Calamba városa

Calamba, hivatalos nevén Calamba városa (filippínóul: Lungsod ng Calamba), stratégiai helyet foglal el a Fülöp-szigetek Laguna tartományában. Manilától ötven kilométerre délre és a tartományi fővárostól, Santa Cruztól harminchét kilométerre nyugatra fekvő szerény városrészből virágzó városrészlé nőtte ki magát, amely a Calabarzon régió központja. Épített környezete, természeti adottságai és történelmi kapcsolatai egy szorgalmas és elmélkedő várost alkotnak, amely élénk gazdaságot tart fenn, miközben őrzi történelmi múltjának nyomait.

A Makiling-hegy, egy kihunyt vulkán alsó lejtőin fekszik, melynek erdős oldalai árnyékot és vizet is kölcsönöznek a városnak. Calamba szelíden emelkedik ki Laguna de Bay partjaiból, északkeleti határán. A Fülöp-szigetek legnagyobb tója egy olyan partvonal mentén fekszik, amely évszázadok óta alakítja a települési mintákat és a helyi megélhetést. Nyugaton a tartományhatár Cavite hullámzó hátországába vezet – északnyugaton Silang, délnyugaton Tagaytay –, míg közvetlenül délre Batangas városai, Tanauan és Santo Tomas fekszenek. Északon Cabuyao osztozik Calamba gyors terjeszkedésében.

Maga a város 14 950 hektáron – nagyjából 37 000 holdon – terül el, ezzel San Pablo után Laguna második legnagyobb városa szárazföldi tekintetében. Terepe a tóparti síkságtól az enyhén emelkedő domboldalakig, majd onnan a zordabb, erdős hegyvidékekig terjed. Ezek a hegyvidéki barangayok – Canlubang, Real, La Mesa, Milagrosa, Makiling, Punta, Barandal, Batino és Prinza – buja növényzetnek és jelentős ipari létesítményeknek egyaránt otthont adnak.

A 2020-as népszámlálás szerint Calamba lakossága 539 671 fő, amivel Laguna tartomány legnépesebb városa. A 2600 lakos/négyzetkilométert meghaladó népsűrűséggel az ötödik helyen áll San Pedro, Biñan, Cabuyao és Santa Rosa mögött. Ez a népsűrűség azonban rácáfol a jellegzetes városrészekből álló városképre: az észak-középső szektorban található kompakt Poblacion éles ellentétben áll Canlubang tágasabb területeivel és Pansol üdülőhelyekkel szegélyezett lejtőivel.

1995 és 2000 között Calamba lakossága 5 százalékos népszámlálási ütemben nőtt – ez a tendencia a következő évtizedekben is folytatódott, kivéve a 2007 és 2010 közötti szünetet. Ez a gyors növekedés mind a város vonzerejét, mind a lakhatásra, a közlekedésre és a közszolgáltatásokra nehezedő nyomást hangsúlyozza. A Nemzeti Versenyképességi Tanács által kiadott 2014-es Városok és Önkormányzatok Versenyképességi Indexében Calamba országosan a tizennyolcadik helyen végzett a városok között, és az első helyen Calabarzonon belül. Évek óta erős teljesítménye nagyban köszönhető a diverzifikált gazdaságnak és a hatékony helyi kormányzásnak.

Calamba a 2014-es Audit Bizottság éves auditjelentésében elnyerte a „Calabarzon leggazdagabb városa” címet, összesen 2 501 048 126,00 ₱ bevétellel. A feldolgozóipar és a kapcsolódó iparágak alkotják ennek a vagyonnak az alapját. A város hegyvidéki barangayjai számos gazdasági üzemnek adnak otthont, a könnyű összeszerelő műhelyektől a nehézgépgyártó telepekig. A hatalmas Canlubang Ipari Parkkal és a feltörekvő Nuvali vegyes funkciójú fejlesztéssel együtt – amelyet a szomszédos Cabuyao és Santa Rosa városokkal osztanak meg – ezek a létesítmények munkahelyeket teremtenek, és vonzzák a logisztikai, kiskereskedelmi és szolgáltatási ágazatokban működő kiegészítő vállalkozásokat.

A turizmus a bevétel második pillére. A „Fülöp-szigetek tavaszi üdülőhely-fővárosa” cím a Pansol, Bucal, Bagong Kalsada és Lingga barangaysok melegvízű üdülőhelyeinek elterjedését tükrözi. Számos létesítmény szegélyezi a hegyi patakokat vagy az erdő szélén fekvő területeket, kőből vagy betonból faragott medencékkel a Makiling lábánál. A Metro Manilából és azon túlról érkező látogatók keresik ezeknek a forrásoknak a terápiás melegét, ami számos éttermet, panziót és kiskereskedelmi üzletet tart fenn.

