Ax-les-Thermes

Ax-les-Thermes első látásra a víz, a szikla és az emberi erőfeszítés egyedülálló találkozási pontjaként tűnik fel. A délnyugat-franciaországi Pireneusok lábánál, hétszáz méterrel a tengerszint felett megbúvó, 1277 lakosú (2022-es népszámlálás) település egy vadregényes, erdős vidéken terül el, ahol három folyó – az Ariège, az Oriège és a Lauze – találkozik. Perpignantól mintegy hetvenöt kilométerre nyugatra és Andorra la Vellától harmincöt kilométerre északkeletre fekvő Ax-les-Thermes a kultúra és az éghajlat metszéspontjában helyezkedik el, kis faluja és peremén fekvő falvai az Occitanie-t a Hercegség magas hágóival összekötő ősi utakat követik.

Maga a név – Ax-les-Thermes – is felfedi a hely lényegét. A latin Aquae, „vizek” és a francia Thermes, „meleg források” szavakból ered, melyek az emberi megkönnyebbülés és megújulás iránti folyamatos vágyat idézik. A felszín alatt több mint hatvan forrás tör fel kéntartalmú vízzel, melynek hőmérséklete tizennyolc és hetvennyolc Celsius-fok között mozog. A rómaiak itt fürödtek; a középkori királyok elrendelték a források bővítését, hogy a leprával sújtott katonák ellátására is alkalmasak legyenek; a tizenkilencedik századi vállalkozók elegáns sétányokat és szállodákat építettek a gyógyfürdőző polgárság fogadására. Ma a Couloubret, Modèle és Teich gyógyfürdők triója viszi tovább ezt a hagyományt, hidroterápiát kínálva isiász, reuma és légzőszervi betegségek kezelésére.

A víz Ax-les-Thermes minden aspektusát formálja, mind a látható tájban, mind a kollektív emlékezetben. Az Ariège folyó hosszú, észak felé tartó útját közvetlenül a déli határon túl kezdi, szász faházakon és sötét fenyőerdőkön kanyarogva, mielőtt Toulouse közelében a Garonne folyóba csatlakozna. Az Oriège a keleti magaslatokról hömpölyög, hogy a falu szélén találkozzon az Ariège folyóval, míg a Lauze mohával borított sziklákon kanyarog, hogy az Oriège torkolatán túl csatlakozzon a fő sodráshoz. Ezeket a nagyobb folyókat kisebb mellékfolyók – a Ruisseau des Estagnols, a Ruisseau de Risl és a Ruisseau de Font Frède – szövik át, mindegyik saját szurdokot vájva, és páfrány- és zuzmófoltoknak ad otthont.

A falu szívében, palatetőkkel és zsalugáteres homlokzatokkal szegélyezve fekszik a Bassin des Ladres, vagyis a Leprások tava. A tavat IV. Roger, Foix grófja 1260-ban, Szent Lajos uralkodása alatt kiadott királyi rendelete hozta létre, és terápiás intézményként, valamint karanténhelyként is szolgált. Ma 77 Celsius-fokos víz ömlik a medencébe, téli reggeleken a halvány kőperemeken gőzölögve. Az egyik végén bugyog a híres „ágyúk forrása”, a tudattalan oldalán pedig egy kis kórházépület áll, alig egy méterre a termálforrástól. Minden évben Szent Iván napján a falusiak hamuval kenik be magukat, és belemártják magukat a füstölgő vízbe – ez egy rituálé, amely a közös ünneplést a középkori szokások visszhangjával ötvözi.

Termál jellegén túl Ax-les-Thermes hagyományosabb vidéki gazdaságot is fenntart. Szarvasmarhák és juhok legelésznek az erdőhatár feletti magaslatokon, bégetésük és bőgésük összekeveredik a víz távoli sziszegésével. A vándorlegeltetés tavasszal és ősszel is folytatódik, amikor a pásztorok a kitaposott ösvényeken terelik a nyájakat az Ax 3 Domaines síterület nyári rétjeire, vagy vissza a védett völgyekbe. Az állattenyésztés a helyi sajtkészítés alapját képezi, és fenntartja a nyílt területek mozaikját, amely megakadályozza, hogy az erdők teljesen elnyomják a területet.

A tél átalakítja a települést. Nyolc kilométernyi kanyargós hegyi út vezet dél felé Ax-Bonascre-ba, az Ax 3 Domaines üdülőhely helyszínére. Az 1955 decemberében megnyílt üdülőhely három különálló csúcsot egyesít egy pályahálózattá, amely minden szintű síelőt kiszolgál. Fenyvesekkel szegélyezett vízmosások rejtenek porhóföldeket; befagyott vízesések csillognak a reggeli fényben; tiszta napokon a magas gerinc a Pireneusok középső részére nyújt panorámát. 2010-ben a üdülőhely nemzetközi figyelmet kapott, amikor a Tour de France tizennegyedik szakasza a lejtőin ért véget, ami mind a sportbeli kihívás, mind a festői vonzerejének bizonyítéka.

A turizmus intenzív jellege azonban együtt jár a környezetvédelem iránti mély elkötelezettséggel. A Virágzó Városok és Falvak Nemzeti Tanácsa egy virággal tüntette ki Ax-les-Thermes-t, elismerve erőfeszítéseit a virágok és zöld növények városi terekbe való integrálása, a fenntartható hulladékkezelés és a biológiai sokféleség védelme érdekében. A település határain belül tíz ökológiai, állat- és virágzási szempontból érdekes természeti terület található, ahol ritka orchideák virágoznak a mészkőtörmelékben, és szirti sasok köröznek a mohával borított sziklák feletti termálfürdőkön.

