Rijád

Rijád Szaúd-Arábia meghatározó szíve, mind jelenlegi szerepét, mind rétegzett múltját tekintve. A Najd-fennsíkon található szerény oázistelepüléstől a világ leggyorsabban terjeszkedő városai közé tartozó metropoliszig története összefonja a földrajzot, a történelmet, a kormányzást, valamint a mélyen gyökerező hagyományok és a sürgető modernitás közötti feszültséget.

Rijád, nagyjából 600 méterrel a tengerszint felett, az an-Nafud-sivatag keleti szélén fekszik, száraz vidéken, amelyet a Wadi Hanifa kanyargós folyása tarkít. Magassága némileg mérsékli a hőséget, de a nyári hőmérséklet továbbra is rendszeresen meghaladja a 43 °C-ot. A csapadék összességében kevés; szerény részük a tavaszi hónapokban, márciusban és áprilisban esik, míg a nyári viharok kivételesek, és gyakran homokot hoznak, ami tíz méter alá csökkenti a látótávolságot. Drámai emlékeztető érkezett erre 2015. április 1-2-án, amikor egy hatalmas porvihar miatt a városban bezárták a járatokat és bezárták az iskolákat. A telek ezzel szemben enyhék és rövidek maradnak.

Ezen zord körülmények ellenére Rijád évente mintegy ötmillió látogatót vonz, amivel a világ negyvenkilencedik, a Közel-Keleten pedig a hatodik leglátogatottabb várossá teszi. Központi elhelyezkedése az Arab-félszigeten, a főbb autópályák kereszteződésében megerősíti szerepét mind politikai fővárosként, mind regionális üzleti és kulturális központként.

A „Rijád” név először 1590-ben jelenik meg az arab krónikákban, a vádit szegélyező szétszórt kertekre és vizes élőhelyekre utalva. Csak 1745-ben egyesült a terület erődített várossá a szomszédos Manfuha lakosának, Dahham ibn Dawwasnak az uralma alatt. A települést vályogfalakkal vette körül, és palotát emelt, amelyről a falak között elterülő zöld oázisokra utalva kapta a nevét – „kertek”.

1744-ben Muhammad ibn 'Abd al-Wahhab és Muhammad bin Saud, a közeli Dirijja uralkodója szövetsége révén Rijád az oszmánok ellenőrzése alá került. Birodalmuk, amelyet később Első Szaúd-Arábia Államának neveztek el, 1818-ig állt fenn, mielőtt az oszmánok által támogatott erők feloszlatták. A Második Szaúd-Arábia Állam Turki ibn Abdullah vezetésével jött létre, aki 1825-ben Rijádot tette meg fővárosává, de hatalmát aláásta az Isztambullal szövetséges Rashidi emírség.

A huszadik század fordulóján 'Abdulaziz ibn Saud – akit Nyugaton egyszerűen Ibn Saudként ismernek – 1902-ben visszaszerezte Rijádot a Masmak erődítmény rashidi helyőrségtől való elfoglalásával. Ez a tett ambíciójának és hősiességének szimbólumává vált. A következő két évtizedben újraegyesítette Najd és Hejaz szétszórt régióit, és 1932 szeptemberében kikiáltotta a Szaúd-Arábia Királyságát, Rijád fővárosával. A közigazgatás központja 1938-ig az óvárosban maradt, amikor Ibn Saud a város északi peremén fekvő, újonnan épült Murabba-palotába költöztette udvarát.

A város falainak 1950-es években történő lebontása a fallal körülvett oázis végét és egy terjeszkedő városi korszak kezdetét jelentette. Ahol egykor egy négyzetkilométer elegendő volt, Rijád kifelé terjeszkedett, beolvasztva a szomszédos falvakat, mint például Diriját, Manfuhát és Wadi Labant. Az 1960-as évekre a lakosság száma 150 000-re emelkedett; 2022-re meghaladta a hétmilliót, így Rijád a királyság legnépesebb városa, és a harmadik legnagyobb a Közel-Keleten. Az állampolgárok a lakosok nagyjából 64 százalékát teszik ki, a fennmaradó részüket a külföldiek – főként indiaiak (13,7 százalék) és pakisztániak (12,4 százalék) – teszik ki.

Rijád, mint a monarchia és a kormány székhelye, ad otthont a Legfelsőbb Igazságügyi Tanácsnak, a Konzultatív Gyűlésnek (Súra Tanács), a Minisztertanácsnak és a királyi udvarnak. Több mint 114 külföldi nagykövetség található a várostól nyugati irányban található Diplomáciai Negyedben. Helyileg Rijád önkormányzata 15 önkormányzati körzetet irányít egy polgármester – 2020 júliusa óta Faisal bin Abdulaziz bin Mohammed bin Ayyaf Al-Muqrin – vezetésével, míg a Faisal bin Bandar Al Saud kormányzó által elnökölt Rijád Városi Királyi Bizottság a hosszú távú terveket alakítja.

