Bagdad

Bagdad Mezopotámia szívében, a széles, lapos síkságon emelkedik ki, kanyargós Tigris folyója kettészeli a várost, amely az emberi becsvágy és pusztulás teljes súrlódását elviselte. Itt, ahol a folyó hordalékos iszaplerakódásai negyedidőszaki eredetű földet hoztak létre, a metropolisz mintegy 673 négyzetkilométeren terül el, több mint hétmillió léleknek – Irak lakosságának közel negyedének – ad otthont. A látképet megrajzoló minaretek erdejétől a széles sugárutakig, amelyek az ősi Kerek Város eltűnt falai felé kanyarognak, a főváros az egymást követő civilizációk és a modern felfordulások lenyomatát viseli magán.

Kr. u. 762-ben az Abbászida kalifa, Al-Manszúr ezt a mocsaras területet választotta új fővárosa megalapításához. A koncentrikus falakkal körülvett, a kalifális palotával és a Nagymecsettel összefogott Kerek Város hamarosan utat engedett a bástyáin túli terjeszkedésnek. Az iszlám aranykor virágzásával Bagdad lakossága vetekedett Csangánnal, meghaladva az egymillió lakost. A tudósok görög értekezéseket fordítottak, és matematikai, orvosi és csillagászati ​​értekezéseket állítottak össze a legendás Bölcsesség Házában. A többnemzetiségű és többfelekezetű közösségek – perzsák, arabok, szírek, zsidók, mandeusok – ingatag harmóniára leltek, ami a városnak a „Tanulás Központja” nevet adta.

Ez a korszak 1258-ban ért véget, amikor Hülegü kán mongol seregei lerombolták a város védelmi vonalait, és kifosztották a palotákat és a könyvtárakat. A következő évszázadokban pestisjárványok, a változó dinasztiák – az Ilhánok, a török-perzsa uralkodók, a mamelukok, az oszmánok – akadályozták Bagdad talpra állását.

Az oszmán uralom alatt Bagdad volt a névadó vilajet székhelye. 1917-ben a brit csapatok elfoglalták a várost; 1921-re a Mezopotámiai Mandátum fővárosaként szolgált. Irak 1932-es függetlensége után a város ismét regionális kulturális központként működött. A 20. század közepének olajbevételei újjáépítést és a paloták és középületek szerény reneszánszát indították el.

A 2003-as invázió újabb pusztítást végzett. Történelmi homlokzatok omladoztak, és felbecsülhetetlen értékű műtárgyak vesztek oda. A 2011–2013-as felkelések és az Iszlám Állam 2014 és 2017 közötti felemelkedése a világ egyik legmagasabb terrorcselekmény-arányát hozta magával. 2017 óta, az ISIS területi vereségét követően, a biztonsági helyzet javult, és a támadások ritkává váltak.

Bagdad egy síkságot foglal el, amelyet a Tigris lecsapol, és amely a várost a keleti parton fekvő Ruszafára, a nyugati parton pedig Karkhra osztja. Délkeleten a Diyala folyó szeli át a külvárosokat, mielőtt beleömlik a Tigrisbe. A tengerszint feletti magasság alig haladja meg a negyven métert, így a város a modern szabályozások kiépítése előtt sebezhetővé vált a tavaszi áradásokkal szemben.

Az éghajlat egyértelműen sivatagi (Köppen BWh). A nyarak hosszúak és könyörtelenek: a nappali hőmérséklet júniustól augusztusig rendszeresen megközelíti a 44 °C-ot, a 2020. július 28-án mért rekordmagasság 51,8 °C volt. Az éjszakák kevés nyugalmat kínálnak, ritkán csökken 24 °C alá. Nyáron gyakorlatilag nincs eső. A telek rövidek és enyhék, a maximum hőmérséklet 16–19 °C, és az éjszakai fagyok csak szórványosan fordulnak elő. Az éves csapadékmennyiség, amely november-márciusra korlátozódik, átlagosan 150 mm, de meredeken ingadozik; 2008-ban egy évszázad után először esett gyenge hó, majd 2020 februárjában is.

