Aix-les-Bains

Aix-les-Bains első pillantásra a víz, a kő és az emberi erőfeszítés nyugodt találkozásának tűnik, ahol Franciaország legnagyobb természetes tavának halványkék kiterjedése találkozik egy olyan város céltudatos geometriájával, amely a termálforrások ígéretével párhuzamosan növekedett. A látogató már a kezdetektől fogva felismeri, hogy ezt a savoyai települést kettős identitása határozza meg: egykor Európa leghíresebb gyógyfürdői közé tartozott, ma pedig az ipar, a kultúra és a szabadtéri kikapcsolódás sokszínű központja. A Bauges-hegység lankás bástyái keleten, a Lac du Bourget nyugodt partjai között megbúvó Aix-les-Bains észak-déli tengely mentén bontakozik ki, felső városa nagyjából 320 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, alsó negyede pedig a tó szabályozott, 224 méteres vízvonaláig ereszkedik le. A valamivel több mint 32 000 állandó lakossággal (2022) és az éves gyalogosforgalom közel 200 000-et tesz ki, a város egyensúlyban tartja örökségét, mint az európai nemesek Belle Époque menedékhelye, a kortárs turizmus, a gyártás és a helyi élet igényeivel.

A település eredete a római időkig nyúlik vissza, amikor a település – amelyet egyszerűen Aquae-ként ismernek – először hasznosította termálforrásait. A Régészeti Múzeumból előkerült feliratok Gratianus császár ókori jótékonyságára emlékeznek, akinek balsorsú útja 383-ban a közeli Lyonban ért véget. Évszázadokon át a középkori feljegyzések Aquae Gratianæ-ként vagy akár Aquae grationapolis-ként emlegették, mégis csak 1792-ben, egy lábadozó francia katona levelezésében került hivatalos használatba az „Aix-les-Bains”. A város hivatalos címe, amelyet 1954-ben Aix-les-Bains-le Revard néven helyeztek el a vasútállomásán, mind a vizekre, mind a felette elterülő fennsíkra utal, utalva a korai építők stratégiai döntésére, hogy elkerüljék a tópartot egykor sújtó áradásokat – amelyeket később a Compagnie Nationale du Rhône gátja szelídített meg.

A 19. század közepére Aix-les-Bains Európa egyik vezető gyógyfürdőjévé vált, grandiózus szállodái és termállétesítményei a kontinens minden tájáról vonzották a gazdagokat és a rangosokat. A II. Viktor Emánuel király által 1850-ben felavatott Casino Grand-Cercle ezt a korszakot testesíti meg: pazar mozaikmennyezete, amely 3,5 millió üvegkockából készült egy aranyozott talajon, ma is játéktermeknek ad otthont, és egy 900 férőhelyes színházteremnek, amelyet 1899-ben építettek. Ugyanezen a körúton olyan építészek, mint Jules Pin Sr. és Antoine Gouy, pazar hoteleket (hôtels particuliers) hoztak létre, amelyek közül sok – mint például a Splendide, a Bernascon és a Royal – megőrizte homlokzatát és boltozatos bejáratát, annak ellenére, hogy modern apartmanokká alakították át őket. A grand hotelek őrületének magányos túlélőjeként az Astoria továbbra is eredeti Belle Époque pompájában fogadja a vendégeket.

A város földrajza elválaszthatatlan tóparti szomszédjától. A Bourget-tó északra és nyugatra húzódik, 18 kilométer hosszúságát főként a délről folyó Leysse, valamint az Aix-sziget feletti lejtőkről leereszkedő Tillet és Sierroz folyók táplálják. Vízgyűjtő területe mintegy 560 négyzetkilométer, de a Tresserve és a Bourdeau mellett a part sűrűn beépített: egy 1936-ból származó art deco bejárat egy sétányra vezet, amely panorámás kilátást nyújt a Dent du Chat-ra, és élőhelyet biztosít a némahattyúknak, szürke gémeknek, dankasirályoknak és vízityúkoknak. A Grand Port és a Petit Port kikötői által szegélyezett Aix kikötője Franciaország legnagyobb édesvízi flottájával büszkélkedhet, 1500 horgonyzóhellyel, amelyeket szezonális vagy éves kiosztással tartanak fenn. Minden júliusban a Yachting Fesztivál klasszikus hajókat és profi hajókat egyaránt vonz bemutatókra és piaci kiállításokra.

