Fehéroroszország

Fehéroroszország, hivatalos nevén Fehérorosz Köztársaság, Kelet-Európa központi helyén fekszik. 207 600 négyzetkilométernyi területtel rendelkezik, az északi szélesség 51° és 57°, valamint a keleti hosszúság 23° és 33° között fekszik, keleten és északkeleten Oroszországgal, délen Ukrajnával, nyugaton Lengyelországgal, északnyugaton pedig Litvániával és Lettországgal határos. A mintegy 9,1 millió lakosú köztársaság hat közigazgatási régióra tagolódik, míg fővárosa, Minszk, különleges státusz alatt áll. Ez a viszonylag sík terület, amelyet kiterjedt mocsaras területek és széles erdős területek jellemeznek, egyszerre visszafogott és csendesen változatos tájképet kínál.

Fehéroroszország domborzata enyhe, a Dzjarzsynszkaja-öbölnél legfeljebb 345 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, és a Nyeman folyó legalacsonyabb partján 90 méterre süllyed. Hemiboreális éghajlatának köszönhetően a teleken a januári átlagos minimumhőmérsékletek Breszt környékén délnyugaton –4 °C-tól Vitebszk közelében északkeleten –8 °C-ig terjednek, míg a nyár hűvös és nedves marad, átlagosan 18 °C-kal. Az éves csapadékmennyiség 550 és 700 milliméter között ingadozik, ami átmeneti helyzetet tükröz a kontinentális és a tengeri rendszer között. A három fő folyót – a Nyemant, a Pripjatyt és a Dnyepert – sűrű vízfolyáshálózat és mintegy 11 000 tó egészíti ki, amelyek medrük révén kötik össze a szárazföldet a Balti- és a Fekete-tengerrel.

Fehéroroszország területének közel negyvenhárom százaléka erdőborítás alatt állt 2020-ra, ami növekedést jelent az 1990-es nagyjából harminchét százalékhoz képest. A 8,8 millió hektárnyi erdőből mintegy 6,6 millió hektár természetes úton regenerálódik, míg 2,2 millió hektár tervezett erdőtelepítésnek köszönheti eredetét. Csak kis hányad, talán két százalék őrzi meg az őserdő jellegzetességeit, mégis az összes erdő mintegy tizenhat százaléka hivatalosan védett övezetekbe esik. Ez a fás vidék a mocsaras síkságok mellett létezik, nevezetesen a Polesie régióban, ahol a tőzeglerakódások ökológiai jellemzőt és kiaknázható erőforrást is jelentenek.

Fehéroroszország talaja alatt szerény mennyiségű olaj és földgáz található, emellett bőségesebb ásványkincsek is találhatók: gránit, dolomit, márga, kréta, homok, kavics és agyag. Az 1986-os csernobili katasztrófa öröksége azonban itt maradt: az ukrán atomerőműből kiáramló radioaktív kibocsátás nagyjából hetven százaléka Fehéroroszország területén telepedett le, becslések szerint területének egyötödét szennyezve, főként délkeleten. Az ENSZ és szövetséges szervezetei által vezetett nemzetközi erőfeszítések célja a cézium-137 talajkoncentrációjának csökkentése mezőgazdasági beavatkozásokkal – többek között repcetermesztéssel és kötőanyagok alkalmazásával –, miközben az erdőgazdálkodás és a földgazdálkodás alkalmazkodik a hosszú távú sugárzási korlátozásokhoz.

Fehéroroszország modern határai nagyrészt a huszadik században alakultak ki. A Lengyel–Litván Köztársaság hanyatlását követően a tizennyolcadik század végén a területeket az Orosz Birodalom csatolta magához. Az orosz forradalom zűrzavara után rövid életű államok sora versengett az irányításért, melynek csúcspontja a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság 1919-es megalakulása volt. A lengyel–szovjet háború (1918–1921) e területek közel felét Lengyelországnak engedte át, de a szovjetek 1939-es kelet-lengyelországi inváziója sok veszteséget visszafordított. A végleges határvonalak a második világháború után kristályosodtak ki, amikor a szovjet közigazgatási gyakorlat megszilárdította Fehéroroszország hat régióját és Minszk különleges státuszát.

A második világháború pusztítást végzett Fehéroroszország társadalmában és gazdaságában: a katonai műveletek és az megszállás a polgárok közel negyedének életét követelte, és ipari és mezőgazdasági kapacitásának felét megsemmisítette. E pusztítás közepette egy ellenálló partizánmozgalom bontakozott ki – amelyet a náciellenes elszántság egyesített, és összetételében figyelemre méltóan sokszínű –, amely évtizedekre formálta a háború utáni politikát. 1945-ben, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapító tagjaként, a Szovjetunióval együtt, a Belarusz SZSZK gyors átalakulást kezdett egy agrárterületből egy ipari köztársasággá, amelyet a központi tervezés és a kollektivizálás vezérelt.