Közigazgatásilag Bagdad kormányzósága kilenc településre oszlik, amelyek tovább oszlanak kerületekre és alkerületekre. 2003 előtt ezek az egységek politikai beleszólás nélkül irányították az önkormányzati szolgáltatásokat. A Koalíciós Ideiglenes Hatóság később bevezette a környékbeli frakciókat: 88 környékbeli tanács választott képviselőket a járási tanácsokba, amelyek viszont alkották a 37 tagú városi tanácsot. A későbbi reformok 89-re bővítették a környékek számát. A városon kívül húsz náhia helyi tanácsai küldenek küldötteket hat qada járási tanácsba, összekapcsolva a falvakat és városokat a tartományi kormányzással.

Bagdad lakossága – 2015-ben 7,22 millió fő – etnikumok és vallások sokszínűségét ölti. Az iraki arabok alkotják a többséget; a kisebbségek közé tartoznak a kurdok (mintegy 300 000 fő, nagyrészt luri származású síita, akik a Kurd Negyed körül csoportosulnak), a türkmének Adhamijában és Ragheba Khatunban, az asszírok elsősorban Karrada és Manszúr körzetekben, valamint a domari származású Kavlija. A mandaeusok, baháik és szikhek közösségei mellett kis cserkesz negyedek is élnek.

A vallási hovatartozás főként muszlim, ma már enyhe síita többségben (körülbelül 52 százalék), a régóta domináns szunniták számának csökkenésével a szektás eltolódások miatt. A keresztények – akik 2003 előtt 300 000–800 000 voltak – ma közel 100 000-en vannak, akik a káld katolikus, a szír katolikus, a Keleti Asszír Egyház és a szír ortodox felekezetek között oszlanak meg. Bagdad zsidó lakossága mintegy 160-ra apadt, és olyan régi negyedekben koncentrálódik, mint Bataween és Shorja.

Irak kormányzati székhelyeként Bagdad ad otthont a nemzeti minisztériumoknak, állami vállalatoknak és a központi banknak. A város a GDP nagyjából 40 százalékát termeli. A nehézipar – cement, dohány, textil, bőr – a metropoliszban és a hozzá hasonló szatellitvárosokban, például Tadzsiban található. A Dora finomítói naponta több mint 200 000 hordót dolgoznak fel. A legújabb alumínium-, nikkel- és más ásványi felfedezések még feltárásra várnak.

Az Iraki Nemzeti Olajtársaság, az Iraki Airways és az Al-Rasheed utcai tőzsdevonal, amely multinacionális cégek – Shell, Honeywell, GE – fióktelepeinek is otthont ad, székhelye. A nem kormányzati szervezetek üzleti inkubátorházakat hoztak létre a krónikus alulfoglalkoztatottság enyhítésére az állami szektorban. Az olyan bevásárlóközpontok, mint a Bagdad Mall és a Dijlah Village, egy születőben lévő fogyasztói kultúrára utalnak.

A tömegközlekedés fejletlen; a 700 000 jármű befogadására tervezett, mégis akár hárommillió autót is elbíró zsúfolt utcákon magántaxik közlekednek. A folyami tömegközlekedés enyhítést jelent, a kompok és kis hajók az ingázókat átviszik a Tigris folyón. Négy nagyobb híd – köztük a Július 14., az A'immah és a Sarafiya – ível át a folyón; további tizenkilenc híd építését tervezik. A városi hálózatot olyan főútvonalak alkotják, mint a Damaszkusz utca, a Hilla út és az Abu Nuwas utca. A bagdadi nemzetközi repülőtér, amelyet 1982-ben nyitottak meg, 2000-ben kezdte meg működését jelenlegi nevén, és Irak fő légi átjárójaként szolgál.