Ax-les-Thermes építészete tükrözi rétegzett történelmét. A 994-es adományozási oklevélben említett Saint-Vincent templom szigorú kőfalaival és karcsú harangtornyával a régi negyed központja. Rövid sétával elérhető a Saint-Jerome kápolna – amelyet a helyiek a Kék Bűnbánók Kápolnájaként ismernek –, amely 1607-ből származik, és egy barokk oltárképet tartalmaz, amelyet élénk pireneusi vörös és kék színekben festettek. A folyók felett egy sziklás hegyfokon áll a Szűzanya oratóriuma, amelyet 1875-ben épített Melchior Comminges atya; egyszerű homlokzata és kovácsoltvas keresztje őrként tekint a városra.

A világi műemlékek Ax-les-Thermes társadalmi ambícióiról árulkodnak a huszadik század fordulóján. Az 1904-ben eklektikus stílusban épült kaszinó, mór ihletésű ikertoronnyal, a fürdőkultúra magabiztosságáról tanúskodott. A közelben található a Delcassé-kastély, amelyet 1900-ban Théophile Delcassé, Franciaország külügyminisztere rendelt meg, és szecessziós díszítéseket – ívelt kőművesmunkát, ólomüveg paneleket és díszes vaserkélyeket – hoz a hegyvidéki környezetbe. Ezzel szemben a Villemur-kastély, amelyet 1910-ben Georges Goubeau, a luzenaci talkumbányák munkatársa emelt, visszafogottabb kúriaszerű sziluettet ölt, széles teraszai a folyó torkolatára néznek. Ezek között szétszórva találhatók a Castel Maou romjai, egy 12. századi erődítmény, amelyet később a 14. században átalakítottak, valamint az Encaralpou-kapu maradványai, amelyek a középkori erődítmények és a feudális rivalizálás néma emlékeztetői.

Az éghajlatot itt a tengerszint feletti magasság és a kitettség határozza meg. A történelmileg megváltozott óceáni típusként katalogizálták hűvös nyarakkal és jelentős csapadékkal, a legújabb tanulmányok pedig a Közép-Pireneusok éghajlati régiójába helyezik, amelyet az évi ezer és ezerkétszáz milliméter közötti csapadékmennyiség jellemez. Egy közeli állomáson az 1991 és 2020 közötti harmincéves időszakban rögzített adatok 9,3 °C éves átlaghőmérsékletet és közel 1259 mm csapadékmennyiséget mutatnak. A magasabban fekvő területeken a telek bőséges havat hoznak, amely táplálja a sípályákat, míg a nyarak enyhék maradnak, délutáni záporokkal tarkítva, amelyek felpezsdítik a hegyi legelőket.

Az utazók vasúton vagy közúton érkeznek. A Route nationale 20 az Ariège-völgyön keresztül kanyarog, Foix-t és Párizst köti össze Andorrával és Spanyolországgal. Garanou-nál délkeletre fordul, leereszkedik Ax-les-Thermes faluba, majd ismét emelkedik Mérens-les-Vals felé. A központtól megyei utak húzódnak – a D613 Sorgeat-ba, a D25 Ascou és Mijanès-be, valamint a D82 az Ax 3 Domaines üdülőhelyre. A Foix–Ax-les-Thermes–Mérens-les-Vals vasútvonal, amelynek állomása a falutól északnyugatra található, festői, bár néha kellemes alternatívát kínál a közúti közlekedésre, gőzbordás alagutak és folyóparti kanyarulatai a hegyi vasutak aranykorát idézik.

Ax-les-Thermes kulturális kereszteződésben fekszik, a történelmi Sabarthès régió része, amely az Ariège-völgy felső részén húzódik, közigazgatási központja pedig egykor Tarascon-sur-Ariège volt. Az okszitán örökség továbbra is látható a helynevekben, a helyi dialektusban, amelyet az idősebb lakosok még mindig hallanak, valamint az időszakos fesztiválokon, amelyek a hegyi kézművességet, a kóruséneklést és a hagyományos konyhát ünneplik. Bár maga a település csak szerény területet foglal el, hatása kisugárzik a völgyekbe, összekapcsolva a pásztorokat és a gyógyfürdők látogatóit, a kirándulókat és a lakosokat a víz, a kő és az ég közös élményében.

Andorra mikroállamának közelsége újabb dimenzióval gazdagítja a helyi gazdaságot. A vámmentes vásárlás vonzza a határokon átnyúló látogatókat, akiknek divat-, elektronikai és szeszesital-vásárlásai kiegészítik a faházbérlésből, az éttermi étkezésekből és a síbérletekből származó bevételeket. A nyüzsgés ellenére a város méretei mégis bensőségesek: egyetlen heti piac vászonsátrak alatt, néhány független kézműves, egy kávézó terasza, ahol a törzsvendégek összegyűlnek, hogy elolvassák a regionális újságot, és megjegyzéseket tegyenek az elhaladó vonatokra és a hazatérő unokákra.

Ax-les-Thermes minden évszakban, minden időjárásban megőrzi a természet és a kultúra egyensúlyát. A folyóátkelések és a hegyi ösvények kimért tempót követelnek; a termálfürdők inkább elmélkedésre csábítanak, mint puszta élvezetre. Première Bazerque, Deuxième Bazerque, Troisième Bazerque és Petches falvai, amelyek mindegyike egy pásztori ösvény mentén elhelyezkedő nevet visel, a vidéki életről tanúskodnak, amely párbeszédet folytat az elemekkel. És mindenekelőtt a meleg vizek, amelyek először vonzották az emberi településeket, továbbra is folynak, időtlenül és helyreállítóan, a Pireneusok napsütése alatt.