Széchenyi Gyógyfürdő

Budapest, Magyarország fővárosa és legnagyobb városa, a becslések szerint 1,75 millió lakossal, mintegy 525 négyzetkilométeren terül el, a Duna partján, Közép-Magyarország lankás dombjai és széles síkságai között húzódik. A Városliget zöldellő kiterjedésében megbúvó Széchenyi Gyógyfürdő Európa legnagyobb termálfürdője, története a 19. század közepéig nyúlik vissza, és számos előremutató vállalkozáson keresztül bontakozott ki, amelyek formálták jelenlegi formáját és maradandó jellegét.

Az 1860-as évekbeli első termálvíz-feltörésektől a mai gondosan felújított medencékig a Széchenyi fürdő a leleményesség és a kulturális törekvés történetét testesíti meg. 1865 és 1875 között Zsigmondy Vilmos mérnök egy 975 méteres fúrást fúrt a park rétegein keresztül, amely egy 74 °C-os vizet adó víztározóba csapott le. Ez a formális kút évtizedekkel később a fürdő legendás vizét ellátó két fő forrás egyikévé vált. Az 1880-as évek tervezési szakaszában a helyi rajongók „artézi fürdőről” beszéltek, mégis az 1913. június 16-i ünnepélyes megnyitóra az intézmény a Széchenyi nevet viselte, tisztelegve Széchenyi István államférfi nemzeti megújulásban betöltött szerepe előtt. A nyári megnyitó pompáját több mint 200 000 fürdőző tömege visszhangozta az első szezonban; 1919-re ez a szám közel 891 000-re ugrott, ami megerősítette a lakosság lelkes érdeklődését a hidrotermális terápia iránt.

Az építészeti megvalósítás Czigler Győző neobarokk érzékenységére hárult, akit 1909 májusától Eugene Schmitterer felügyelt. A nagyjából 3,9 millió osztrák-magyar koronába került kezdeti komplexum mintegy 6220 m²-en terült el, és magánfürdőket, külön gőzfürdőket férfiak és nők számára, valamint különálló „nyilvános” fürdőcsarnokokat tartalmazott. Az épület homlokzatát és belső tereit vízzel kapcsolatos díszítések borították: stilizált szörnyek, kagylók, halak és sellők kapaszkodtak a gyertyatartókra és fejezetekre; a kerámiacsempéket gördülő vízi motívumok díszítik; a kovácsoltvas konzolok pedig a folyók apadását és dagályát idézik.

1927-re a növekvő kereslet jelentős bővítést eredményezett, amelynek eredményeként a komplexum elérte jelenlegi méretét, az eredetihez két további kültéri medencét építettek, a fedett medencék száma pedig tizenötre nőtt. Az 1868-as fúrás azonban nem tudta fenntartani ezt a kibővített együttest, így 1938-ban egy második – 1256 méter mélyre fúrt – kút 77 °C-os vizet szabadított fel, napi mintegy hatmillió liter hőhozammal. Két artézi forrással a rendelkezésére állva Széchenyi biztosította helyét a kontinentális fürdőpaloták között, vize szulfáttal, kalciummal, magnéziummal, bikarbonáttal, valamint jelentős metabórsav- és fluoridkoncentrációval volt gazdagítva.

A 20. század közepén szórványos javításokat végeztek, de átfogó felújításra nem került sor, és az 1990-es évek végére az épület évtizedek kopását viselte magán: penésztől elsötétült falak, rosszul illeszkedő festék, romló kőmunkák. A történelmi restaurálási program 1997-ben kezdődött. Az első fázis az 1926-os Francsek-szárnyat érintette, visszaállította halvány okker árnyalatait, újraöntötte a hiányzó műkő díszítéseket, és a teraszokat és lépcsőket eredeti formájukra újította fel. Nem sokkal ezután szűrőforgató berendezést szereltek fel, hogy megfeleljen az Európai Unió szabványainak, bár az orvosilag előírt medencék – ahol a víz nyugalma elengedhetetlen a terápiás hatékonysághoz – kivételt képeztek. Az egyik kültéri medence átadta a helyét egy élménymedence koncepciójának, amely masszírozó fúvókákkal és pezsgőpadokkal volt felszerelve, hogy fokozza a szabadtéri ég alatti helyreállító élményt.