A város felett a lejtők a Tour de l'Angle Est felé emelkednek, egy 1562 méteres csúcsra, ahonnan kilátás nyílik mind a városra, mind a tóra. Nyugaton a gerinc közelebb fekszik a parthoz, alacsonyabb csúcsai gyalogos és hegyi kerékpárutakat kínálnak, amelyek áthatolnak a Corsuet-erdő 116 hektárján. A község határain belül kilenc szomszédos település található – Brison-Saint-Innocent, Grésy-sur-Aix, Mouxy, Viviers-du-Lac és mások –, míg maga a tó öt további község határait jelöli ki. A 12,62 négyzetkilométeres községi terület savoie-i mércével mérve hatalmas, és a városi morfológia tükrözi mind a zöldövezetek megőrzésének szükségességét, mind az egymást követő terjeszkedések nyomását, amelyek egyre szorosabban kötötték össze Aix-t délen Chambéry-vel. Válaszul a Métropole Savoie egyesület most a Combe de Savoie és a Lac du Bourget medence koherens területrendezését felügyeli, a két történelmi város közötti harmóniára törekedve.

Aix-les-Bains éghajlata óceáni jellegű, jelentős kontinentális hatással, ami a város szárazföldi fekvésének és a Jura-hegységtől a Bornes-hegységig húzódó hegyláncnak köszönhető. A nyár mérsékelt, a telek időnként havasak, a tavasz és az ősz pedig virágpompájáról híres – ami a város kertészeti tehetségének bizonyítéka. 1981 óta Aix-les-Bains elnyerte a „négy virág” díjat a nemzeti Concours des villes et villages fleuris versenyen, 2012-ben pedig elnyerte az Aranyvirág kitüntetést. A mintegy 2500 négyzetméteres városi kertészeti központ évente mintegy 300 000 növényt termeszt; csak 2008-ban 103 faj 95 000 példányát szállította a város dézsáiba, ágyásaiba és szegélyeibe. Az öreg és ritka fáival rendelkező Parc Floral des Thermes egy 3000 férőhelyes amfiteátrumban szabadtéri koncerteknek ad otthont, míg az Avenue Charles de Gaulle-on található Japánkert kandzsi karaktereken alapuló, elmélkedős dizájnt kínál.

A közlekedési kapcsolatok az örökséget és az innovációt egyaránt tükrözik. Aix-les-Bains már a 19. század közepén, a savoyai hercegek uralkodása alatt is fogadta a vasúti utazókat, és állomása ma is multimodális csomópont, amelyet a TGV járatok szolgálnak ki, amelyekkel Párizs három órán belül elérhető. Az A41-es autópálya kettévágja a keleti külvárost, a 13-as és 14-es csomópontok közvetlen járatokat biztosítanak Annecy, Lyon és azon túl Genf felé az A40-es úton. A mellékutak – az RD 991 és a D 1201 – az alsó városrészen haladnak keresztül, míg a Keolis által az Ondea márkanév alatt üzemeltetett helyi buszjáratok összekötik a központot a külső kerületekkel és a szomszédos falvakkal. Két parkoló szolgálja ki a belvárost, bár a nyári csúcsidőszakokban továbbra is fennállnak a torlódások, különösen a Boulevard President Wilson és a Rue de Genève mentén. A közeli Voglans-ban található Chambéry-Savoie repülőtér összeköti Aix-les-Bains-t az Egyesült Királyságban, Skandináviában és a Párizs-Orly repülőtéren található európai célállomásokkal, téli menetrendjét a téli sportok forgalma élénkíti.

Gazdasági szempontból Aix-les-Bains a csökkenő termálfürdő-vendégkörön túl is diverzifikálódott. Bár két fő létesítménye – a Chevalley Nemzeti Fürdő és a Marlioz Fürdő – már nem uralja a helyi kereskedelmet, a város a 2000 óta odaítélt hajózási állomás címkéjére és a 2013-ban elnyert turisztikai üdülőhely státuszára támaszkodik a látogatók számának fenntartása érdekében. Az ipari tevékenység párhuzamosan létezik a városi szöveten belül: a General Electric és az ABB Cellier az Aixam mikroautók gyártása és a Léon Grosse bőráru-gyártó központja mellett működik. Az átlagos háztartási jövedelem, amely körülbelül évi 15 606 euró, jelentős gazdasági egyenlőtlenségeket takar; a háztartások mintegy 66,8 százaléka volt adóköteles 2005-ben, és a helyi vagyonadó-alap továbbra is szerény az országos átlaghoz képest.

Aix-les-Bains épített öröksége kivételesen gazdag. Tizenhét építmény hivatalosan történelmi emlékhelyként van számon tartva, míg több mint 900 szerepel a Kulturális Örökség Általános Jegyzékében. A Campanus-diadalív, egy 9 méteres római temetkezési boltív, amelyet habarcs nélkül építettek, a Nemzeti Fürdő bejáratát őrzi párkányzatával, frízével és fülkéivel, amelyeket egykor családi mellszobrok elhelyezésére szántak. A közelben találhatók maguk az ősi fürdők – amelyeket márványból bélelt caldarium, tepidarium és frigidarium szegélyez –, valamint a Diane-templom, Franciaország mindössze három teljes mértékben megőrzött gallo-római templomának egyike, amelyet ma Kőtár Múzeumként alakítottak át. A városháza egykori 15. századi kastélyban található, amely Aix márki tulajdonában volt, kapuzata a feudális pompa maradványa.

