egészsége templomát. 2009 óta ezek a közösségek a Bad Brückenaui Szent György katolikus plébániaközösséghez tartoznak, amely 2022. január 9. óta a bad kissingeni esperesség része. A protestáns istentisztelet a Krisztus-templomban (1908), majd később a Georgi parkban található evangélikus-lutheránus béketemplomban (1957–59) talált kifejezésre. 1908 és 1920 között Andrei Budberg báró adott otthont a Szent Mária Magdolna orosz ortodox kápolnának, amely a város 20. század eleji kozmopolitizmusának szimbóluma volt.

A zsidó jelenlét Brückenauban egészen a középkorig nyúlik vissza, amit a Judengasse is bizonyít, ahol egykor az 1913. augusztus 22-én felavatott zsinagóga és az 1923-ban felszentelt temető állt. Samuel Josef Agnon „Két város között” című novellája ezt a közösséget idézi fel. A nemzetiszocializmus felemelkedésével a zsidó életet brutálisan kioltották: a zsinagóga a kristályéjszakán, 1938. november 9–10-én, SA általi gyújtogatás áldozata lett, és 1940-re az utolsó zsidókat is deportálták. Az Új temetőben 1987-ben felállított emlékkő a brückenaui kerület 141 áldozatának állít emléket.

A városvezetést ma Jan-Malte Marberg (SPD) első polgármester vezeti, akit 2024. május 12-én választottak meg 54,0 százalékos támogatottsággal; hivatalba lépése 2024. május 14-én történt. A 20 tagú városi tanács a CSU (7 hely), a PWG (7), az SPD (3), a Zöldek (2) és az FDP/FB (1) egyensúlyát tükrözi.

Bad Brückenau heraldikája egyesíti a fuldaani múltat ​​és Bernhard Gustav baden-durlachi apát örökségét. A kis címer – egy arany alapon átlósan elhelyezett piros sáv – Fulda jelképét idézi, míg a nagy címer a fuldai keresztet és Hildegard, a kempteni kolostor alapítójának mellszobrát négyfelé teszi, kiemelve a város kettős, spirituális és világi örökségét.

1980 óta Brückenau testvérvárosi kapcsolatban áll a franciaországi Ancenis-szel; öt évvel később csatlakozott a lancashire-i Kirkham is. Kölcsönös csereprogramjaikat a város Európai Városi Partnerségek Előmozdításáért Egyesülete támogatja, amelyet 2012-ben alapítottak.

A város kulturális kínálatát múzeumok alapozzák meg: a Német Kerékpármúzeum és a Régi Városháza helytörténeti termei bemutatják Brückenau fejlődését. A Staatsbad Brückenau ad otthont a Bajor Kamarazenekarnak, amelynek koncertjeinek és egyetemi pódiumhangversenyeinek évadai a Kursaal neoklasszicista nagyszerűségét idézik. Az I. Lajos király megbízásából épült, és 1833-ban, egy fáklyás alapkőletételi ünnepség után, 1827-ben avatták fel. A Kursaal Ludwig Höger és Jakob Hochbrand olasz reneszánsz stílusú mennyezetfestményeit csodálhatja meg. A fürdőkomplexumon belül található az Elisabethenhof – amelyet 1894-ben építettek Erzsébet osztrák császárné („Sissi”) tiszteletére –, ma az Állami Gyógyfürdő Igazgatóságként működik, vendégszolgáltatásokat, terápiás irodákat és egy társalgót kínálva. A közelben található a Schlosshotel Fürstenhof, amelyet 1775-ben alapítottak Heinrich von Bebra megbízásából, majd Johann Gottfried Gutensohn kibővített, és amely a Dorint Resort & Spa melléképületeként működik.

A századfordulón épült bővítések közé tartozik a Max Littmann tervezte Parkhotel (1899–1901), amelyben ma a Vital Spa található, valamint a Bernhard Morell neoklasszicista Bellevue (1819). Leo von Klenze „Régi fürdőháza” (1823) és Eugen Drollinger 1901-es bővítése a Badhotel két oldalán áll. Egy 1827-ből származó, felújított kocsiszín – amelyet Johann Nepomuk Pertsch tervezett át Ludwig kérésére – ad otthont az Állami Gyógyfürdőkertnek.

A Drollinger által épített Wernarzer-forrás temploma (1911) a Wernarzer-forrás tetején áll, amelyből először 1749-ben csapoltak vizet; nyolcszögletű oszlopsora és szecessziós elemei a sétányt szegélyezik. Másutt áll a Krisztus-templom (a jeruzsálemi Szent Sír mintájára) és a bajor barokk stílusú Szent Mária-templom, mindkettő Drollinger tervei szerint, valamint a Johann Georg Link által tervezett Szent Bertalan plébániatemplom (felszentelve 1783-ban). Az építészeti panorámát a régi városháza, a 16. századi történelmi fogadók, a Volkersberg-kolostor, valamint a Grenzwald és a Sinntal hidak teszik teljessé.