Miközben a változás szele végigsöpört Kelet-Európán, Fehéroroszország Legfelsőbb Tanácsa 1990. július 27-én kikiáltotta a szuverenitást. Egy éven belül a Szovjetunió felbomlása, 1991. augusztus 25-én teljes függetlenséget eredményezett. Három évvel később új alkotmány következett, és 1994-ben Alekszandr Lukasenkát választották meg elnöknek az ország függetlensége óta egyetlen szabad szavazással. Hivatali ideje, amely közel három évtizedre nyúlik vissza, a kiterjedt állami tulajdon megtartását, a független média és a civil társadalom elnyomását, valamint a hatalom egy erősen centralizált végrehajtó hatalom kezében való koncentrációját felügyelte. A sajtó- és gyülekezési szabadság a legkorlátozottabbak közé tartozik Európában, és a halálbüntetés továbbra is érvényben van.

Fehéroroszország nemzetközi kapcsolatok hálóját ápolja: tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a Független Államok Közösségének, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének és az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, valamint részt vesz az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben és a Nem Kötelezettek Mozgalmában. Kétoldalú kapcsolata van az Európai Unióval, bár a csatlakozásra soha nem került sor. Az 1993-as Európa Tanácshoz való csatlakozási kísérleteket a választási szabálytalanságok és az emberi jogi aggályok miatt elutasították, és a szervezettel való korlátozott együttműködése 2022-ben teljesen megszűnt, miután Fehéroroszország szerepet játszott Oroszország ukrajnai inváziójának elősegítésében.

Gazdasági szempontból Fehéroroszország a hatvanadik helyen áll az ENSZ Emberi Fejlődési Mutatójában, ami nagyon magas emberi fejlettséget jelez annak ellenére, hogy fejlődő ország. 2019-ben a feldolgozóipar a GDP nagyjából harmincegy százalékát tette ki, és a munkaerő alig harmincöt százalékát foglalkoztatta, bár növekedése elmaradt a tágabb gazdaság növekedésétől. A mezőgazdaság biztosítja a vidéki megélhetést, a burgonya és a szarvasmarha-tenyésztés a főbb termékek közé tartozik. Az állam továbbra is ellenőrzi a nagyobb vállalatokat, még akkor is, ha a korlátozott piaci reformok és a nemzetközi kereskedelem a szerény gazdasági diverzifikáció alapját képezik.

A monetáris történelmet az instabilitás időszakai jellemezték. A belarusz rubelt 1992 májusában vezették be a szovjet valuta felváltása érdekében, és két újradenomináción esett át: először 2000-ben, majd 2016 júliusában, amikor 10 000 régi rubelből egy új rubel (BYN) lett. A 2011 májusában bekövetkezett súlyos leértékelődés – amikor a valuta egyetlen nap alatt értékének mintegy ötvenhat százalékát elvesztette az amerikai dollárral szemben – a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagjának kérelmét váltotta ki. Az árellenőrzések epizódjai, beleértve a 2022 októberében az élelmiszer-infláció megfékezésére bejelentett befagyasztást, jól illusztrálják a kormány intervenciós álláspontját. 2023 januárjában a jogszabályok legalizálták a „barátságtalannak” ítélt nemzetek szellemi tulajdonának jogosulatlan felhasználását.

A bankszektor két szintből áll: a csúcson a Belarusz Köztársaság Nemzeti Bankja, alatta pedig huszonöt kereskedelmi intézmény található. A monetáris politika, a hitelelosztás és az árfolyam-szabályozás továbbra is szigorú kormányzati felügyelet alatt áll, tükrözve az állam gazdaságszerte tapasztalható szélesebb körű szerepvállalását.

Fehéroroszország lakossága, amely mintegy 9,41 millió fő (2019-es népszámlálás), túlnyomórészt fehérorosz, körülbelül 84,9 százalék. Az orosz, lengyel és ukrán kisebbségek rendre 7,5, 3,1, illetve 1,7 százalékot tesznek ki. A közel ötven fő/négyzetkilométer átlagos népsűrűségével a lakosság nagyjából hetven százaléka városi területeken él. Minszk, amely közel kétmillió lakosnak ad otthont, politikai, kulturális és gazdasági központként szolgál; további jelentős városok közé tartozik Gomel (481 000), Mogilev (365 100), Vityebszk (342 400), Grodno (314 800) és Breszt (298 300).

