Malajzia

Malajzia jellegzetes helyet foglal el kontinentális Ázsia és a Maláj-szigetek metszéspontjában, területét a Dél-kínai-tenger kiterjedése két földrajzilag és kulturálisan összefüggő régióra osztja. A Maláj-félsziget, amely mintegy 740 kilométer hosszan húzódik északról délre, északon Thaifölddel határos, déli végén pedig egy töltésúton és hídon keresztül Szingapúrig ér. A vizeken át fekszenek Kelet-Malajzia ikerállamai, Sabah és Sarawak Borneó szigetén, porózus szárazföldi határokkal Indonéziával és Bruneival, valamint tengeri peremekkel a Fülöp-szigetekkel és Vietnámmal. A szövetségi rendszer 13 államból és három szövetségi területből áll, amelyek a föderáció két fele között oszlanak meg: 11 állam és két terület a félszigeten; két állam és egy terület Borneón. Ez a kettészakadás formálta mind a nemzet kormányzását, mind identitástudatát, ahogy Kuala Lumpur és Putrajaya városi felhőkarcolói éles ellentétben állnak Sarawak őserdőivel és Sabah tengerparti falvaival.

Az ország tájai lankás emelkedést mutatnak a part menti síkságoktól a göcsörtös dombok lábaiig, végül pedig a magas csúcsokig. A Maláj-félszigeten a Titiwangsa-hegység alkotja a félsziget gerincét, amelynek csúcsa a Korbu-hegynél 2183 méter magasra emelkedik, gránitkibúvások és karsztképződmények mátrixa között. Az olyan folyók, mint a Perlis, a Golok és a Muar, ezekből a felföldekből erednek, völgyeket vájva, amelyek termékeny árterekké szélesednek. A félsziget nyugati partjait a Malaka-szoros – a globális kereskedelem mintegy 40 százalékát szállító tengeri főút – szabdalja, mélyvízi kikötőket kínálva, míg a keleti partvonal viszonylag fejletlen, strandjait mocsaras erdők szegélyezik. Borneón a Sabahban található Crocker-hegység a 4095 méteres Kinabalu-hegynél csúcsosodik ki, amely Délkelet-Ázsia második legmagasabb csúcsa, és a Kinabalu Nemzeti Park védelme alatt áll, amely Malajzia négy UNESCO Világörökségi helyszínének egyike. Sarawak belsejében található a Gunung Mulu Nemzeti Parkban található Mulu-barlang – a világ legnagyobb ismert barlangrendszere –, míg Malajzia leghosszabb folyója, a Rajang folyó a sziget szívében folyik. E két szárazföld körül több mint ezer sziget szétszórva fekszik, amelyek közül a legnagyobb a Sabah északi partjainál fekvő Banggi.

Malajzia trópusi környezetét két monszunális rendszer befolyásolja: a délnyugati monszun áprilistól októberig, az északkeleti monszun pedig októbertől februárig. A hőmérséklet folyamatosan magas, amit a tengeri szellő mérsékel, az éves csapadékmennyiség átlagosan 2500 milliméter körül alakul. A páratartalom egész évben magas marad, bár a hegyvidéki üdülőhelyek, mint például a Cameron-felföld és a Fraser-hegy, hűvösebb mikroklímát kínálnak. A globális klímaváltozással összefüggő emelkedő tengerszint és a változó csapadékminták veszélyeztetik a part menti településeket és az alacsonyan fekvő mezőgazdasági területeket, valamint növelik az árvízveszélyt a szárazföld belsejében.

A szövetség szigetcsoport jellege figyelemre méltó biológiai gazdagsággal ruházza fel Malajziát. Tizenhét megadiverzális nemzet közé tartozik, esőerdőiben, mangroveerdőiben és korallzátonyaiban több ezer endemikus fajnak ad otthont. Sabah erdeiben orangutánok és ködös párducok barangolnak, míg Borneó folyóparti erdeiben ormányosmajmok ugrálnak. A Maláj-félszigeten elefántok és tigrisek élnek még a Taman Negarához hasonló megmaradt nemzeti parkokban, ugyanolyan lenyűgöző kisebb vadon élő állatok mellett. Ez a biológiai sokféleség mind a virágzó ökoturisztikai ágazat, mind az ország természetvédelmi elkötelezettségének alapját képezi, még akkor is, ha a fakitermelés és a fejlesztések sérülékeny élőhelyeket érintenek.

