Németország

A Németországi Szövetségi Köztársaság központi helyet foglal el Európában, 357 596 négyzetkilométeren terül el a Balti- és Északi-tenger, valamint a déli Alpok között, és a 2023-as népszámlálás adatai szerint körülbelül 84,7 millió lakosú. Kilenc országgal – Dániával, Lengyelországgal, Csehországgal, Ausztriával, Svájccal, Franciaországgal, Luxemburggal, Belgiummal és Hollandiával – határolva az Európai Unió legnépesebb tagállama. Felszíne a Bajor-Alpok hófödte csúcsaitól, ahol a Zugspitze eléri a 2963 métert, erdős fennsíkokon és termékeny folyóvölgyeken át az Északi- és Balti-tenger mentén elterülő alacsony, szél korbácsolta síkságokig ereszkedik le. Berlin a főváros és kulturális központ, Frankfurt a pénzügyi központ, a Ruhr-vidék pedig a legnagyobb városi agglomerációja.

Az emberi jelenlét német földön az alsó paleolitikum vadászó-gyűjtögetőiig nyúlik vissza, akiket kelta, majd germán törzsek váltottak fel. Kr. u. első századra a római krónikások Germaniának nevezték el a régiót, amely a határaikon túli erdők és törzsek táját alkotta. 962-ben a szász királyok keleti birodalma a Szent Római Birodalom magjává vált. A tizenhatodik században az észak-német városok a protestáns reformáció központjaiként jelentek meg, szószéki vitáik Európa-szerte átalakították a hitet. A napóleoni felfordulás 1806-ban feloszlatta a középkori birodalmat; 1815-re megalakult egy harminckilenc fejedelemségből álló laza Német Konföderáció, amely inkább leszármazás, mint nyelv vagy törvény alapján egyesítette a dinasztiákat.

A modern nemzetállam az 1866-os osztrák–porosz háború után jött létre, amikor a porosz vezetésű Északnémet Konföderáció megnyitotta az utat a Német Birodalom 1871-es kikiáltásához. Ez a birodalmi vállalkozás 1918-ban vereséggel végződött; a háború és a forradalom hamvaiból született meg a Weimari Köztársaság, egy törékeny demokrácia, amelyet politikai és gazdasági zűrzavar sújtott. Adolf Hitler náci pártjának 1933-as felemelkedése brutális diktatúrát, globális konfliktust és népirtást hozott magával. 1949-ben Németország két államra szakadt: a demokratikus, nyugati pártállású Német Szövetségi Köztársaságra és a keleti kommunista Német Demokratikus Köztársaságra, Berlin pedig továbbra is négyhatalmi felügyelet alatt állt. Kelet-Németország rezsimjének 1989-es bukása az 1990. október 3-i újraegyesítéssel tetőzött, amelyet ma a Német Egység Napjaként ünnepelnek.

Németország ma a világ vezető gazdaságai közé tartozik. Szociális piaci rendszere az erős ipart átfogó szociális jóléttel ötvözi: egyetemes egészségügyi ellátással, nyugdíjrendszerekkel, munkanélküli segélyekkel és tandíjmentes állami egyetemekkel. Az ország nominális GDP-je a legnagyobb Európában és a harmadik legnagyobb világszerte, míg az egy főre jutó, vásárlóerővel korrigált kibocsátás több mint 20 százalékkal meghaladja az EU-átlagot. A szolgáltatási szektor a teljes kibocsátás mintegy 72 százalékát, az ipar körülbelül 27 százalékát – ezzel Németország Európa legelső gyártója –, a mezőgazdaság pedig a fennmaradó részt teszi ki. A munkanélküliség történelmileg az EU-átlag alatt maradt, 2020 januárjában elérte a 3,2 százalékot.

Kereskedelmi nagyhatalomként Németország világszerte a harmadik helyen áll mind az export, mind az import tekintetében, és Kína után a második legnagyobb kereskedelmi többlettel rendelkezik. Fő kereskedelmi partnerei 2024-ben az Egyesült Államok, Kína és Hollandia voltak. A járművek, gépek és vegyipari termékek alkotják a német export gerincét. Az autóipar, amely olyan gyártóknak ad otthont, mint a Volkswagen Csoport, a BMW, a Mercedes-Benz, a Porsche és az Audi, egyrészt a kontinens legnagyobb termelője érték szerint, másrészt globális innovátor a mérnöki tudományok és a formatervezés területén. Frankfurt az Európai Központi Bank otthonaként az európai monetáris politika alapkövévé válik, míg a hamburgi kikötő Európa harmadik legforgalmasabb konténerközpontja.

