Almati

Almati egy széles síkságon fekszik a Transz-Ili Alatau lábánál, széles körútjai és fasorral szegélyezett sugárútjai a város északi szélén található mintegy 700 méteres tengerszint feletti magasságtól a hegyoldalakhoz közel 900 méteres magasságig húzódnak. Két patak, a Nagy és a Kis Almati folyók erednek a csúcsokról, medreik szelik át a várost, mielőtt a sztyeppékre ömlenek. Több mint kétmillió lakosával Almati Közép-Ázsia második legnagyobb városa, és a negyedik a Független Államok Közösségén belül.

Az 1854-ben orosz katonai bázisként alapított település az Almati folyó bal partján Verny nevet kapta, mielőtt felvette volna a szovjet Alma-Ata elnevezést. A korai városfejlődést gyakori földrengések alakították: az 1887-es földrengés közel tizennyolcszáz téglaházat pusztított el és több mint háromszáz ember életét követelte. Újjáépítése során a város az orosz újjászületés formáit vette át olyan építészek vezetésével, mint Paul Gourdet, akinek a polgári főiskolák és kereskedői lakóhelyek tervei a díszes részleteket a helyi fával ötvözték. Andrej Zenkov fa katedrálisa, amelyet 1907-ben építettek Tien-san lucfenyőből, ellenállt egy későbbi tíz erősségű földrengésnek, és ma a világ egyik legmagasabb faépítményeként áll helyreállítva.

A második világháború alatt az ipar és az intézmények ide költöztek, a front elől elzárva, egyetemeket, kórházakat és egy multikulturális munkaerőt hozva magukkal, amely szlávokat, ujgurokat és koreaiakat is magában foglalt. A város 1929-től a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt, majd rövid ideig a független Kazahsztáné 1997-ig, amikor a kormány északra, Akmolába (ma Asztana) helyezte át a székhelyet. Annak ellenére, hogy átengedte ezt a státuszt, Almati megtartotta autonómiáját, mint „köztársasági jelentőségű város”, és nyolc közigazgatási körzet tartozik a határain belül.

Gazdasági szinten Almati Kazahsztán GDP-jének nagyjából egyötödét termeli, itt találhatók az ország legnagyobb pénzügyi intézményei – a Halyk Bank, a Kaspi Bank – és a Kazah Értéktőzsde. A vállalati tornyok a szovjet modernizmus maradványaival osztoznak a látképen: az 1977-es Hotel Kazakhstan és az 1970-ben elkészült Köztársasági Palota. Egy nemrégiben megvalósult projekt, az Almati Pénzügyi Negyed és az Esentai Park, felhőkarcolókat tartalmazó irodákat és az ország első Ritz-Carlton szállodáját fogja magában foglalni egy harminchét emeletes, vegyes funkciójú toronyban, amelyet a New York-i 7 World Trade Center mögött álló csapat tervezett.

A városi közlekedés magában foglalja az Almati Metrót, amelyet 2011-ben avattak fel, valamint az Almati-2 állomáson található kiterjedt busz-, trolibusz- és regionális vasúthálózatot. Az Almati Nemzetközi Repülőtér, amely a központtól tizenöt kilométerre északkeletre található, évente több mint kilencmillió utast szolgál ki, összekötve a várost Európa-szerte, Ázsiában és azon túl is. A belföldi légitársaságok minden regionális fővárost összekötnek, míg az Air Astana itt tartja székhelyét. 2016 óta működik egy kerékpármegosztó rendszer, az Almaty-bike, és a helyközi buszpályaudvarok Kirgizisztánba és Kínába közlekedő útvonalakat szolgálnak ki.

Almati kulturális élete a Selyemúton elfoglalt helyéből és a tizenkilencedik században ide száműzött orosz értelmiségiek jelenlétéből fakad. Az 1934-ben alapított Abai Kazah Állami Opera és Balett Színház az Auezov Orosz Drámaszínház, a KIMEP Egyetem angol nyelvű KELT színháza és a kísérleti Artishock színház mellett előadásokat is tart. A múzeumok a 28 Panfilov Gárda parkjában található Zenkov-székesegyház körül helyezkednek el – ez tisztelgés a Moszkva elleni német előrenyomulást késleltető gyalogos hősök előtt. Ott a központi állami múzeum a kazah történelmet mutatja be az őskori nomádoktól a kortárs városi életig; a Kastyejev Állami Művészeti Múzeum kazah mesterek alkotásait őrzi a Moszkva és Leningrád által adományozott európai festmények mellett; egy sor speciális gyűjtemény pedig a hangszereket, a hadtörténetet, a vasutakat és a nevezetes helyi személyiségeket, például Muhtar Auezov drámaírót vagy Nurgisa Tlendiev zeneszerzőt vizsgálja.