A mezőgazdaság továbbra is fontos szerepet játszik a város gazdaságában, különösen a Laguna de Bay melletti alacsonyan fekvő területeken vagy a lankás terep mentén. Rizsföldek, banánültetvények és zöldségeskertek foglalják el az autópályák és a gyárak közötti rést. A szolgáltatások – a banki szolgáltatásoktól az informatikáig – teszik teljessé a helyi gazdaságot. Calamba valóban a „következő hullámú városok” között szerepel az üzleti folyamatok kiszervezésével foglalkozó cégek számára, ami bizonyítja a képzett munkaerőt és a fejlődő infrastruktúrát.

Calamba közlekedési hálózata mind az ipari lendület, mind a turisztikai vonzerő alapját képezi. A város a Dél-Luzoni Autópálya (SLEX) déli végállomása, amely a 26-os ázsiai autópálya része, és amely a Metro Manilából a Calabarzon tartományokba irányítja a forgalmat. Négy csomópont – Mayapa, Calamba, Canlubang/Mayapa (47-es kijárat) és Sta. Rosa – köti össze a város különböző szektorait, és a javasolt bővítések, mint például a Calamba–Los Baños autópálya és a Laguna Lakeshore autópálya gátja, tovább változtatják a regionális mobilitást. Az előbbi a SLEX-től Bay városig a tópartot ölelné körül; az utóbbi egy mesterséges gátat húzna Laguna de Bay mentén, ötvözve az árvízvédelmet az autópálya-kapacitással.

Három országos autópálya keresztezi Calambát. A Manila South Road helyi és helyközi buszforgalmat bonyolít le a tóparti síkságon. A Pán-Fülöp-szigeteki (Maharlika) autópálya délre kanyarodik Santo Tomas felé, míg a Calamba–Pagsanjan út Los Bañost és Santa Cruzt köti össze. A főútvonalak – Chipeco Avenue, Tagaytay–Calamba Road és Mayapa–Canlubang Cadre Road – a forgalom elosztását és a külvárosi növekedési folyosók megnyitását szolgálják.

Sínen a Fülöp-szigeteki Nemzeti Vasutak (PNR) metró ingázó vonala a városban található Calamba állomáson, valamint egy pansol-i megállóhelyen áll meg, utóbbi a üdülőhelyek látogatóit és a Los Baños-i Nemzetközi Rizskutató Intézet alkalmazottait szolgálja ki. A jövőben Calamba állomás az észak-déli ingázó vasút végállomása lesz, helyreállítva a Batangas és Bicol felé dél felé tartó intercity vasúti összeköttetést.

Calamba eredete a spanyol gyarmati korszakig nyúlik vissza. Kezdetben Tabuko – a mai Cabuyao – részeként Sucol negyedként alakult ki. A tizenkilencedik század elején a dominikánus szerzetesek felparcellázták földjeiket a helyi lakosoknak, köztük a Rizal családnak. José Rizal, aki később a Fülöp-szigetek legkiemelkedőbb nemzeti személyisége lett, 1861-ben született a város lakónegyedében.

A huszadik század sötétebb fejezeteket hozott. A második világháború alatt a japán erők elfoglalták Calamba városát, és a Real negyedben elkövetett atrocitásokban széles körű gyilkosságokat és szexuális erőszakot követtek el civilek ellen. A város Keresztelő Szent János plébániatemplomát, amelyet eredetileg a 19. században építettek, ekkor gyújtották fel. Ezeknek az eseményeknek az emléke máig bevésődött a helyiek tudatába.

2001. április 21-én Gloria Macapagal-Arroyo elnök aláírta a 9024. számú köztársasági törvényt, a Calamba Városi Charta Törvényt. Röviddel ezután a lakosok népszavazáson a városi státusz mellett szavaztak. Azóta az önkormányzatról városra való áttérés felgyorsította a városfejlesztést és növelte a közbevételeket, lehetővé téve új beruházásokat az utakba, iskolákba és a közegészségügybe.

Közigazgatásilag Calamba ötvennégy barangayt foglal magában, amelyek közül hét alkotja a Poblaciont. Ez a központi település – amely egykor az egész települést jelentette – a legnagyobb népsűrűségű, és kereskedelmi és polgári központként működik. Itt a Maharlika Highway (1-es út) és a National Highway (66-os út) kereszteződése a Calamba kereszteződésnél üzletek, irodák és közlekedési terminálok csomópontját alkotja.

A környező barangayok változatos karaktert mutatnak. Pansol továbbra is a hőforrások szinonimája, míg Canlubang a cukornádbirtokokból egy hatalmas lakó- és kereskedelmi övezetté alakult át, amelynek központja Nuvali és a Camp Vicente Lim. Ez utóbbi létesítmény, egy katonai rezervátum, a Canlubangban található két ipari parkkal együtt a helyi foglalkoztatás és biztonsági műveletek alapját képezi.

Calamba legelismertebb nevezetessége a Rizal-szentély a poblaciónban, José Rizal ősi otthonában. A felújított és múzeumként karbantartott szentély betekintést nyújt a látogatóknak a 19. század közepének szerény bahay na bato építészetébe és abba az otthoni környezetbe, amely formálta az íróvá, reformerré és mártírrá vált férfi fiatalságát.

