Karlovy Vary

Karlovy Vary a geológia, a császári ambíciók és az építészeti ambíciók kölcsönhatásának bizonyítéka. Az Ohře és a Teplá folyók találkozásánál megbúvó cseh fürdőváros – amelyet a XIV. században alapított IV. Károly – egymást követő hullámokban vonzotta a látogatókat, akik mind az ásványvizeket, mind a körülöttük épült, kulturált kényelmet keresik. Évszázadok alatt a szerény termálforrások oszlopsorok és pavilonok, barokk templomok és neoreneszánsz fürdők városi tablóját hozták létre, mindezt erdős dombok és enyhén hullámzó medence hátterében. Ma a mintegy 49 000 lakosú és tizenöt önkormányzati körzettel rendelkező város egy városi műemléki rezervátumot őrz, amelynek kiterjedtsége és kohéziója 2018 óta az UNESCO „Európa Nagy Fürdővárosai” sorozatának részét képezi.

A modern község tizenöt különálló negyedből áll. Magjában Karlovy Vary található (11 539 lakos), amelyet olyan városrészek szegélyeznek, mint Rybáře (9204) és Stará Role (7614). Drahovice (6796), Dvory (1884) és Doubí (2049) a város Teplá-völgy mentén történő terjeszkedését követik nyomon, míg a kisebb települések – Čankov (110), Cihelny (16) vagy Rosnice (185) – a korábbi vidéki falvakra emlékeztetnek, amelyek ma már beolvadtak a városi szövetbe. Az európai beruházási célokra meghatározott agglomerációban naponta közel 138 000 ember ingázik vagy költözik be, megerősítve Karlovy Vary regionális központként betöltött szerepét.

A Prágától körülbelül 106 km-re nyugatra fekvő város két tájegységet ölel fel. Északon fekszik a lapos Sokolov-medence; délen a Slavkov-erdő erdős lejtői a Vítkův-hegység (642 m) felé emelkednek. Az Ohře és a Teplá – majd lejjebb a Rolava – összefolyása vízi utak és tavak hálózatát hozza létre. A város szívében található Rolava természetes víztározó nyári csónakázási lehetőséget biztosít, és zöldellő árnyékot vet a közeli köves sétányokra. Éghajlatilag Karlovy Vary a párás kontinentális osztályba tartozik, az éves átlaghőmérséklet 7,4 °C. A nyári csúcshőmérséklet júliusban 17,2 °C körül alakul; a téli átlag januárban -1,8 °C-ra süllyed, bár a -25,1 °C-os (1969. december) és a 35,8 °C-os (1983. július, 2012. augusztus) rekord alacsony hőmérsékletek szélesebb körű szélsőségeket is mutatnak. Az éves átlagos csapadékmennyiség 568 mm, a legintenzívebb júniusban esik.

Az utcák alatt az Eger-árok törésvonala több száz négyzetkilométernyi távolságra vezeti az esővizet egy földalatti víztartó rétegbe. Ott a kőzetnyomás és a bomlás több mint nyolcvan forrást melegít fel forró vízig – némelyiket közel 74 °C-ra, másokat inkább 40 °C-ra –, amelyek összesen percenként mintegy 2000 liter vizet pumpálnak. Ásványi összetételük változatlan maradt, és terápiás hatékonyságukról szóló történelmi hírnevük egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A Drahovicében végzett régészeti ásatások késő bronzkori erődítményeket tártak fel, míg Tašovicében és Sedlecben a XIII. századra szláv települések jelentek meg. A korai lakosok kétségtelenül jóval IV. Károly érkezése előtt megismerték a források gyógyító tulajdonságait.

