Guangzhou

Kanton, amelyet a korábbi századokban Kanton vagy Kvangcsou néven ismertek, a Gyöngy folyó partján fekszik, Hongkongtól mintegy 120 km-re északnyugatra és Makaótól 145 km-re északra. Feljegyzett létezése több mint 2200 évre nyúlik vissza. A város eredetileg a Pajjün-hegy közelében fekvő folyóparti településként indult, majd a Selyemút kulcsfontosságú végpontjává fejlődött. A 19. század közepén a brit erők az első ópiumháború alatt elfoglalták Kantont. Az 1841-es Chuenpi-i egyezmény és az azt követő Nankingi békeszerződés brit uralom alá helyezte Hongkongot, véget vetve Kanton dél-kínai kereskedelem monopóliumának, miközben megőrizte fő vállalkozói szerepét.

A nagyjából 70 millió lakosú Guangdong–Hongkong–Makaó Nagy-öböl térség szívében fekvő Guangzhou a világ legnépesebb városi csoportjának része. Közigazgatásilag szubtartományi státusszal rendelkezik, és Kína kilenc nemzeti központi városa közé tartozik. Önkormányzati határa mintegy 7434 km²-t foglal magában a Gyöngy folyó mindkét partján, a keleti szélesség 112° 57′-től a keleti szélesség 114° 03′-ig, valamint az északi szélesség 22° 26′-től a 23° 56′-ig húzódva. A folyó közelében lévő síkságok északkelet felé hegyekbe vezetnek, amelyek közül a legmagasabb, a Tiantang-csúcs, 1210 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A torkolatot egykor árapály-völgyi vizes élőhelyek szegélyezték, bár ennek a területnek a nagy része ma mezőgazdasági tevékenységet folytat. A helyi hatóságok a Pajjün-hegyet Guangzhou „tüdejének” nevezik, hangsúlyozva a városi ökológiában betöltött szerepét.

A 2020-as népszámláláskor a regisztrált népesség elérte a 18,68 milliót, ami 47 százalékos növekedést jelent 2010 óta; 16,49 millióan éltek a kilenc központi kerületben. A regionális munkaerő-kereslet által vonzott „lebegő” migráns közösség egykor mintegy 10 millió főt számlált. 2008-ban a város lakóinak 40 százalékát más kínai tartományokból érkező migránsok tették ki, míg a szubszaharai afrikai származású állampolgárok jelentős számban érkeztek az 1997–98-as ázsiai pénzügyi válságot követően. A han kínaiak alkotják a túlnyomó többséget. A kantoni nyelv a lakosság nagyjából felének anyanyelve, bár a mandarin nyelvhasználat nőtt, különösen a fiatalabb lakosok körében; a felmérések azt mutatják, hogy 2018-ban a helyi fiatalok közel 90 százaléka folyékonyan beszéli a kantoni nyelvet.

Kanton éghajlata a párás szubtrópusi kategóriába tartozik. Áprilistól szeptemberig monszunesők áztatják a várost, aminek következtében az éves csapadékmennyiség meghaladja az 1950 mm-t. Az átlaghőmérséklet januárban 13,8 °C és júliusban 28,9 °C között mozog, az éves átlag 22,4 °C. A relatív páratartalom 76 százalék körül mozog. Kantonban évente mindössze körülbelül 1559 napsütéses óra van – ami jelentősen kevesebb, mint a szomszédos Sencsenben vagy Hongkongban –, így októberben a legtisztább az ég, amikor a lehetséges napsütés aránya eléri az 51 százalékot. Az utolsó hivatalos havazás 2016. január 24-én volt, 87 év után először. A rekord alacsony hőmérsékletek 0 °C-ra süllyednek, míg a legmagasabb hőmérsékletek 39 °C fölé emelkednek.

A gazdasági teljesítmény 2021-ben elérte a 2823 milliárd RMB-t (444,4 milliárd USD), amivel Kanton a második helyen állt Dél-Közép-Kínában Sencsen után. Az egy főre jutó GDP 151 162 RMB (23 794 USD) volt. Az Oxford Economics előrejelzése szerint a város 2035-re a világ tíz legnagyobb nominális GDP-je között lesz, az egy főre jutó jövedelem pedig 2030-ra meghaladja a 42 000 USD-t. A helyi ingatlanpiac Kína legdrágábbjai közé tartozik. Kanton pénzügyi központként betöltött státusza a globális indexekben is megjelenik: a 2020-as Globális Pénzügyi Központok Indexében a 21. helyen végzett, és San Francisco és Stockholm mellett áll az Alfa (globális első osztályú) kategóriában. A kutatás és fejlesztés is virágzik: Kanton a nyolcadik helyen áll világszerte, és a negyedik az ázsiai-csendes-óceáni térségben a K+F terén, olyan jelentős egyetemeknek ad otthont, mint a „dupla első osztályú” minősítésű Szun Jat-szen Egyetem.