2003 és 2006 között a figyelem a Czigler-szárnyra és az ékszerdobozos ivócsarnokra irányult. Az elektromos és gépészeti rendszereket korszerűsítették, az eredeti szobrokat aprólékosan újraöntötték, és a mozaikokkal kirakott kupolacsarnok alapos felújításon esett át. A 2006 nyarára elkészült kupolacsarnok a szobrászati ​​és mozaikművészet panorámáját tárja elénk: szívében Róna József Triton halász kentaur szökőkútja őrködik Vajda Zsigmond mozaikjainak boltozatos baldachinja alatt. Négy sarokfülkében Vastagh György ifjabb, Bezerédy Gyula, Lányi Dezső és Szentgyörgyi István Triton kompozíciói kaptak helyet; körülöttük Markup Béla hattyúi és delfinek piruettjei aranyozott domborműves keretben. A csúcson Helios a quadrigáját vezeti, míg félköríves ablakok között görög, római, keleti és egyiptomi fürdőtablók sorakoznak a kupolában, melyeket állatövi csillagképek és az „erő” és a „szépség” allegóriái tarkítanak. Róth Miksa üvegablakai prizmás árnyalatokba szűrik a napfényt, Jungfer Gyula kovácsoltvas művészete pedig filigrán kecsességgel koronázza meg az együttest.

A 2007-es és azt követő fázisokban korszerűsítették az öltözőket, napozóteraszokat és kezelőterületeket; 2009-re a fürdő felújítása befejeződött, egy olyan épületet bemutatva, amelynek stilisztikai kohéziója meghazudtolja a neobarokk, neoreneszánsz és historizáló eklektika hibridjét. A medencék tükrözött elrendezése – amelyet eredetileg a nemek elkülönítésére terveztek – továbbra is olvasható az alaprajzon, annak ellenére, hogy a modern szabályozások bizonyos keleti szárnybeli medencéket nappali kórházi használatra alakítottak át.

Ebben a megformált kagylóhéjban precíz hőmérsékletre és terápiás célokra kalibrált medencék találhatók. A főbejárattól a látogatók kabinokon keresztül egy központi csarnokba jutnak, amelyet egy hosszú, 38 °C-os termálmedence és egy hozzá tartozó, 34 °C-os félkör alakú medence foglal magában, amelyen túl egy száraz hőkamra és egy melegvizes zuhany várja őket. Balra egy 28 °C-os medence található, amelyet ritmikus pezsgőfürdők tarkítanak, majd egy nyolcszögletű, 36 °C-os gyógyfürdő, amelyet fény- és aromaszaunák szegélyeznek, egy 50 °C-os gőzkamra és egy 18 °C-os merülőmedence mellett. Egyenesen előttük piros oszlopok és amforák kereteznek egy 35 °C-os hosszúkás medencét és egy 38 °C-os félkört; mögöttük két kisebb, 40 °C-os és 20 °C-os medence kínál speciális áztatást, kamillás gőzkabinnal kiegészítve. Jobbra egy tükrös medencerendszer csoportos hidrofitnesz órákat kínál félórás időközönként, minden nap 08:00 és 17:30 között; Itt is egy nyolcszögletű medence, kéthelyiséges szauna, gőzfürdő és merülőmedence sorakozik a gazdagon díszített falak mögött. Mindkét szárny alatt 40 fő befogadására alkalmas alagsori szaunák és 18 °C-os merülőmedencék hangsúlyozzák a fürdő holisztikus jólét iránti elkötelezettségét.

A szabadban három nagy medence foglal helyet egy napsütötte téren, amelyet szobrok és szökőkutak szegélyeznek. A központi, 26–28 °C-os úszómedencét, ahol a helyiek a régi idők szerint körbe-körbe úsznak (sapka viselése kötelező), keleten egy 38 °C-os gyógymedence, nyugaton pedig egy 32–34 °C-os élménymedence határolja. Ez utóbbi hátmasszírozó fúvókákkal, víz alatti pezsgőfürdőkkel és nyakzuhanyzókkal van tele, az érzés és a pihenés keverékét teremtve.

