Kilkenny

Kilkenny egy 27 184 lakosú (2022-es népszámlálás) kisváros, amely 3,74 négyzetkilométeren terül el Kilkenny megyében, Írország délkeleti régiójában, Leinster tartományban. A Nore folyó mindkét partján, 60 méteres tengerszint feletti magasságban épült, 117 km-re Dublintól, 48 km-re Waterfordtól, 80 km-re Wexfordtól és 122 km-re Limericktől. Középkori magját, amelyet szerzetesi és normann hatások alakítottak ki, élénk kulturális élettel, történelmi építészettel és mérsékelt óceáni éghajlattal él együtt.

Kilkenny eredete egy hatodik századi, Szent Canice (Cainnech) tiszteletére szentelt egyházi alapítványig nyúlik vissza, amely körül a legkorábbi település egy dombon épült, amelyet ma a Szent Canice-székesegyház és annak kilencedik századi kerek tornya ural. A várost 1170-ben Richard de Clare normann seregei ejtették áldozatul, majd William Marshall 1204-ben elkezdte építeni az erődöt – a későbbi Kilkenny várat –, és 1213-ban fejezte be. A Nore folyón átívelő gázlót hidak sorozata váltotta fel; négy fő nyílás és két gyalogátkelőhely tartja fenn ma a város történelmi kapcsolatát a folyón át.

1207-re a város oklevéllel rendelkezett, és a XIII. század végére a hiberno-normann kereskedelem központjává vált. 1367-ben Kilkenny törvényei az angol jog iránti hűség megőrzését tűzték ki célul. 1609-ben I. Jakab királyi oklevelet adott, amely városi rangra emelte Kilkennyt. Az 1641-es ír felkelés során az Ír Katolikus Konföderáció székhelyeként szolgált, amíg Oliver Cromwell 1649-es hadjárata el nem foglalta a várost. Ezt követően Kilkenny békés körülmények között újjáépítette magát, várát díszes kastéllyá alakították át, és meggyökeresedett a sörfőzés, a textil- és a tejfeldolgozó ipar.

A Butler család székhelye, a kilkenny-i vár a városképet ma is meghatározó középkori építmények közül a legkiemelkedőbb. Eredeti négy saroktornyából három fennmaradt, egy középkori árok maradványai fölé emelkedve. Kilkenny falai, melyeket a Talbot-torony és a Fekete Freren-kapu tarkít, a normann város határait követik. A Szent Canice-székesegyház, egy kereszt alakú, kora angol gótikus építmény, hetvenöt yard hosszú és fekete márványoszlopokon nyugszik; a szomszédos kerek torony száz láb magasra emelkedik, a város kelta eredetének bizonyítékaként.

A Rothe House, egy 1594-ben épült, Erzsébet-kori kereskedőház a Parliament Streeten, Írország egyik kevés ép polgártelkén található, egy felújított tizenhetedik századi fűszer-, zöldség- és gyümölcsöskerttel. A dominikánus Fekete Apátság (1225) és a Szent Mária-székesegyház (római katolikus székhely) további példái a város egyházi örökségének. A Tholsel, a Szent János-perjelség, a Shee Alms-ház és a Grace-kastély a középkori és posztközépkori lakó- és polgári építészet panorámájához járul hozzá.

A helyi önkormányzat egy 1231-ben alapított önkormányzati testületből fejlődött ki, amelyet a tizenhatodik századig egy uralkodó, majd azt követően egy polgármester vezetett. Az 1840-es Írországi Önkormányzati Törvény (Municipal Corporations (Ireland) Act) és az 1898-as és 2001-es helyi önkormányzati törvények értelmében Kilkenny tanácsa városrészi testületből városi kerületté, majd városi tanácská alakult át. 2014. június 1-jén a városi tanácsot feloszlatták és egyesítették Kilkenny Megyei Tanáccsal, a „város” megnevezést a 2014-es helyi önkormányzati reformtörvény is megtartotta.

Közigazgatásilag Kilkenny város önkormányzati körzete öt választási körzetet foglal magában, és a megyei tanács huszonnégy tagjából hetet választ meg. Országos képviseletben Kilkenny város és Irishtown egyaránt két-két képviselőt küldött az ír alsóházba az 1800-as uniós törvényekig; 1801-től a város egy-egy képviselőt küldött Westminsterbe, amely később Észak-Kilkenny részévé vált. 1921 óta a terület a Carlow–Kilkenny Dáil választókerülethez tartozik.

A város lakossága, amelyet köznyelven „macskáknak” neveznek, a 2022-es népszámlálás szerint 27 184 fő volt. 2006-ban Kilkenny városrész 8661 lakost számlált, további 13 518-an pedig a környékén, ami összesen 7,0 százalékos növekedést jelent a 2002-es adatokhoz képest. Az egy főre jutó rendelkezésre álló háztartási jövedelem 2005-ben 18 032 euró volt (89,4-es index). Az angol nyelv dominál, az ír nyelv és a bevándorlók nyelveinek egyre növekvő száma van jelen. A katolicizmus a fő vallás, míg az Ír Egyház, a presbiteriánus, a metodista, a zsidó és más hagyományok hozzájárulnak a sokszínű vallási tájképhez.