A fosztogatások és a romok ellenére Bagdad számos történelmi és modern nevezetességet őriz. A Nemzeti Múzeum, bár számos régiségtől megfosztották, az iszlám előtti ereklyéket őrzi. Az Iraki Nemzeti Könyvtár súlyos kéziratveszteségeket szenvedett el. Az Al-Shaheed emlékmű és a Győzelmi ív a Nagy Ünnepek terén áll, az iráni-iraki háborúnak, és újabban az összes mártírnak állít emléket.

A vallási építmények a város többes múltjáról tanúskodnak: a Masjid al-Kādhimayn minden évben síita zarándokok millióit vonzza Musa al-Kadhim és Muhammad at-Taqi imámok sírjaihoz. A 10. századi Haydar-Khana mecset és olyan kávézók, mint az al-Zahawi, az Al-Rasheed utcát szegélyezik. Rusafában a Mutanabbi utca lüktet a könyvárusoktól, az iraki levelek élő archívumától. A Kusla, az oszmán laktanyakomplexum, árnyékos pavilonokat kínál versfelolvasásokhoz az ikonikus óratorony alatt, amely V. György ajándéka, és jelenleg az UNESCO ideiglenes listáján szerepel.

A zsidó örökség a Meir Taweig zsinagógában és az Al-Habibiyah temetőben él tovább; a Nagy Zsinagóga múzeumként működik. Az al-Qadisiyah-ban található Mandaean Mandi a közösség rituáléinak központja, még akkor is, amikor egy nagyobb templom tervei lendületet vesznek. A szikh zarándokok egykor özönlöttek a Baba Nanak szentélybe; ma a rekonstrukciója nem valósult meg. Baháʼu'lláh 2013-ban lerombolt háza továbbra is vonzza a baháʾi látogatókat.

A modern kulturális intézmények közé tartozik a Nemzeti Színház – amely a 2003-as pusztítások után felújítás alatt áll –, valamint a Zene- és Balettiskola, a Képzőművészeti Intézet és az Iraki Nemzeti Szimfonikus Zenekar, amelynek repertoárja az európai klasszikusokat az őshonos hangszerekkel ötvözi. Bagdad 2015-ben csatlakozott az UNESCO Kreatív Városok Hálózatához, mint Irodalom Városa, elismerve a várost ünneplő és gyászoló évszázados verseket.

Az elmúlt években az újjáépítésnek köszönhetően utak és hidak épültek, miközben a nagyszabású projektek – a Tigris folyón épülő Romantikus Sziget, új paloták és a Központi Bank Torony – a bürokrácia és a korrupció miatt késlekednek. A CNBC mintegy 150 tervezett szórakoztató komplexumról számolt be, bár sok akadt. A startup központokban és közösségi irodákban megvalósuló magánkezdeményezések fiatalos vállalkozói szellemre utalnak.

A vallási turizmus fellendült, mivel Iránból, Pakisztánból és Indiából érkező zarándokok töltik meg az Al-Kadhim és az Abu Hanifa mecsetekhez vezető utakat; a Törökországból, Franciaországból és az Egyesült Államokból érkező világi látogatók múzeumokat és könyvesstandokat böngésznek. Az éves zarándokok száma megközelíti az egymilliót. Az óváros szűk sikátorai és romos homlokzatai azonban még mindig viselik a háború sebeit.

Bagdad máig fennmaradt, mint meghökkentő ellentétpárok városa: perzselő nyári hőség árnyékot vet a zöldellő folyópartokra, évszázados tanulás árnyékát húzzák a romok. Történelme agyagtéglákba és márványkapukba, ma is élő és eltűnt könyvtárakba van írva. Modern felhőkarcolók magasodnak az oszmán kupolák mellett; költők verseket adnak ki a kalifák korát túlélő kávézókból. Itt, a folyó egyenletes sodrában hallani egy város kérlelhetetlen ritmusát, amely túlélte a hódítást, az éhínséget és a felekezeti viszályokat – mégis kitörölhetetlenül életben marad.