A víz kémiája itt nem pusztán költői, hanem pontosan számszerűsíthető is. Az elemzések literenként 554,6 mg bikarbonát, 211,2 mg szulfát, 197 mg klorid, 156 mg kalcium, 176,2 mg nátrium, 2,75 mg fluorid, 36,4 mg metakovasav, 6,5 mg metabórsav, 35 mg magnézium, valamint nyomokban bromid, jodid, lítium, szulfid és vas koncentrációját mutatják – összesen mintegy 1774,5 mg oldott szilárd anyagot. Ez az ásványi anyagokban gazdag elixír degeneratív ízületi betegségek, krónikus és félakut ízületi gyulladás, valamint traumás ortopédiai felépülés esetén ajánlott.

A hidroterápián túl a Széchenyi számos orvosi kezelést kínál: súlyfürdőt, szénsavas fürdőt, iszappakolásokat, gyógymasszázst, víz alatti vízsugárterápiát és vezetett gyógytornát. Ezekhez a szolgáltatásokhoz szakorvosi beutaló szükséges, ami hangsúlyozza a fürdő kettős szerepét, mint szabadidős célpont és orvosi intézmény. Egy fejlett proxy karóra rendszer biztosítja a biztonságos belépést és az öltözőszekrények kiosztását, a beágyazott chipek pedig jelzik a ruhadarabok helyét, és lehetővé teszik a zökkenőmentes átmenetet a gőzfürdő és a medence terasza között.

A megközelítés egyszerű: az 1-es metró – a tiszteletre méltó „Kisföldalatti” – a Széchenyi megállónál teszi le az utasokat, míg a 72M-es trolibusz a bejárattól néhány lépésre teszi le a látogatókat. Ez a közlekedési kapcsolat, párosulva a park lombos környezetével, megerősíti a fürdő városi szentély státuszát.

Széchenyi története túlmutat a medencéin. 2010 elején a Life magazin online kiadása a világ „12 legmocskosabb helye” közé sorolta a fürdőt, ami felháborodást váltott ki, és a fürdőt gyorsan eltávolították a listáról. A Budapesti Termálfürdő Zrt. és a Magyar Turizmus Zrt. megvédte a létesítmény szigorú nemzeti és uniós szabványoknak való megfelelését, megjegyezve, hogy az előző évtizedben nulla vízzel terjedő megbetegedést regisztráltak; a jelentések még a magazin elleni jogi lépéseket is fontolóra vették hírnévrontás miatt. Az éjszakai rendezvények – mint például a tavaszi Fürdők Éjszakája és a Cinetrip nyári mozisorozat – kivilágított boltívek alatt hívogatnak éjszakai élvezetekre. Eközben Széchenyi egyik forrása látja el vízzel a szomszédos állatkert vízilómedencéjét, amelynek kémiája a Níluséhoz hasonlít.

Még a művészetek is inspirációt találtak itt: a Csak szex és semmi más című magyar film jeleneteit a boltozatos termekben forgatták, a csempézett padlón csörömpölő papucsok valószínűtlen filmes intimitás kíséretében.

Háborúk, politikai átalakulások és változó szabadidős divatok közepette a Széchenyi Gyógyfürdő fennmaradt, vize megújítja a testeket, ahogy építészete is megújul. Zsigmondy első fúrásától a fejünk felett csillogó Helios mozaikjáig ez egy olyan hely, ahol az időt nemcsak évszakokban, hanem a fürdés egyszerű, de mélyreható cselekedetéhez való odaadás évszázadaiban mérik. Itt a haladás és a hagyomány együtt folyik, egy állandó folyam, amely egyszerre hordozza a gyógyulás ígéretét és a melege által formált életek emlékét. Minden boltívben, medencében és szoborszerű teremtményben egy olyan kultúra ellenálló képességét érzékeljük, amely mind a kikapcsolódást, mind a helyreállítást értékeli, bizonyítva, hogy egyes örökségek nemcsak kőből, hanem vízből, a történelemből és a megújulás iránti kitartó emberi ösztönből épülnek fel.