A kereskedelmi kiállítások a modern kereskedelem alapkövét jelentik. A Kínai Import és Export Vásár – közismert nevén Kantoni Vásár – 1957 tavaszára nyúlik vissza. A 103. találkozóig két éves üléssel, a 104. találkozótól pedig három fázissal rendelkezik. A rendezvény a pazhoui Kanton Nemzetközi Konferencia- és Kiállítási Központban található, amelyet több metró- és villamosvonal köt össze. A kantoni repülőtér, a Baiyun Nemzetközi Repülőtér rövid ideig vezette a globális utasforgalmat 2020-ban a világjárvány miatti korlátozások közepette; több tízmillió utast szolgált ki három kifutópályán és két terminálon keresztül, és bővítési tervek is vannak. Nagysebességű vasútvonalak északra Pekingig, keletre pedig Sencsenig húzódnak, míg az intercity kapcsolatok Zhuhaiba, Foshanba és azon túlra csatlakoznak. A város 1997-ben indított metrója ma tizenhat vonalból áll, több mint 652 km hosszan. A 2010-ben a Zhongshan út mentén bevezetett buszos gyorsvasúti rendszere naponta mintegy egymillió utast fogad, csúcskapacitása közel 26 900 utas per óra, amivel a második helyen áll a bogotai TransMilenio mögött.

Kanton ipari bázisa a gyártást, az ásványkincseket és az energiaipart foglalja magában. A város határain belül 820 ércmező található, amelyek gránitot, mészkövet, kerámiaagyagot, albitot, márványt és geotermikus vizet tartalmaznak. A folyók és vízi utak a földterület 10 százalékát teszik ki, fenntartva mind a tájat, mind a helyi ökológiát. A zöld városrendezés mérsékelte a múltbeli levegő- és vízszennyezést, így a város Kína legélhetőbb városai között van.

A kulturális élet a kantoni örökséget tükrözi – nyelve, konyhája és operája alkotja a regionális magot –, mégis magáévá teszi a sokszínűséget. A nyugati klasszikus zene színpadra talál a Guangzhou-i Operaházban; a kantoni pop és a helyi szimfonikus zenekarok ötvözik a hagyományt és a modernitást. Az olyan kerületekben, mint a Xiguan, a keskeny utcák a fallal körülvett város 20. század eleji lebontása előtti elrendezésére emlékeztetnek. A Zengcheng-i Hakka közösségek megőrzik saját kulináris és nyelvi szokásaikat, amelyeket olyan ételek példáznak, mint a Zhengguo wonton és a Paitan sült csirke.

A vallási építészet egykor több mint 124 templomot számlált. Ma buddhista és taoista egyesületek felügyelik az imatermeket, míg egy történelmi zsidó közösség és számos keresztény gyülekezet tart fenn istentiszteleti helyeket. A közparkok és a felújított gyarmati épületek, nevezetesen a Shamian-szigeten, menedéket nyújtanak a felhőkarcolók között Zhujiang Újvárosban – egy üzleti negyedben, amelynek látképét a Gyöngyfolyó tükörképe világítja meg, vizuális jelképként szolgál.

Kanton adott otthont a 2010-es Ázsiai Játékoknak és Para Játékoknak, valamint mérkőzéseknek adott otthont a 2019-es FIBA ​​Kosárlabda Világbajnokság alatt. 65 külföldi konzulátusából álló listája a harmadik helyet foglalja el Kínában Peking és Sanghaj mögött. A milliárdos lakosok száma 2020-ban az ötödik helyen állt országosan. A helyi hatóságok nyolc látképet azonosítottak – a „Ram város nyolc nézetét” – a folyópartoktól és parkoktól a műemléki csarnokokig, amelyek mind a lakosokat, mind a látogatókat vonzzák.

Kanton két évezreden át megőrizte kapu szerepét: először tengeri útvonalakon, később vasúton és légi úton. Ma a város a kereskedelmi lendületet a kulturális mélységgel egyensúlyozza, közel 19 milliós lakosságot támogatva a nagyvárosi határain belül. Vízi útjai továbbra is alakítják a mindennapi életet, míg az egykor keskeny utcák kiszélesedtek, hogy helyet adjanak a villamosoknak és a modern sugárutaknak. A történelem és a növekedés találkozásában Kanton Kína múltja és globális jelene közötti tartós kapcsolatot példázza.