A zöldterületek nagyban meghatározzák a városi élményt. Nyáron szökőkutak törnek fel a gyalogos sétányokon, öntözőhálózatuk a hegyi lefolyókhoz van kötve. A város minden tavasszal megünnepli a „Szökőkutak Napját”, amikor több mint száz vízfelület tér magához téli nyugalmi állapotából. A városi parkok – az Első Elnök Parkja dendrológiai gyűjteményeivel, a Zenkov-székesegyház alatti Panfilov Park – árnyékos utakat és ünnepélyes emlékműveket kínálnak. A város szélén az Ile-Alatau Nemzeti Park erdős dombok lábánál kezdődik, és ösvényeket kínál, amelyek alpesi rétekre vezetnek fel.

Almati a téli sportok központjaként is funkcionál. A Medeu, az 1691 méter magasan fekvő szabadtéri korcsolyapálya a „rekordok gyára” becenevet kapta, miután a sportolók több mint száz világcsúcsot döntöttek meg a ritka hegyi levegőben a gondosan karbantartott jégen. Még magasabban, a 2200 méteres Shymbulak síközpont novembertől májusig tart nyitva, és éjszakai síelésnek ad otthont a világ legmagasabban kivilágított lejtőin. A 2511 méteres Nagy Almati-tó tizenöt kilométerre fekszik közúton; türkizkék felszíne négyezer méternél is magasabb csúcsokat tükröz, és létfontosságú ivóvízkészletként szolgál.

Az éghajlat széleskörű szélsőségeket mutat. Nyáron a júliusi maximumok átlagosan 23,8 °C-ot, míg januárban a minimumok átlagosan -4,7 °C-ot hoznak. A fagyok jellemzően október közepére kezdődnek, és április közepe körül engednek a tavaszi szeleknek. Mégis, májusig is hullhat hómaradék – akár 1987. június 17-ig is –, és a városközpont, amelyet a hősziget véd, körülbelül egy héttel késlelteti a fagyok beköszöntét az északi külvárosokhoz képest. Az éves csapadékmennyiség 650–700 mm, amelynek több mint egyharmada áprilisban és májusban érkezik. A szél leggyakrabban délkeletről fúj, évente körülbelül egy tucat napon eléri a 15 m/s sebességet.

A nevezetességek Almati rétegeinek áttekintését teszik ki. A felemelkedés székesegyház, krémes és porcukor árnyalatú, fényes homlokzatával, túlélte a korai földrengéseket, és 1997-ben újraindította az ortodox istentiszteleteket. A közelben áll az elegáns Szent Miklós-székesegyház, a márványbelsőjű Központi Mecset és az egykori kolostor területén újjáépített Szófia-székesegyház. Egy felvonó köti össze a várost a Kök Töbe-dombbal, ahol egy vidámpark és éttermek találhatók egy 371,5 méter magas tévétorony mellett – egy acélszerkezet, amelyet földrengésállóságra terveztek, és éjszaka reflektorok alatt is látható.

Fesztiválok és események jellemzik a naptárat. A március 21-e körül ünnepelt Nauryz Myrami a tavaszi napéjegyenlőséget családi étkezésekkel és utcai ünnepségekkel ünnepli. Minden szeptemberben megrendezik az Almati Maratont és egy független filmfesztivált. Télen a Medeu-völgy adott otthont a 2011-es Ázsiai Téli Játékoknak és a 2017-es Téli Universiadénak; a város a 2022-es téli olimpia megrendezésére is törekedett, hangsúlyozva a nemzetközi versenyekre való alkalmasságát. A közegészségügy területén az 1978-as Alma-Ata Elsődleges Egészségügyi Konferencia alakította a közösségi orvoslással kapcsolatos globális politikát.

Az oktatás, amely régóta a város identitásának része, az Al-Farabi Kazah Nemzeti Egyetemre, valamint olyan intézményekre összpontosít, mint a Kazah-Brit Műszaki Egyetem, a Nemzetközi Információs Technológiai Egyetem és a Narxoz Egyetem. Ezek Közép-Ázsia minden tájáról vonzzák a diákokat.

Almati kultúrája egészen a földjéig terjed. A környező dombok lábánál vadalmák (Malus sieversii) nőnek, a modern fajták genetikai ősei. Ez az őshonos gyümölcs a város nevét adja – az alma jelentése almáé –, és egy olyan tájat idéz fel, ahol a nomád pásztorok egykor almás erdők alatt legeltették a nyájakat. Ma a „Déli Főváros” ötvözi a szovjet örökséget, a globális pénzt és a feltörekvő innovációt, felhőkarcolók a zöldellő parkok mellett, hegyi ösvények pedig a város szélén túl húzódnak. Több mint másfél évszázad alatt Almati egyszerre vált kapocsmá Kazahsztán múltjához és platformjává a fejlődő jövőjének.