Németország tájai öt fő természeti régióra oszlanak. Az Észak-német-síkság a Fríz-szigetektől a Balti-tenger partjáig húzódik, alacsony dűnéit és iszaplapjait heves nyugati szelek formálják. Naponta kétszer a Watt-tenger visszahúzódik, hatalmas árapály-lapos területeket feltárva, ahol a vezetett iszaplapos séták során kagylók és gázlómadarak földöntúli világa tárul fel. A parttól távolabb fekszenek a Keleti- és Északi-fríz-szigetek, a belföldi turisták által kedvelt autómentes menedékhelyek. A központi fennsíkok – az olyan erdős hegységek, mint a Harz, a Fekete-erdő és a Bajor-erdő – pásztorvölgyeket ötvöznek kisvárosokkal, amelyek favázas házai a középkort idézik. Délnyugatra a termékeny Rajna-völgy Rüdesheimtől Koblenzig híres borokat terem.

A legdélibb pont az Alpok északi peremét öleli fel, ahol felvonók hálózata viszi fel a látogatókat a Zugspitze csúcsára, az alpesi ösvények pedig smaragdzöld legelőkön és gleccsertavakon haladnak át. A Boden-tó, amelyet Ausztriával és Svájccal osztanak meg, hófödte csúcsokat tükröz, miközben partjainál vízi sportokat és gyümölcsösöket kínál. Ezekben a régiókban öt szárazföldi ökorégió gazdag biodiverzitással rendelkezik: az atlanti és balti vegyes erdőktől a közép-európai lombhullató és alpesi tűlevelű erdőkig. Németország területének több mint felét mezőgazdasági művelés alatt tartják, közel egyharmadát erdő borítja, a többit pedig települések foglalják el. A legfontosabb természeti erőforrások közé tartozik többek között a vasérc, a szén, a kálium-karbonát, a faanyag és a lignit.

Németország növényvilágát a bükk, tölgy, lucfenyő és fenyő alkotja, a páfrányok, gombák és vadvirágok, például a kék búzavirág, amely egykor nemzeti jelkép volt, mellettük. Az állatvilág az őztől és a vaddisznótól az eurázsiai hódon át az alkalmanként előforduló muflonig terjed. A természetvédelem tizenhat nemzeti parkot – köztük a rügeni Jasmundot, a Bajor-erdőt és a Berchtesgadent –, valamint tizenhét bioszféra-rezervátumot és több mint száz természetvédelmi parkot hozott létre. Állatkertek is bővelkednek, az 1844-ben alapított Berlini Állatkert a világ legkiterjedtebb fajgyűjteményével rendelkezik, és veszélyeztetett állatok tenyésztésének központjaként is szolgál.

Németország mérsékelt éghajlata az északnyugati óceáni éghajlattól, ahol a tengeri éghajlat befolyásolja a mérsékelt hőmérsékleteket, a keleti és délkeleti kontinentális éghajlatig terjed, hangsúlyosabb szezonális szélsőségekkel. A 2019 februárja és 2020 februárja közötti havi átlaghőmérséklet 3,3 °C (2020 januárja) és 19,8 °C (2019 júniusa) között mozgott. A csapadékmennyiség tavasszal 30 l/m² és tél végén 125 l/m² között ingadozott, míg a napsütéses órák száma a 2019 novemberi 45-ről 2019 júniusában 300-ra terjedt. A hosszú távú éghajlatváltozás súlyosbítja a hőhullámokat és az áradásokat, és veszélyezteti a vízellátást és a mezőgazdaságot, a becsült gazdasági károk pedig az évszázad közepére akár a 900 milliárd eurót is elérhetik.

Németország kultúrája évszázados filozófiai, tudományos és művészeti törekvéseket tükröz. Az ország 54 UNESCO Világörökségi helyszínnel büszkélkedhet – a világ legmagasabbjai közé tartoznak –, köztük a kölni dóm, a würzburgi rezidencia és a Messel-gödör barlangjai. A müncheni születésű Oktoberfesthez hasonló néphagyományok, valamint a karácsonyi szokások, mint az adventi koszorúk és a Stollen-kalácsok, továbbra is vonzzák a tömegeket. Az állami ünnepek államonként eltérőek, de október 3-án minden német egyesül az újraegyesítés ünneplésében. A társadalmi szövet 49,7 százalékban keresztény (protestáns és katolikus), becslések szerint 6,7 százalékban muszlim, valamint kisebb zsidó, buddhista és más közösségek alkotják, míg a szekularizmus az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt.

