Karlova Studánka

A Bílá Opava folyó bölcsővölgyében, a Hrubý Jeseník gránitlejtőinek árnyékában fekszik Karlova Studánka. Ez a kis fürdőváros, németül Bad Karlsbrunn néven ismert, kevesebb mint kétszáz lakossal rendelkezik, mégis olyan jelenlétet képvisel, amely meghazudtolja méretét. A falu favázas fürdőházai és évszázados létesítményei békés nyugalomban állnak, együttesen falusi műemléki övezetként védve. Itt a modern élet megpróbáltatásai utat engednek egy olyan érzékenységnek, amely inkább a helyreállító csendre és az egyszerű kényelemre hangolódik.

Karlova Studánka a Hrubý Jeseník-hegység egy keskeny hasadékában fekszik, Bruntáltól mintegy tizenhárom kilométerre északnyugatra. A völgytalp nagyjából nyolcszáz méterrel a tengerszint felett fekszik, nyugat felé emelkedik a Rolandův kámen néven ismert sziklás kibúvás felé, ahol kilencszáztíz méter magasra kapaszkodik. Erről a nézőpontból megpillanthatjuk a hegység feszült gerinceit, amelyek a horizonton túl, Morvaország és Cseh-Szilézia legmagasabb csúcsában, tizennégyszázkilencvenegy méteren érnek véget. A jégtakarói eredetű, gyors és hideg Bílá Opava folyó átszeli a falut, mielőtt csatlakozna a szélesebb Opavához.

Dokumentumok először 1554-ben említik ezt a települést Hinnewieder néven. Több mint két évszázadon át ritkán lakott falu maradt lucfenyők és bükkösök között. 1782-ben jelentek meg az első fürdőépületek, amelyek a völgy tiszta hegyi levegőjét és forrásait igyekeztek kihasználni. Két évtizeddel később, 1803-ban a várost Karlova Studánkának, azaz Károly forrásának nevezték el – Károly főherceg, a Habsburgok Napóleon elleni aspern-esslingi győzelmét ünneplő hadvezér tiszteletére.

A ma érkező látogató egy megőrzött tizennyolcadik és tizenkilencedik századi faépítmények panorámájába lép. A sötét vörösfenyő gerendákkal és fehérre meszelt burkolattal keretezett házak kimért nyugalommal szegélyezik a kanyargós utcákat. Sok ház megőrizte eredeti nyeregtetőjét, amelyet diszkrét tetőablakok törnek át, amelyek egykor a völgy híres gyógymódjait kereső vendégek szobáit szegélyezték. Az együttest integritása és egysége miatt falusi műemléki övezetként nyilvánították, a gyógyfürdő-tervezés evolúciójának építészeti krónikája a szigorú szálláshelyektől a célra épített pavilonokig.

A fürdővállalkozás továbbra is a helyi foglalkoztatás fő forrása, a Horské lázně Karlova Studánka állami tulajdonú vállalat égisze alatt, amelynek több mint száz fős alkalmazottai egész évben fogadják a vendégeket. A kezelések középpontjában az inhalációs terápiák, a szénsavas fürdők és a tőzegpakolások, valamint az ásványvizek fogyasztása áll. Az éghajlat kivételesen tiszta levegővel büszkélkedhet, az alacsony pollentartalom pedig jótékony hatással van a légzőszervi egészségre. Az intézmény a poros tüdőbetegségek és a nem tuberkulózisos légzőszervi megbetegedések kezelésére specializálódott, és a betegeket célzott ellátásra ösztönzi.

A völgy nyolc elnevezett forrást rejt, mindegyiknek megvan a maga története:

• A császári megbízásból felfedezett Maxmilián-forrás, amelyet I. Ferenc császár fiáról neveztek el, a tizenkilencedik század elején kínálta az első hivatalos kútfejet.
• A Karel-forrást, eredetileg Lesní studánkát, Karl Ludwig, a Német Lovagrend nagymesterének 1802-es látogatása után szentelték fel újra, bár az 1860-as évekre használaton kívül került.
• Az 1812-ben talált és egy másik germán nagymesterről elnevezett Antonín-forrás ma már néma.
• A Petr-forrást, amelyet egykor Vilémnek hívtak, 1966-ban fúrták egy mély fúrásból, és egy fürdőigazgató-helyettesről nevezték el; vize ma a Držení pavilont és a nyári fürdőt is szolgálja.
• A Filozófiai Forrás, amely a regionális tudósok által egykor kitaposott ösvényről kapta a nevét, a jelenlegi információs központ közelében található.
• Az 1928-ban felvett Névtelen Tavasz azóta nyugdíjba vonult.
• A Norbert-forrás, amely Dr. Norbert Klein emlékére létesült, a völgy fúrólyuk-hálózatának egy köztes pontján található.
• A magas szén-dioxid-tartalmáról ismert Vladimír-forrást, amelyet RNDr. Vladimír Řezníček hidrológusról neveztek el, az 1960-as években hozták létre.