Andrea Gallasini 1747-es barokk kerttervét a fürdő számára – amely szigorú észak-déli tengely köré épült – megőrizték, miközben egyes részei az angol tájképi stílust vették át. A mai parkfelújítások az eredeti faformációt követik: ládás gesztenyék, hűen nyírt hársfa pergola, valamint tiszteletre méltó példányok, mint például a Lajos király tölgy (kerületmérete hét méter), az uborka magnólia és egy évszázados ginkgo.

További zöldterületek – a Georgi Kurpark, a Siebener Park és a Sinntal tájpark – egészítik ki a fürdőkerteket. A wellness-részlegek közé tartozik a ma már bezárt Therme Sinnflut, a Dorint's Vital Spa & Garden, valamint a Regena Health Resort & Spa. Az évszakok ritmusai szabadtéri koncerteket hoznak a kastélyparkban, történelmi parkfesztiválokat, fürdőkoncerteket a Wandelhalle-ban, álarcosbálokat a Kursaalban a „Lajos király táncra hív” rendezvény keretében, a Kabátvasárnapot, a városi fesztivált és a minden negyedik szombaton megrendezett regionális piacokat.

A sportélet központja a Hans Pfister Stadion, ahol a 2006-os világbajnokság alatt a horvát válogatott edzett. Helyi klubok, mint például az 1. FC Bad Brückenau, fociban, kézilabdában és más sportágakban is játszanak, míg a TV 1884 tornát, röplabdát, kosárlabdát, atlétikát, dzsúdót és táncot kínál. Az őszi Dreggichen 1000er terepfutás 10 km-en át közel 140 méteres szintemelkedéssel kihívást jelent a résztvevőknek, az október 3-án megrendezésre kerülő éves Pink Run pedig az emlőrákkutatás támogatására gyűjt adományokat.

A gyógyító források – mindegyikük eltérő ásványianyag-profilokkal – továbbra is a város éltető erejét jelentik. Az acélforrás, amelyet először 1747-ben jegyeztek fel, és 1965-ben fúrtak 300 méter mélyre, vasban gazdag, szénsavas vizet ad, amelyet vérszegénység és keringési rendellenességek kezelésére használnak; kereskedelmi forgalomban Bad Brückenau ásványvízként palackozzák. A 60 méter mélyen található 10 °C-os Wernarzer-forrás és unokatestvére, az 50 méter mély Sinnberger-forrás egyaránt savas, alacsony nátriumtartalmú vizet termel vese- és húgyúti terápiákhoz. A nyomelemekben gazdag Lola Montez-forrás támogatja a bőr, a köröm és a haj egészségét, valamint segíti az anyagcsere- és epehólyag állapotát. A szintén erősen szénsavas Bad Brückenau Vital-forrást emelkedett húgysavszint és emésztési vagy keringési rendellenességek esetén írják fel. A Siebener Park kénforrása és a mély Georgi-forrás további lehetőségeket kínál azok számára, akik kémiai, termikus és mechanikus balneoterápiát keresnek.

A modern infrastruktúra összeköti Bad Brückenaut a tágabb régiókkal: az A7-es autópálya két kijárattal rendelkezik (Bad Brückenau/Wildflecken és Bad Brückenau/Volkers), míg a legközelebbi vasúti összeköttetés Jossánál (Sinntal) és a Fuldába tartó buszjáratok kapcsolatot tartanak fenn az országos hálózatokkal. Az egykori Jossa–Wildflecken vasútvonal ma a Rhönexpress kerékpárutat alkotja, a könnyűrepülés pedig a Bad Brückenau-Oberleichtersbach vitorlázórepülőtéren továbbra is működik. A frank Marienweg zarándokai áthaladnak a városon, amely egyszerre a pihenőhely és a mélyebb spirituális utazások egyik kiindulópontja.

A zord terep és a kifinomult elegancia összjátékában Bad Brückenau megtestesíti egyrészt a háborút, tüzet és politikai változásokat átélt közösség nyers történelmét, másrészt a víz, a szél, valamint a hercegek és parasztok törekvései által formált fürdőváros váratlan szépségét. Itt, barokk pavilonok és ősi tölgyfák között folytatódik a gyógyulás és a lakhatás ritmusa, elmélkedésre késztetve azokat a kötelékeket, amelyek a földet, a vizet és az emberi lelket összekötik.