A közelben áll a Keresztelő Szent János plébániatemplom, amelyet a háborús pusztítás után újjáépítettek, és továbbra is a közösségi élet színtereként szolgál. A szentély és a templom mellett található a Rizal Park – más néven egyszerűen Tér –, ahol Rizal 7,6 méter magas szobra áll. A magasság Rizal írásaiban használt huszonkét nyelvet és dialektust jelképezi. A talapzat tizenöt lépcsőfokból áll, 1861-es születésének egy évtizedét jelölve. Évekig ez volt a világ legmagasabb Rizal-emlékműve, mígnem egy Santa Cruz-i installáció megelőzte a 2014-es Palarong Pambansa alkalmából, amelyet Benigno Aquino III. elnök avatta fel Rizal 150. évfordulója előtt, 2011. június 19-én.

A város egy másik jelképe a Calamba agyagedény, vagy „Calambanga”, egy magasodó edény, amely a város elnevezésével kapcsolatos helyi néphagyományra utal. A legenda szerint a falusiak a „kalamba” szót a víztározásra használt agyagedényekkel keverték össze, és a név megmaradt.

Ezeken kívül a város kínálja a Nuvali fejlesztésben található Republic Wakeparkot – egy vízisí- és wakeboard-létesítményt, amely vonzza a sportrajongókat –, valamint a Calamba-szigetet, egy kis szigetet a Laguna de Bay-ben, amely hétvégi menedékhelyként szolgál a piknikezők és a kempingezők számára.

2013-ban Justin Marc SB. Chipeco polgármester avatta fel a Buhayani Fesztivált, hogy megünnepelje a város fejlődését és leghíresebb fiát. A név a „buhay” (élet) és a „bayani” (hős) szavak fúziójából áll, két témát jelezve: José Rizal életét és azt az elképzelést, hogy minden polgár a hősiességre törekedhet a mindennapi cselekedeteiben. A szlogen – „Egy hős élete, egy hős élete” – párhuzamos e két fogalommal.

A fesztivál programjai oktatási, kulturális és közösségi programokat is felölelnek. A „Kuwentong Bayani” program keretében kiválasztott ötödikes diákok beszélgethetnek Rizal életéről; a „Talinong Rizal Quiz Bee” próbára teszi műveinek ismeretét; a sportprogramok között szerepel a Buhayani Football Cup; a Függetlenség Napja állásbörze összehozza a munkaadókat a helyi tehetségekkel; az utcai tánc, a fúvószenekari versenyek és a Baile de Gala pedig a művészi kifejezésmódot emeli ki. A közösségi ismeretterjesztés, mint például a Buhayani Eye Care Mission, kiterjeszti a közegészségügyi szolgáltatásokat.

A fesztivál megnyitóján kiadott nyilatkozatában Chipeco polgármester kijelentette: „Modern és releváns nemzeti hőst akarunk teremteni a mai kihívásokkal teli időkben, és ünnepelni akarjuk a hősiesség szellemét, amely minden filippínóban él.” A fesztivál Calamba-t nemcsak Rizal örökségének őrzőjeként pozicionálja, hanem egy olyan közösségként is, amely elkötelezett a hazafias lelkesedés újjáélesztése iránt, hogy megfeleljen a kortárs kihívásoknak.

Calamba számos felsőoktatási intézménynek ad otthont, beleértve az állami egyetemek fiókjait és a magánfőiskolákat. Ezek nemcsak a városi lakosokat, hanem a szomszédos városok diákjait is kiszolgálják, megerősítve Calamba regionális központ státuszát. Az általános és középiskolák – állami és magán – barangay-szerte szétszóródtak, míg az egészségügyi intézmények állami kórházak, vidéki egészségügyi egységek és magánklinikák keverékét foglalják magukban.

Calamba a történelem és a modernitás metszéspontjában áll. A feldolgozóiparban és a szolgáltatóiparban gyökerező jóléte olyan infrastrukturális bővítéseket finanszíroz, amelyek a népességnövekedés nyomását kezelik. A közlekedési kapcsolatok – mind a meglévő, mind a tervezett – ígéretet tesznek arra, hogy a város szorosabban integrálódik Metro Manilával és Luzon déli tartományaival. A városházákon és a közösségi központokban azonban továbbra is figyelmet fordítanak a kulturális örökségre és a közjólétre: a Rizal-szentély, a Claypot emlékmű és a Buhayani Fesztivál mind a polgári büszkeségről és a történelmi emlékezetről tanúskodnak.

A város elhelyezkedése – ahol a tó, a síkság és a hegység találkozik – továbbra is formálja mind anyagi fejlődését, mind identitását. A pansol-i hőforrások csendes melegétől a Poblacion nyüzsgő utcáiig Calamba ötvözi a kisvárosi élet ismerős ritmusát egy regionális központ lendületével. Jövőjében valószínűleg további népsűrűsödés, új gazdasági vállalkozások, valamint kibővített oktatási és egészségügyi szolgáltatások várhatók. Mindeközben a „Rizal otthonának népe” szelleme tovább él: szorgalmas, elmélkedő és készen áll arra, hogy szembenézzen kibontakozó történetének következő szakaszával.