Az udvari krónikák szerint 1349 körül IV. Károly császár, miközben sűrű erdőben vadászott, egy meleg forrásra bukkant, amely enyhítette sebesült lábának fájdalmát. 1370. augusztus 14-én polgári kiváltságokat adományozott a születőben lévő településnek, amelyet akkoriban németül „Loket meleg fürdőinek” neveztek. A latin elnevezés végül Karlovy Varyra – „Károly fürdője” – adta át a hely nevét, míg a németül beszélők Warmbadnak vagy Karlsbadnak nevezték el a helyet. A város jogi státusza és császári pártfogása vonzotta a telepeseket és a kézműveseket; a tizenötödik század elejére egy kicsi, de növekvő közösség csoportosult a fa fürdőházak és a korai piacterek körül.

A tizenhatodik és tizenhetedik században Karlovy Vary szerény maradt, híre mégis elterjedt a cseh nemesség körében. A tizennyolcadik században születtek az első jelentős építészeti alkotások: barokk templomok, kőárkádok és fapavilonok. 1819-ben, a város kontinentális jelentőségét hangsúlyozva, kiadták a karlsbadi rendeleteket – egy osztrák-német megállapodást a sajtócenzúráról –, amelyek a város kontinentális jelentőségét hangsúlyozták. Olyan orvosok, mint David Becher és Josef von Löschner, értekezéseket publikáltak a szisztematikus hidroterápiát népszerűsítő tanulmányaikról, és az 1870-es prágai és chebi vasúti összeköttetéssel a látogatók száma megugrott. Az 1756-os mindössze 134 családról az éves látogatók száma a század végére meghaladta a 26 000-et, és 1911-ben tetőzött 70 956-tal.

Az első világháború hirtelen véget vetett a fürdővárosok fénykorának. Csehország háború utáni csatolása Csehszlovákiához elidegenítette Karlovy Vary túlnyomórészt német ajkú lakosságát. 1919 márciusában a nemzetiségi hovatartozás elleni tüntetés halálos kimenetelűvé vált, amikor a cseh csapatok tüzet nyitottak a tüntetőkre. 1930-ra a lakosok mintegy 87 százaléka német volt. Az 1938-as müncheni megállapodás a várost náci közigazgatás alá helyezte, és 1945-ig egy Gestapo-börtön működött a helyben. A Beneš-dekrétumok szerinti háború utáni kiutasítások a város történelmi lakosságának nagy részétől megfosztották a várost, akiket cseh telepesek váltottak fel. A kommunista időszakban a turizmus csökkent szinten maradt; csak az 1989-es bársonyos forradalom után éledt újra a fürdővárosok működése.

Az 1990-es évek óta orosz befektetők finanszírozták a fürdők oszlopsorainak és fürdőházainak felújítását, így Oroszország a legnagyobb nem cseh látogatócsoporttá vált a növekvő számú vietnami, német és ukrán mellett. 2017-re a külföldi lakosok a régió lakosságának nagyjából 7 százalékát tették ki – ez a második legmagasabb arány az országban Prága után. Karlovy Vary gazdasága a szolgáltatásokra összpontosít: gyógyfürdők, szállodák, kiskereskedelem és könnyűipar. A Mattoni 1873 üzem helyi ásványvizet palackoz; a Becherovka likőrt 1807 óta desztillálják itt; a Karlovarské oplatky (ostyás keksz) 1867-ből származik; a kandírozott „karlsbadi szilva” pedig továbbra is szezonális specialitás. A szomszédos műhelyben az 1857-ben alapított Moser Glass ólomkristályt gyárt, amelyet a gyűjtők világszerte keresnek.

A fürdőegyüttes a Teplá partján húzódik, városi műemlékvédelem alatt áll, és az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. A legnagyobb oszlopsor, a Mlýnská (Malom) oszlopsor, amelyet 1871–1881 között építettek ál-reneszánsz stílusban, öt fő forrást rejt. A közelben található a Melegvízű Forrás oszlopsor (1975), amelynek funkcionalista héja körülveszi a Vřídlo gejzírt, amely akár 12 méter magasra is feltör. Délre található a Císařské lázně (Császári Gyógyfürdő), amelyet 1893–1895 között építettek francia neoreneszánsz stílusban, és nemzeti kulturális emlékhely. A környező park oszlopsorai – a Fellner & Helmer Sadová és Tržní oszlopsorai –, valamint a Friedrich Ohmann szecessziós Zámecká oszlopsora teszik teljessé a hidraulikus pavilonok és sétányok körét.