A modern Malajzia narratívája a maláj szultánságok szövetéből született, amelyek autonómiája a brit befolyás alatt a tizennyolcadik és tizenkilencedik században erodálódott. A szorosbeli települések – Penang, Malaka és Szingapúr – a félsziget protektorátusaival együtt a Birodalom gazdasági láncszemévé váltak. A második világháború alatti japán megszállás megtörte a gyarmati hatalmat és felerősítette a nacionalista érzelmeket. Közvetlenül ezt követően az 1946-os Maláj Unió rövid életűnek bizonyult, és 1948-ban átadta helyét a Maláj Föderációnak. 1957. augusztus 31-én a föderáció elnyerte függetlenségét. 1963-ban Maláj Köztársaság Észak-Borneóval (Sabah), Sarawakkal és Szingapúrral való egyesülése létrehozta Malajziát, bár Szingapúr mindössze két évvel később kivált, és 1965-ben különálló köztársasággá vált.

Ez a történelem továbbra is meghatározza a malajziai politikát, amely a westminsteri parlamentáris keretet és a common law joggyakorlatot ötvözi az egyedi helyi intézményekkel. A szövetségi államfő egy választott uralkodó – a Yang di-Pertuan Agong –, akit ötévente rotációban választanak a kilenc örökletes szultán közül. A miniszterelnök, akit a Dewan Rakyat (Képviselőház) többségi pártjából vagy koalíciójából választanak, vezeti a végrehajtó hatalmat, Putrajaya pedig a minisztériumoknak és az igazságszolgáltatásnak ad otthont. Kuala Lumpur, az ország legnagyobb városa, továbbra is a törvényhozás és a királyi palota székhelye, és látképét olyan ikonokkal díszíti, mint a Petronas ikertornyok.

Malajzia 34 millió lakosa régóta fennálló migrációs és letelepedési mintát tükröz. A malájok – akiket alkotmányosan maláj szokásokat gyakorló muszlimokként határoznak meg – a lakosság alig felét teszik ki, és kiemelkedő szerepet töltenek be a kormányzatban és a közéletben. A kínai közösség, a lakosság körülbelül egynegyede jelentős befolyással bír a kereskedelemben és az iparban, míg az indiai malajziaiak, főként tamil származásúak, körülbelül hét százalékot tesznek ki. Az őslakosok – az orang aslik a félszigeten, valamint a számtalan dajak, kadazan-dusun, melanau és más csoportok Sabahban és Sarawakban – együttesen a fennmaradó részt teszik ki. A bumiputera státusz, amely társadalmi és gazdasági preferenciális elbánást biztosít, kiterjeszti a malájok politikai túlsúlyát ezekre az őslakosokra is, mégis továbbra is feszültségek és viták forrása. Az állampolgárságot szigorú feltételek mellett adják meg: maláj szülőktől születetteknek, kettős állampolgárság kizárásával.

A kulturális pluralizmus kiterjed a nyelvre és a hitre is. A latin alapú rumi írással írt maláj maláj az ország egyetlen hivatalos nyelve, bár a hagyományos dzsawi arab írás bizonyos kontextusokban fennmaradt. Az angol élénk másodlagos szerepet játszik az üzleti életben és az oktatásban – sőt, Sarawakban is egyenlő hivatalos státusszal rendelkezik –, míg a manglis, egy köznyelvi patois, amely maláj, angol, kínai és tamil elemeket ötvöz, informálisan virágzik. Az államnyelven kívül mintegy 111 élő őshonos nyelv létezik, valamint olyan kínai dialektusok, mint a hokkien, a kantoni és a mandarin, valamint a tamil, a malajálam és mások. Az iszlám államvallás, amelyet a lakosság nagyjából 63 százaléka gyakorol, de az alkotmányos garanciák biztosítják a vallásszabadságot a nem muszlimok számára, akik között a buddhizmus, a kereszténység, a hinduizmus és a hagyományos kínai vallások dominálnak. A vallási ünnepek – Hari Raya Aidilfitri, kínai újév, Wesak nap, Deepavali és karácsony – felosztják a naptárat, és a „nyílt napok” hagyománya mindenféle malajziai állampolgárt meghív, hogy vegyenek részt egymás ünnepléseiben.