A természetes népességfogyást kismértékben ellensúlyozta a nettó bevándorlás. 2007-ben Fehéroroszország 0,41 százalékos negatív növekedési rátát mutatott, amit az egy nőre jutó 1,22 gyermek termékenységi ráta támasztott alá – ami jóval a reprodukciós szint alatt van. A nettó migráció, amely körülbelül +0,38 ezrelékes, ellentétben áll a régió más részein megfigyelt kiáramlásokkal. A demográfiai profil az idősebb kor felé tolódik el: 2015-ben mintegy tizennégy százalékuk volt hatvanöt éves vagy idősebb, és a harmincnégy éves medián életkor várhatóan a század közepére hatvan fölé emelkedik. A várható élettartam átlagosan 72,15 év – 78,1 év a nőknél és 66,5 év a férfiaknál –, az írástudás pedig meghaladja a kilencvenkilenc százalékot a tizenöt éves és idősebbek körében.

A vallási hovatartozás a keleti ortodoxia túlsúlyát tükrözi, amelyhez a lakosság nagyjából negyvennyolc százaléka tartozik. A 2011-es népszámlálási adatok azt mutatják, hogy ötvenkilenc százalékuk vall valamilyen vallási identitást: közülük mintegy nyolcvankét százalék az Orosz Ortodox Egyház Belarusz Exarchátusához csatlakozik, míg kisebb ortodox szervezetek és egy Belarusz Autokefál Ortodox Egyház is léteznek. A római katolikusok körülbelül 7,1 százalékot képviselnek – főként a nyugati régiókban –, míg a protestáns felekezetek, görög katolikusok, zsidók, muszlimok és neopogány csoportok alkotják a fennmaradó részt. A belaruszok körülbelül negyvenegy százaléka vallja magát nem vallásosnak.

Két nyelv rendelkezik hivatalos nyelvi státusszal: a belarusz és az orosz. A 2009-es népszámlálás során a válaszadók ötvenhárom százaléka vallotta magát belarusznak anyanyelveként, negyvenegy százalékuk pedig orosznak. Ennek ellenére a háztartások mintegy hetven százalékában az orosz dominál a mindennapi beszédben, szemben a belarusz huszonhárom százalékával. Az 1990-es évek közepe óta a városi oktatás az orosz oktatás felé tolódott el, és a belarusz nyelvű irodalom éves kibocsátása jelentősen csökkent.

Fehéroroszország négy UNESCO Világörökségi helyszínt őriz. A Mir várkomplexum és a Nesvizhi vár lakó-védő együttese a késő középkori építészetet és az arisztokratikus tervezést példázza. A transznacionális Sztruvei Geodéziai ív a tizenkilencedik századi geodéziai törekvéseknek állít emléket, tíz országban jelölve ki felmérési pontokat. Végül a Białowieża-erdő – a fehérorosz oldalon Belovezhskaya Pushcha néven ismert – ősi törzsei európai bölényeknek adnak otthont ősi tölgyek és fenyők között, élő bepillantást nyújtva az iparosodás előtti Európába.

Ezeken a nevezetességeken túl a látogatók egy gazdagabb építészeti múlt nyomaival találkozhatnak, amelynek nagy része a második világháború alatt vagy a háború utáni tervezés során elpusztult. Minszk, amelyet a háborús pusztítás után teljes egészében újjáépítettek, ma monumentális szocialista-realista építményeket ötvöz kortárs kávézókkal, múzeumokkal és kulturális helyszínekkel. A Függetlenség tere a város polgári életének központja, amelyet az egykori KGB-székház és a Nemzeti Állami Múzeum keretez; a közelben található a Zaslavszkij zsidó emlékmű az elveszett közösségeknek állít emléket.

A nyugati határvidéken, Bresztben található a 19. századi erődítmény, amely a Barbarossa hadművelet alatti szovjet ellenállás emlékműveként áll. A tizenkilencedik századi vidéki kézművesség megismerésére a Dudutki Szabadtéri Múzeumba érdemes ellátogatni, ahol a fa- és nádtetős építmények fazekasság-, ács-, pék- és kézműves bemutatókat tartanak. A természetbeni kikapcsolódást a Pripjaty Rezervátum és a Braszlav-tavak régiója kínál vizes élőhelyeket, szigeteket és erdős partszakaszokat. Négy nemzeti park – a Belovezhskaya Pushcha, a Pripyatskyi-tavak, a Braslavskyi-tavak és az Osipovichskyi-tavak – változatos élőhelyeket biztosít a vadon élő állatok számára, és lehetőséget kínál a csendes felfedezésre.