Ezek a bikarbonátban, kalcium-magnézium vegyületekben és nyomokban vasionokban gazdag vizek természetes módon pezsgők a tőzeglápok gázaiból. Fogyasztásuk gyengéd belső stimulációt biztosít, míg a fürdőzések célja a gyulladt hörgők nyugtatása.

A fürdő szívében áll a Pitný pavilon, az 1895-ös Ivópavilon, melynek fa oszlopsorai a Wilhelm-forrást védik. Kőlépcsők ereszkednek le a hűvös homályba, ahol üvegkannák sorakoznak a csapolt kifolyók mentén. Nem messze egy körülbelül húsz méter magas mesterséges vízesés zuhan alá egy tizenkilencedik századi töltésről. Juharfákkal és európai gyertyánfákkal körülvéve kiegészíti a fürdő geológiai kiállítását, ahol a Jeseníky-gránit, kvarcit és gneisz csiszolt táblái mutatják be a hegyek ősi történetét.

A Betegek Gyógyításának Boldogasszonya temploma a fürdő keleti szélén magasodik. Az 1838 és 1840 között a Német Lovagrend kérésére empire stílusban épült templom orrboltozata és ión oszlopcsarnoka visszafogott neoklasszicizmusra utal. Belül szentek és adományozók falfestményei a szerzetesi pártfogás és a régió gyógyító hivatásának összefonódását idézik.

A Karlova Studánka négy fürdőkörútból álló hálózat kiindulópontja, amelyek mindegyike a Libuše fürdőház előtt kezdődik és ér véget. Hosszuk 2,2 és közel 3,9 kilométer között változik, a szintkülönbségek pedig harminc és százötven méter között mozognak. A sárga körút a fürdőparkot szegélyezi, érinti a vízesést, mielőtt fenyők és bükkök mellett térne vissza. A zöld és piros útvonalak egyre magasabbra emelkednek, elágaznak a Hvězda-nyeregig, és megkerülik a Szent Hubert-kápolnát, melyet tiszteletreméltó fák szakítanak meg, melyek öve évszázados szeleket és havazásokat jelez. A kék körút a legmeredekebben a Rolandův kámen csúcsára emelkedik, tiszta napokon akadálytalan kilátást kínálva.

A falun túl ösvények vezetnek a Barborka házhoz, míg kerékpárutak kanyarognak mélyebben a Jeseníky Tájvédelmi Körzetbe. Harminchárom kilométerre áll a Sovinec vára, szürke bástyáival a középkori határokra emlékeztet.

Télen Karlova Studánka csendes, monokróm kecsességet ölt. A hó a gerendákon rakosgatja a vizet, a nyári gyógyfürdő pedig a teniszpályákhoz csatlakozó jégpályára vált. Egyetlen kék színű sípálya, amely hatszáz méter hosszú, ötvenöt méteres lejtővel, a családok és a kezdők számára vonzó. Ezzel szemben a nyári hónapokban hidroterápia kínál kellemes kikapcsolódást a nyitott medencékben, és árnyas sétányok csendes élvezetét kínálja.

Bár szerény méretű, a falu rendezvénynaptárat tart fenn, amelynek középpontjában a Libuše fürdőház és a hozzá tartozó Zeneterem áll. Kamarakoncertek, a Jeseníky-hegység geológiájáról szóló előadások és alkalmankénti regionális művészeti kiállítások ösztönzik a vendégeket, hogy megismerkedjenek a helyi örökséggel. Májusban zarándokok érkeznek, hogy tisztelegjenek a Gyógyító Szűzanya előtt, menetük a templomból a fürdőszállások sorai között kanyarog.

Karlova Studánka 1949-ben kapta meg a városi rangját, amikor elvált Suchý Zejftől (ma Světlá Hora része). Alig több mint másfél négyzetkilométeres területével Csehország legkisebb települései közé tartozik. A lakosok száma körülbelül kétszáz, sokan gyógyfürdőkben vagy kis vendéglátóipari vállalkozásokban dolgoznak. Az elmúlt évtizedekben a település nemzetközi kiadványokban is említést kapott, többek között a The New York Times is figyelemre méltó hegyi gyógyfürdőként ajánlotta.

Karlova Studánka a csendes elmélkedés és a kimért megkönnyebbülés helyszíneként szolgál. A völgy zord éghajlata, ásványi anyagokban gazdag forrásai és megőrzött építészete egyetlen egészet alkot, amely megjutalmazza a sietség nélkül érkező utazót. Itt a kezelések közötti szünetek a gyógymód részévé válnak: az óratorony harangjainak halk ketyegésében, az erdei ösvények susogásában, az elkerülhetetlen csendben, amely a szabadon folyó víz hatására ereszkedik le.