Gazdasági szempontból Malajzia az ón-, gumi- és pálmaolaj-alapú gazdaságról egy diverzifikált, újonnan iparosodott piacgazdaságra állt át. A természeti erőforrások továbbra is az export alapját képezik – különösen a kőolaj, a pálmaolaj (ahol Malajzia továbbra is a világ vezető termelője) és a cseppfolyósított földgáz –, de a szolgáltatások és a feldolgozóipar került előtérbe. 2024-ben a szolgáltatási szektor a GDP 53,6 százalékát, az ipar 37,6 százalékát, a mezőgazdaság pedig 8,8 százalékát tette ki. Az autóipar a világ huszonkettedik helyén áll a termelés tekintetében, és a tudásalapú ágazatok, beleértve az iszlám banki szolgáltatásokat és a high-tech gyártást, gyorsan bővülnek. Malajzia nominális GDP-je a harminchatodik helyet foglalja el a világon, vásárlóerő-paritáson mérve a harmincegyedik helyen. A devizatartalékok – a világ huszonnegyedik legnagyobbjai – védőréteget képeznek a külső sokkokkal szemben, míg a munkanélküliség továbbra is alacsony, körülbelül 3,4 százalék.

Malajzia stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően virágzik a nemzetközi kereskedelem a hajózási útvonalakon. A Malaka-szoros összeköti az Indiai- és a Csendes-óceánt, évente mintegy 80 000 hajót irányítva át Port Klangon, Penangon és Johoron. Az ország a huszonharmadik legnagyobb exportőr és a huszonötödik legnagyobb importőr. Legnagyobb piacai közé tartozik Kína, Szingapúr és az Egyesült Államok. A közvetlen külföldi befektetéseket több tucat ipari park ösztönzi, az elektronikai nagyhatalomként funkcionáló Kulim Hi-Tech Parktól a Kuala Lumpur közelében található sokoldalú Technology Park Malaysia-ig. Az egyenlőtlenségek azonban továbbra is fennállnak: a kínai etnikai vállalkozások a piaci kapitalizáció mintegy 70 százalékát teszik ki, annak ellenére, hogy a lakosság nagyjából egynegyedét képviselik, ez az ellentmondás a gyarmati korabeli kereskedelmi mintákban és a függetlenség utáni politikákban gyökerezik.

A turizmus a GDP harmadik legnagyobb hozzájárulója. 2019-ben a teljes termelés közel tizenhat százalékát termelte, 26,1 millió nemzetközi látogatót fogadva – ezzel a tizennegyedik helyen állt világszerte és a negyedik helyen Ázsiában. Kuala Lumpur a városi turizmus központja látképével, bevásárlóközpontjaival és kulturális negyedeivel. George Town, Penang fővárosa, gyarmati építészetével, utcai művészetével és legendás gasztronómiai életével varázsol el mindent; Malaka UNESCO által jegyzett magja évszázados tengeri kereskedelmet őriz holland, portugál és brit épületek keverékében. A természet vonzza a látogatókat: Taman Negara ősi esőerdői; a Cameron-felföld teateraszai; Malajzia szigetcsoportjai, a vámmentes Langkawi-tól a búvárkodás Mekkáiig, mint például Sipadan, Perhentian és Redang. Borneó nemzeti parkjai – Mulu karsztképződményei, Kinabalu gránitcsúcsai – és Bako ormányosmajmai ellenpontot jelentenek a félsziget látnivalóival.

Belföldi infrastruktúra támogatja ezeket az iparágakat. Az államilag működtetett vasutak több mint 2783 kilométer hosszan húzódnak a félszigeten, beleértve a Kuala Lumpurba vezető villamosított ingázó vonalakat is. A közel 239 000 kilométer hosszú utak Malajziát a huszonhatodik helyre sorolják világszerte. A belvízi utak összhossza mintegy 7200 kilométer, amelyek főként Sabahban és Sarawakban hajózhatók. A légi közlekedés a Kuala Lumpur-i Nemzetközi Repülőtéren – az ország legforgalmasabb és Ázsia tizenkettedik legforgalmasabb repülőterén – található, valamint Penangban, Kota Kinabaluban és Kuchingban található csomópontokban. Hét szövetségi kikötő kezeli a konténerforgalmat, élükön a világ tizenharmadik legnagyobb Port Klangjával. A távközlés, amely Délkelet-Ázsiában a második helyen áll Szingapúr után, mintegy 4,7 millió vezetékes vonalat és több mint 30 millió mobil-előfizetést szolgál ki, bár a vidéki területeken továbbra is fennállnak a hiányosságok.