A jövőt tekintve Rijád biztosította a jogot a 2030-as világkiállítás megrendezésére, ezzel a dubaji Expo 2020 után mindössze a második arab metropolisz lesz, amely világkiállítást rendez.

Rijád a királyság pénzügyi központjává fejlődött. A nagyobb bankok – a Szaúdi Nemzeti Bank, az Al-Rajhi, a Samba Financial Group – és olyan vállalati óriások, mint a SABIC, az Almarai és az STC, a King Fahd úton (65-ös autópálya) tartják fenn székhelyüket. A King Abdullah pénzügyi negyed, amely ezen az artérián emelkedik, a világ legnagyobb üzleti központjai közé tartozik. Két jellegzetes torony – a Faisaliyah Centre és a Kingdom Centre – alkotja a város látképét az Olaya Road, a fő kereskedelmi tengely mentén.

A növekvő születési arány, a bevándorlás és a bővülő munkalehetőségek által táplált népességnövekedés gyakorlatilag minden más világvárost felülmúlt. Az Önkormányzat és a Királyi Bizottság most egy új városrészek, kereskedelmi övezetek és infrastrukturális projektek komplex mozaikját felügyeli, amelyeket a növekvő népesség befogadására terveztek.

Az eredeti városfalakból kevés emlék maradt fenn, kivéve a Masmak-erődöt – egy kompakt, négyzet alakú, vályogtéglából épült erődítményt, amely ma múzeumként szolgál az Óratorony tér (köznyelven „Chop Chop tér”) közelében. A régi határokon belül másutt fal- és kaputöredékek állnak, valamint szétszórt hagyományos, vályogtéglából épült házak, amelyek közül sok a romos állapotok különböző szakaszaiban van.

Az 1936 és 1938 között épült Murabba-palota Rijád modern korszakának kezdetét vette. Ma az Abdulaziz király történelmi központjának része, amely magában foglalja a Szaúd-Arábia Nemzeti Múzeumát is. Az 1999-ben alapított intézmény a királyság minden tájáról származó műtárgyakat gyűjtött össze: a „Teve púpja” néven ismert meteorit, amelyet 1966-ban találtak a Wabar becsapódási helyszínéről, ma a főcsarnokban fogadja a látogatókat.

A városon túl további nádzsdi örökségi emlékek találhatók. Diriyah Turaif negyede, amelyet 2010 júliusában vettek fel az UNESCO Világörökségi listájára, az Első Szaúdi Állam vályogtégla-palotáit és épületeit őrzi. A negyedben található a Salwa-palota, a Saad bin Saud-palota, a Vendégház, a Turaif fürdőház és az Imam Muhammad bin Saud mecset.

A kortárs korban három felhőkarcoló dominál:

• A 2002-ben felavatott Kingdom Centre (300 m, 99 emelet) Ellerbe Becket és Omrania tervei alapján készült, a csúcs közelében egy jellegzetes, fordított boltív található, amelyet egy panorámás kilátást nyújtó égbolt köt össze. A keleti szárnyban egy háromszintes bevásárlóközpont található, beleértve egy csak nők számára fenntartott szintet is. Az építmény elnyerte az Emporis felhőkarcoló díjat a dizájn és a funkció tekintetében.
• A Burj Rafal (307,9 m) 2014-ben épült a P & T Group által. A vegyes funkciójú torony 474 lakást és egy 349 szobás szállodát foglal magában – kezdetben a Kempinski szállodát, amely ma a JW Marriott márkanév alatt működik.
• Az Al Faisaliyah Központ (44 emeletes), Rijád első felhőkarcolója. A Foster and Partners által tervezett épületet egy golyóstoll ihlette arany gömb koronázza, amelyben étterem és szabadtéri kilátó található. Az alapzatán egy luxus bevásárlóközpont és szállodaszárnyak találhatók.

További építészeti nevezetességek közé tartozik a rijádi tévétorony (170 m, épült 1978–81 között) az Információs Minisztérium területén. Ez a torony a szaúdi gyártású televíziós drámák bölcsőjeként szolgált, az 1983-as 1000 éjszaka és éjszaka című filmtől a Tash Ma Tash (1986) című szatirikus sorozatig, amely a média liberalizációjának első lépéseit indította el.

Miután évtizedeken át rendszeresen lebontották a hagyományos építményeket, a szaúdi hatóságok most az örökség megőrzésére helyezik a hangsúlyt. A Szaúdi Turisztikai és Nemzeti Örökségvédelmi Bizottság vezeti a helyreállítási erőfeszítéseket Rijádban és azon túl, a vályogtégla-épületek megmentésére és a történelmi központok újjáélesztésére törekedve.