A biztonsági megfontolások egy szigorúan felügyelt államéhoz hasonlíthatók. A látogatók elleni apró bűncselekmények ritkák, de a pénzügyi tranzakciók során óvatosság ajánlott, mivel csalás és kiberbűnözés is előfordul. A hatóságok átfogó megfigyelést tartanak fenn: a szállodai szobák, a kommunikáció és a személyes tárgyak ellenőrzésének tárgyai lehetnek. Katonai, kormányzati vagy határőrizeti létesítmények fényképezése hivatalos elítélést válthat ki. A nyilvános helyen ittasság és a káromkodások használata pénzbírsággal vagy elzárással jár.

A politikai összejövetelek hirtelen elfojtás veszélyével néznek szembe; a másként gondolkodókat büntetik, a szabad véleménynyilvánítást pedig jelentősen korlátozzák. A tüntetők gyakran magukkal viszik az 1918–1995 közötti történelmi fehér-piros-fehér zászlót, amely a diaszpóra és az ellenzék szimbóluma; nyilvános megjelenése a letartóztatás fokozott kockázatát jelzi. Még az olyan ártalmatlan gesztusok is, mint a taps, nem kívánt figyelmet kelthetnek, miután a rezsim kritikusai is átvették őket. Külföldi újságírók, különösen a lengyel származásúak, beléptetés megtagadásával, őrizetbe vételével és kihallgatásával szembesültek.

Az LMBT látogatókkal szembeni hozzáállás továbbra is konzervatív. Bár a jogszabályok már nem büntetik az azonos neműek közötti konszenzuson alapuló kapcsolatokat, a társadalmi elfogadottság korlátozott – különösen az idősebb generációk körében –, és a nyilvános vonzalommegnyilvánulások nem ajánlottak. A vezetési körülmények a főutakon való járható úttól a téli veszélyesig terjednek: a kátyúk, a gyér világítás, a kiszámíthatatlan gyalogosviselkedés és a közlekedési szabályok alkalmankénti figyelmen kívül hagyása mind fokozott éberséget igényel.

Az egészségügyi ellátás nem éri el a nyugati színvonalat. Az intézményekben gyakran hiányoznak a modern felszerelések, és a nyelvi akadályok is nehezítik a nem oroszul vagy nem fehéroroszul beszélők dolgát. A mentők kiérkezési ideje meghaladhatja a harminc percet, így az orvosi evakuálás a legmegbízhatóbb út a haladó szintű ellátáshoz. A tuberkulózis egyre nagyobb kihívást jelent, és a csapvíz közvetlen fogyasztásra nem biztonságos; a palackozott víz fogyasztása erősen ajánlott. Az élelmiszereket bakteriális és radiológiai vizsgálatnak vetik alá, bár a csernobili reaktor ötven kilométeres körzetében beszerzett termékek továbbra is tiltott termékek.

A fehérorosz etikett visszafogottabb kultúrát tükröz. A fehéroroszok nagyra értékelik a nyilvános tartózkodást, ahol az idegenekre irányuló mosolygást kétszínűségnek vagy gúnyolódásnak értelmezhetik. Az első találkozások gyakran tömör válaszokat eredményeznek, nem pedig áradó melegséget; a bizalom és a nyitottság fokozatosan alakul ki. A lovagiasság továbbra is megszokott: a férfiak gyakran gyakorlati segítséget nyújtanak a nőknek, akik viszont elvárják az ilyen udvariasságokat. A politikai diskurzust, különösen Lukasenka elnökkel vagy a szovjet örökséggel kapcsolatban, jobb elkerülni, mivel az ilyen témák nyugtalanságot vagy hivatalos megtorlást válthatnak ki.

Fehéroroszország csendes falvaiban és modern városi központjaiban egyaránt a történelmi szakadás és a kulturális állandóság kölcsönhatása egy olyan környezetet teremt, amely egyszerre kihívásokkal teli és csendesen magával ragadó. Bár múltjának nagy része elveszett – a háborús erőszak és az egységes újjáépítés miatt –, nyomai megmaradtak a lepusztult erdőkben, a várak falai között és a mindennapi élet sztoikus ritmusában. Azok számára, akik hajlandóak a felszínes benyomásokon túlra tekinteni, Fehéroroszország a rugalmasság és a folytonosság élményét kínálja, amelyet népének kendőzetlen valósága és egy állandó, bár visszafogott átalakulásban lévő föld finom szépsége jellemez.