Az energiatermelés az olaj- és gázkészleteken alapul – amelyek a negyedik legnagyobbak Ázsia-Csendes-óceán térségében –, és több mint 29 700 megawattot termelő kapacitást biztosítanak. A Tenaga Nasional, a Sarawak Energy és a Sabah Electricity felügyeli az elosztást a regionális hálózatokon keresztül. 2013-ban a teljes termelés meghaladta a 140 000 GWh-t, a fogyasztás pedig 116 000 GWh volt. A háztartások több mint 95 százaléka jut édesvízhez, főként a talajvízből, bár a vidéki területek továbbra is elmaradnak a városi területektől mind a közművek, mind a telekommunikáció tekintetében.

Malajzia társadalmi szövetét kulturális gyakorlatok és etikett köti össze, amelyek tükrözik a pluralizmusát. A látogatók leveszik a lábbelijüket, amikor belépnek otthonaikba vagy istentiszteleti helyeikre – a szállók gyakran ugyanezt a szabályt tartják be –, és kerülik a bal kézzel vagy lábbal való mutogatást, illetve a fej megérintését. Tiszteletteljes öltözködés ajánlott, különösen a konzervatív államokban; a vidéki körzetekben a vállakat és a térdeket be kell takarni, bár olyan városok, mint Kuala Lumpur és Johor Bahru, nagyobb toleranciát tanúsítanak. A nem muszlimok számára az alkohol legális az engedéllyel rendelkező helyiségekben, de a vámmentes övezeteken kívüli magas adók miatt az árak magasak maradnak; Kelet-Malajziában a csempészett szeszes italok és a helyi rizsbor (tuak) könnyebben elérhetők. A teh tarik („húzott tea”) a nemzeti ital, színházi elkészítése és édesített teje a mamak kultúra jelképe, míg a kopi tongkat ali ginseng kitartást ígér egy csészében.

A szólásszabadság korlátok között létezik. A szövetségi kormány vagy a királyi családok kritikája nem kívánatos a nyilvános diskurzusban, és a bumiputera politikájáról vagy Malajzia Izrael el nem ismeréséről szóló vitákat legjobb diszkréten kezelni. A nyilvános vonzalommegnyilvánulások, bár a városi területeken fokozatosan tolerálják, a vidéki vagy konzervatív régiókban továbbra is tabunak számítanak. Az azonos neműek kapcsolatai, bár társadalmilag tolerálhatók a városokban, a gyarmati korabeli törvények értelmében jogi tilalmakba ütköznek, a büntetéseket pedig a világi és a szíriai bíróságok változatos módon hajtják végre.

Az 1960-as korai népszámlálás óta – amely 8,11 millió lakost regisztrált – Malajzia lakossága folyamatosan nőtt, 2020-ban elérte a 32,45 milliót, 2025-re pedig meghaladta a 34 milliót, közel évi 1,5 százalékos növekedési ütemmel. A lakosok mintegy tíz százaléka vendégmunkás, míg a menekültek – főként Mianmarból, a Fülöp-szigetekről és Indonéziából – száma körülbelül 171 500. A demográfiai profil a fiatalok felé torzul: közel 70 százalékuk 15 és 64 év közötti. A urbanizáció gyors ütemben halad, a malajziaiak hetven százaléka ma már városokban él.

A mai Malajzia körvonalai tükrözik kereskedelem, migráció és kormányzás történetét. Városi látképei elöregedett üzlettelkek és pálmaolaj-ültetvények mellett magasodnak; erdei szentélyei ritka vadon élő állatoknak és őslakos közösségeknek adnak otthont; soknemzetiségű társadalma élénk vitákat folytat az identitásról és a politikáról. Sokak számára Malajzia vonzereje éppen ebben az ellentétek kölcsönhatásában rejlik: a nagysebességű vasút hatékonysága egyensúlyban van az esőerdők lombkoronáinak csendjével; a kolam krétaművészet kavargása a hindu fesztiválokon a mecsetek hajnali imái mellett; a char kway teow-t árusító árusok standjainak csörgése a multinacionális vállalatoknak otthont adó elegáns üvegtornyok mellett. Az idő és a tér ezen metszéspontjaiban Malajzia folyamatosan fejlődik – múltjában gyökerezve, sokszínűségét szem előtt tartva, és készen arra, hogy alakítsa jövőjét.