A fővároson belüli régészeti kezdeményezések kiterjednek az Ain Heet-barlangra, amely Heet falu közelében, az Al Kharj úttól nyugatra található. A mély, földalatti tó, amelynek becslései szerint 150 méter mély, a régió egyik legkönnyebben megközelíthető barlangkutató lelőhelye. Közelebb az önkormányzat felügyeli öt egykori városkapu – Thumaira, Al-Suwailen, Dukhna, Al-Madhbah és Shumaisi – és négy palotaszerű rezidencia – a Musmak-palota, a Murabba-palota, az Atiqah-palota (amely Muhammad bin Abdul Rahman herceghez tartozik) és az Al Shamssiah-palota (amely Saud Al Kabeerhez tartozik) – karbantartását.

Rijád növekedését ambiciózus tranzitprojektek is tükrözik. A 35 kilométerre északra fekvő King Khalid nemzetközi repülőtér 2013-ban több mint 20 millió utast szolgált ki. A tervek szerint hat párhuzamos kifutópálya és több terminál is szerepel majd, amelyek 2030-ra évi 120 millió, 2050-re pedig akár 185 millió utas kiszolgálására is képesek lesznek.

A városon belül a King Abdulaziz Tömegközlekedési Projekt busz- és vasúthálózatot is indított. A rijádi buszrendszer 87 útvonalat, 842 járművet és körülbelül 3000 megállót foglal magában, 1905 kilométert lefedve; 2024-ben mintegy 50 millió utast szállított. A rijádi metró – a világ leghosszabb vezető nélküli hálózata – további célja a közúti torlódások enyhítése. A Szaúd-Arábia Vasutak személy- és teherfuvarozási vonalakat üzemeltetnek kelet felé Dammámig, a jövőben pedig Dzsiddába, Mekkába, Burajdába, Ha'ilba és az északi tartományokba is terveznek összeköttetéseket.

Autópályák hálózata köti össze a fővárost a tágabb királysággal. Egy belső körgyűrű övezi Rijád központját; egy külső övezet köti össze a külvárosait. A Fahd király útja (65-ös autópálya) és a Mekka útja (40-es autópálya) szeli át a városközpontot, és a Kairó tér közelében keresztezik egymást, amely inkább egy lóhere alakú csomópont, mint egy hagyományos köztér. Ezek az artériák a forgalmat olyan üzleti negyedeken keresztül vezetik, mint Olaya és Sulaymaniyah – ahol a Faisaliyah és a Kingdom tornyok kereskedelmi központokat tartanak fenn –, valamint a nyugatabbra fekvő Diplomata Negyed felé.

Rijád továbbra is alapvetően az autók által lakott város. Az utcanevek helyett nevezetességek és postafiókok szerepelnek. Az újonnan érkezők számára elengedhetetlen a GPS vagy a naprakész digitális térkép. A lakosoknak mindig érvényes személyazonosító okmányt – útlevelet, személyi igazolványt vagy Iqamát – kell maguknál tartaniuk az ellenőrzőpontokon való tájékozódáshoz és a szolgáltatások biztosításához; gyakran kérik a szponzor adatait is.

A külföldiek társasági élete gyakran magánjellegű létesítmények és szervezett összejövetelek körül forog. A város konzervatív szerkezete korlátozza a nyilvános szórakoztatás bizonyos formáit; az alkohol tilos, és számos nyilvános helyen továbbra is fennáll a nemi szegregáció. Mohammed bin Szalmán koronaherceg uralkodása alatt azonban korlátozott reformok megkönnyítették az egyedülálló férfiak bevásárlóközpontokhoz való hozzáférését, és újra megnyitották egyes szabadidős helyszíneket.

A biztonsági intézkedések szigorúak a 2002 és 2004 között nyugatiak elleni támadások sorozata óta, beleértve a lövöldözéseket, robbantásokat és emberrablásokat. A 2003. május 12-i többsörös robbantásokat követően a szaúdi erők fokozták az ellenőrzést; azóta nem történt hasonló incidens. A bűnözési ráta globális összehasonlításban alacsony, de a közúti biztonság jelenti a legnagyobb kockázatot. A helyi vezetési normák gyakran figyelmen kívül hagyják a sebességkorlátozásokat, a sávfegyelmet és a közlekedési lámpákat. A külföldieknek azt tanácsolják, hogy vezessenek defenzíven, használják bőségesen a kürtjüket, és kerüljék a félreérthető gesztusokat.

Rijád erődített oázisból globális megavárossá válása a királyság tágabb átalakulását tükrözi. Látképe ma az ősi erődöket és udvarokat magas üvegtornyokkal ötvözi. A konzervatív hagyományok és a sürgető modernizáció közötti feszültség továbbra is kézzelfogható, és a következő fejezetek azt vizsgálják, hogy a város mennyire hatékonyan egyezteti össze az örökség megőrzését a nyitottság és az élhetőség iránti burjánzó igényekkel. Az Expo 2030 megrendezése bemutatja Rijádot a világnak, és arra ösztönzi, hogy egyensúlyt teremtsen szigorú öröksége és a ma általa magáévá tett kozmopolita törekvések között.