A város szakrális építészeti alkotásai közül a Vřídlo feletti hegygerincet a Kilian Ignaz Dientzenhofer által tervezett barokk Szent Mária Magdolna-templom (1732–1736) koronázza. A bizánci stílusú Szent Péter és Pál ortodox templom (1893–1897) a maga nemében a legnagyobb a volt szovjet államok nyugati részén. A gótikus Szent András császári templom (kb. 1500, átalakítva 1840-ben) Mozart parkját, egy neoklasszicista temetőből átalakított kertet rejt. A közelben található a dombtetőn álló Szent Anna zarándoktemplom (1738–1749), amely Dientzenhofer keze munkáját őrzi, míg az álgótikus Szent Péter és Pál-templom (újjáépítve 1893-ban) ma a huszita templomhoz tartozik. Az angol vendégek által finanszírozott Szent Lukács metodista templom (1876–1877) a későbbiekben viaszbábu-gyűjteménynek ad otthont. A várostól délre fekvő erdőromok között áll a Noblaci Szent Leonard román stílusú temploma (először 1246-ból származik), amely egy korábbi korszakot idéz.

A városon belül a Karlovy Vary-i siklópálya buszjáratokat üzemeltet, míg két siklóvasút – az Imperial, Európa legrégebbi alagútvonala, és a Diana, amely egykor Ausztria–Magyarország leghosszabb vonala volt – erdős lejtőkön emelkedik. A helyi útvonalakon túl a D6-os autópálya is összeköttetésben áll Prágával; a České dráhy és a Deutsche Bahn a Karlovy Vary–Johanngeorgenstadt vonalat szolgálja ki; a városok közötti buszok pedig Chebben, Karlštejnben és azon túl közlekednek. A Karlovy Vary-i repülőtér, amely 4,5 km-re délkeletre, Olšová Vratában található, nemzetközi kapcsolatokat kínál.

1946 óta a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál négy kontinensről vonzza a filmeseket és a kritikusokat, és Európa legrégebbi mozirendezvényei közé tartozik. A világszerte elismert produkciók, az Utolsó vakációtól (2006) a Casino Royale-ig (2006) a város Grandhotel Pupp szállodáját választották mozijelenetként, míg a Palace Bristol homlokzata ihlette Wes Anderson Grand Budapest Hoteljét.

A helyiek hűségének középpontjában a cseh Extraliga HC Karlovy Vary és a röplabda legfelsőbb osztályában szereplő VK Karlovarsko áll. A futball harmadosztályában az FC Slavia Karlovy Vary a város gyökereit képviseli az ország legrégebbi sportágában. A létesítmények a folyópartokon és az erdős külterületeken tarkítják a várost, ahol a sportolók történelmi sétányok és modern arénák keverékében edzenek.

Karlovy Vary története a vízről és a kőről, a császári rendeletről és a vidéki településekről, a grandiózus szállodákról és az egyszerű fapavilonokról szól. Már a neve is arra a császárra emlékeztet, aki először adta neki az életet; forrásai ma is ősi törésekből fakadnak, ahogyan hét évszázaddal ezelőtt is. Háborúk, népességvándorlások és politikai felfordulások során a város megőrizte egyedi identitását – egy olyan identitást, amelyben a termálvíz és az emberi törekvés olyan finom kulturális tájképet formált, mint a Teplá folyó oszlopos boltívek alatt hömpölygő ütemei. Ma, miközben a látogatók vasállványokon tartott porceláncsészékből kortyolgatnak, barokk boltozatok alatt sétálnak, vagy erdős siklópályákon másznak fel, egy élő archívum részesei lehetnek: a víz, az építészet és végső soron a Csehország rejtett mélységeiből folyamatosan feltörő gőz által formált életek archívumának.