Kilkenny mérsékelt óceáni éghajlata (Köppen Cfb, 9-es időjárási zóna) változékony időjárást jellemez, kevés szélsőséggel. A 200 méternél magasabb dombok által védett területen Írország legmagasabb nyári és legalacsonyabb téli hőmérsékletei közé tartozik. Írország rekordhőmérséklete – 33,3 °C – a kilkenny-i kastélyban 1887. június 26-án volt mérve; a Dunningstown Road közelében található modern megfigyelőállomáson a maximális levegőhőmérséklet 1976. június 29-én elérte a 31,5 °C-ot, a minimumot pedig 1979. január 2-án –14,1 °C-ot, a talajhőmérséklet legalacsonyabb értéke pedig 1982. január 12-én –18,1 °C volt. 1995 augusztusában 274,9 óra napsütés volt, 1978. június 18-án pedig az állomás egy nap alatt 16,3 órát regisztrált. 1988 óta az éves hőmérséklet átlagosan 0,5 °C-kal emelkedett a huszadik századi szint fölé. A csapadékcsúcsok közé tartozik az 1983. július 17-i napi 66,4 mm; az éves összesített adatok az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején uralkodó csapadékos időszakot, a 2002-es nagyon csapadékos évet, valamint a 2005 óta növekvő csapadékmennyiséget tükrözik, 2009 pedig a legcsapadékosabb év volt 1958, a feljegyzések kezdete óta.

A város épített környezete tükrözi a helyben kitermelt fekete mészkövet – a „kilkennyi márványt” –, amely fehér fosszilis zárványairól nevezetes. Ezt az anyagot használták III. Richárd sírjának lábazatához a leicesteri székesegyházban. A 17. század végétől alapított sörfőzdék ma is működnek, a Church Lane-en található egykori püspöki palota pedig ad otthont a Heritage Council irodáinak.

Kilkenny a kézművesség és a formatervezés központjaként ismert. A Bleach Roadon a tizenkilencedik században felavatott Old Woollen Mills 90 000 négyzetlábnyi területet és több mint egy mérföldnyi folyópartot foglal magában; 1905-ös vörös téglából készült kéménye még mindig áll egy építészeti emlékeknek és régiségeknek szentelt udvar közepén. A Watergate Színház, a nyilvános kertek, köztük a Castle Rose Garden, a Rothe House Garden, az Éhínség Emlékkertje és a Butler House kertje, valamint számos múzeum – köztük az Evan's Home-ban található Butler Galéria – erősítik a város kulturális vonzerejét.

Az évenkénti fesztiválok megerősítik Kilkenny kulturális központként betöltött státuszát. A Kilkenny Művészeti Fesztivál minden augusztusban tánc-, zenei-, színházi és vizuális művészeti előadásokat kínál. A ma már minden júniusban megrendezésre kerülő Cat Laughs vígjátékfesztivál, valamint a folk- és roots zenére összpontosító Kilkenny Roots Fesztivál hazai és nemzetközi közönséget vonz.

Turisztikai látványosságok sorakoznak a városban és környékén: Kilkenny vára és kertjei, Szent Canice-székesegyház és torony, Rothe-ház és kert, Shee Alms-ház, Kilkenny bíróság, Szent Mária-székesegyház, a Tholsel-templom, a Fekete apátság, Szent János-templom, Butler-ház és a Slips negyed a Szent Ferenc-apátság sörfőzde mellett. A település határain túl található a Kells-perjelség, a Jerpoint-apátság, a Dunmore-barlangok, a Woodstock-birtok és a Jenkinstown Park.

Kilkenny hídjai tanúsítják a város fejlődő infrastruktúráját. A Green hídja, amelyet először 1200 előtt emeltek, majd az 1763-as nagy árvíz után építettek újjá George Smith (1763–1767) tervei alapján William Colles vezetésével, megőrizte tizennyolcadik századi jellegét. A John híd, amely történelmileg ugyanazon árvíz tragédiájának helyszíne volt, 1910-ben készült el rekordot döntő, egynyílású vasbeton szerkezetként a Mouchel & Partners építette a Hennebique rendszert használva. Az 1984-ben integrált szobrokkal megnyílt Ossory híd és a 2017 májusában egy központi hozzáférési rendszer részeként felavatott Szent Ferenc híd bővítik az összeköttetést. A gyalogos- és kerékpárosforgalom a Lady Desart hídon (2014 januárja) és az Ossory gyalogoshídon keresztül halad át a közúti híd alatt.

Kilkenny-t közúti összeköttetések kötik össze az országos főhálózattal: az N10-es az M9-essel (Dublin–Waterford), az N77-es az M7-essel (Portlaoise), és az N76-os Clonmellel. A vasúti szolgáltatás az állomás 1848. május 12-i megnyitásával kezdődött, és Dublinba (1850), Waterfordba (1854), Portlaoise-ba (1876) és Castlecomerbe (1919) terjedt ki. A mellékvonalak 1962-es bezárását követően az állomás – amelyet 1966-ban McDonagh állomásra neveztek át – továbbra is az Iarnród Éireann Dublin–Waterford intercity útvonalán található, további csatlakozásokkal Limerick Junctionbe és Kildare-be. A légi közlekedés a közeli dublini és corki repülőterektől függ, amelyek mindegyike körülbelül 150 km-re található, míg a Kilkenny repülőtér magánrepülőgépeket szolgál ki.

Kilkenny jellege a középkori, a vártól a katedrálisig húzódó városrész és a modern kulturális intézmények egymás melletti elhelyezkedéséből fakad. Annak ellenére, hogy évszázadokkal ezelőtt hivatalosan városi státuszt kapott, a korabeli jogszabályok értelmében közigazgatásilag a tágabb megyén belül működik. A katedrálisok, falak, egy vár és a történelmi múlt jelenléte mégis megkülönböztetett városi identitással ruházza fel Kilkenny-t – egy olyan hellyé, ahol a történelem és a jelen együtt él a Nore folyó partján.