A német konyha a regionális változatosságban tündököl. A pékségek több mint 600 féle kenyeret és 1200 féle péksüteményt készítenek; a sajtok az európai termelés mintegy 22 százalékát teszik ki; a kolbászoknak közel 1500 fajtájuk van, a kiadós bratwurstoktól a finom weisswürstekig. A sör, amelyet a tizenhatodik századra visszanyúló tisztasági törvények tisztelnek, továbbra is a nemzeti ital, évente több mint 110 liter/fő fogyasztással, míg a bortermelés a kilencedik helyen áll a világon. A nemzetközi konyha is virágzik a városi központokban, a török ​​döner kebabtól az ázsiai és mediterrán specialitásokig.

A sport, különösen a futball, lenyűgözi a nemzetet. A több mint hétmillió taggal rendelkező Német Labdarúgó Szövetség a világ legnagyobb egy sportágat átfogó szervezete. A Bundesliga a második legmagasabb átlagos nézőszámot vonzza a profi ligák között világszerte, a férfi válogatott pedig négy FIFA-világbajnokságot, három UEFA-Európa-bajnokságot és a 2017-es FIFA Konföderációs Kupát nyert.

A precizitás és a szabályokhoz kötött viselkedés sztereotípiája ellenére Németország a regionális sokszínűség gazdagságát mutatja. Tizenhat állam („tartomány”) – amelyek közül három városállam – történelmi hercegségekre és fejedelemségekre vezethető vissza. Az északi lakosok alnémetül beszélnek és élvezik a szélfútta partokat; a nyugati borvidékek a Mosel és a Rajna vidékén dédelgetik a borokat; Közép-Hessen és Türingia sűrű erdőket és középkori városokat rejt; a keleti tartományok az NDK lenyomatát viselik, míg a dél Bajorország alpesi bájával és sváb kulináris finomságaival büszkélkedhet. Kilenc város emelkedik ki: Berlin kulturális reneszánsza a megosztott múlt után; Bréma tengerparti negyede; Köln római öröksége és magasodó katedrálisa; Drezda fáradságos újjáépítése; Düsseldorf divatja és folyóparti sétányai; Frankfurt látképe és múzeumai; Hamburg csatornái és az Elbphilharmonie; München sörcsarnokai és alpesi kapuja; valamint Nürnberg középkori falai és a háborús bűnök komor helyszínei.

Ezeken túl az utazók Binz és Usedom balti partjait; a Neuschwanstein kastély mesés látképét; a frank Svájc karsztszikláit; a Harz Brocken-csúcsának misztikus ösvényeit; a Boden-tó nyugodt vizét; és a Közép-Rajna-völgy szőlőültetvényeit keresik. Történelmi útvonalak kanyarognak Rothenburg ob der Tauber erődített bástyái és Ulm magasodó Münstere mellett, míg a Grimm testvérek ösvénye olyan falvakat köt össze, amelyek Rapunzel és Rumpelstiltskin meséit ihlették.

Modern ipari nemzetként Németország „gazdasági csodája” kézzelfogható formát ölt a Ruhr-vidék szén- és acélörökségében, Hamburg globális hajózási artériáiban, Frankfurt pénzügyi felhőkarcolóiban, Düsseldorf stílusnegyedeiben, Köln médiavállalataiban és Stuttgart autómúzeumaiban. Berlin, egyszerre megtört és egységes, Bauhaus-tornyokat és barokk palotákat, utcai művészetet és földalatti klubokat, a holokauszt emlékműveit és a demokratikus megújulás szimbólumait helyezi egymás mellé.

A németországi mindennapi életnek megvannak a maga etikett szabályai: a piros lámpa bármikor tiszteletet parancsol; a hivatalos, vezetéknévvel ellátott megszólítás és a „sie” névmás a professzionális udvariasságot hangsúlyozza; az őszinteséget a csevegésnél többre értékelik; a humor az iróniára és a szójátékra hajlik. A nyilvános helyeken illemszabályok érvényesek: a Steinből való ivás gyakori, de a garázda viselkedés gyors feddést von maga után; az emlékművek és az istentiszteleti helyek a szigorú betartást érdemlő háziszabályok után következnek; a gyerekek továbbra is szülői felügyelet alatt maradnak, nehogy az „Eltern haften für ihre Kinder” szó szerintivé váljon. A strandokon és a szaunákban szokás a félmeztelen napozás és a vegyes nemű meztelenség; a dohányzási tilalom zárt térben és a vonatokon is érvényes, míg a vape jogi szürke zónát alkot. Vendégként az ember fogyasztási ajándékokkal – finom helyi borral vagy kézműves csemegével – viszonozza a vendégszeretetet, amelyeket többre értékelnek, mint a csecsebecséket.