A szakrális építészethez tartozik a Vizek Boldogasszonya-templom (Notre-Dame-des-Eaux), melynek zöld réz tetejű kupolája és 55 méteres tornya áttöri a városképet. A bizánci stílusban, román stílusú dongaboltozatokkal épült templomban található a 17. századi keresztút Napóleon spanyol hadjárataiból származó jezsuita és az olasz készítésű apostoli panelek, amelyek a művészet és az áhítat Európán átívelő áramlásának tanúi. A világi kultúra virágzik a Faure Múzeumban, amely egy 1902-es villában kapott helyet, és Franciaország második legnagyobb Rodin-szoborgyűjteményének, valamint Corot, Cézanne, Pissarro, Degas és mások figyelemre méltó impresszionista és posztimpresszionista vásznakból álló gyűjteményének ad otthont.

A kulturális élet kiterjed az előadásokra és a mozikra is. A Théâtre du Casino, egy 900 férőhelyes, olasz stílusú előadóterem, koncerteket rendez és filmvetítéseket vetít autentikus dekorációval. A város másik felén, a Parc Floral des Thermes-ben található Théâtre de Verdure szabadtéri koncerteknek és közösségi összejöveteleknek ad otthont. A kongresszusi központ kiállításoknak, kongresszusoknak és élő komédia-előadásoknak ad otthont, míg három mozi – a Victoria, a Rex és a Toiles du Lac multiplex – a mainstream és az arthouse filmek keverékét kínálja. A Nouveau Casino, amely szerényebb a Grand-Cercle-i társánál, játékokat kínál asztalokkal és akár 45 nyerőgéppel.

Aix-les-Bains gasztronómiája a savoyai terroirt tükrözi. Az alpesi legelőkről származó tejtermékek Reblochon-t adnak tartiflette-hez, Beaufort-ot fondühöz és Tomme de Savoie-t a helyi salátákhoz; a crozet-ek, a péla és a polenta a paraszti találékonyságról és az ínyencségből lett süteményekről árulkodnak. Az édesvízi fajok – a pisztráng, a szaibling és a törpemaréna – az erdei kincsek, például a vargánya mellett jelennek meg; a Saint-Innocent és Saint-Baldoph környéki szőlőültetvények a regionális specialitásokhoz elengedhetetlen fehér szőlőt termesztik. Desszertként a bugnes, a confiture de lait és az áfonyás tartes a vidéki hagyományokat és a nyári piacok édességét egyaránt felidézi.

Aix-les-Bains naptárának meghatározó eseményei az évenként megrendezett események. A minden júliusban megrendezésre kerülő Musilac, egy pop-rock fesztivál, több tízezer ember számára rendezi meg a tóparti sétányt. A Navig'Aix, egy hajózási rendezvény, regattákkal és parti bemutatókkal élénkíti a kikötőt. A tea táncok, az Aquascénies vízi balettek és más rituálék folytatják a város ősi kapcsolatát a vízzel és a szabadidővel. A tudós társaságok – a Société du Patrimoine de Savoie, a Société d'Art et d'Histoire d'Aix-les-Bains és régiója, valamint a Lakeside Régészeti Központ – hetente találkoznak, hogy feltárják a regionális történelmet, a régészetet és az örökségvédelmet, biztosítva, hogy a helyi identitás ugyanolyan létfontosságú maradjon, mint a tó forrásvízzel táplált mélysége.

Jelenlegi formájában Aix-les-Bains a római telepesek, a Belle Époque pompájának és a 20. századi megújulásnak a lenyomatát hordozza magában. Ahogy a régi útikalauzokban hirdették, továbbra is az „Alpok Riviérája”, egy elnevezés, amely a hegyi levegő és a mediterrán hangulat fúziójára utal. A város távol áll a statikus múzeumi darabtól, a gazdasági diverzifikációt a kulturális gondoskodással egyensúlyozza, sétányait lombos parkok szegélyezik, bulodromjait virágágyások veszik körül. Az ipar csendes zümmögése, az art deco mólóknak csapódó víz és a szabadtéri színházakból visszhangzó taps egyetlen zenében egyesül, amely tükrözi mind a város történelmi múltját, mind pedig folyamatos alkalmazkodóképességét, befogadóképességét és kitartását.