Abu-Dzabi

Abu Dhabi egyedülálló helyet foglal el a világ fővárosai között. Egy olyan szigeten fekszik, amely az Arab-félsziget közép-nyugati partjáról a Perzsa-öbölbe nyúlik, az Egyesült Arab Emírségek politikai központja, szövetségi intézményeinek székhelye és elnökének rezidenciája. A kormányzati székhely státuszán túl azonban Abu Dhabi egy olyan metropolisszá fejlődött, amelynek mérete és kiterjedése tükrözi mind a sivatagi hagyományok állandó ritmusát, mind a modern ambíciók erőteljes lüktetését.

Jóval azelőtt, hogy a sziget partvonalát üvegtornyok tarkították volna, lapos kiterjedése – amely a legkeskenyebb pontján alig 250 méterre volt a szárazföldtől – egy kis közösségnek adott otthont. 1761-ben a Bani Yas törzs megalapította a Qasr Al Hosnt, egy erődített őrtornyot, amely később az uralkodó Al Nahyan család kétszintes palotájává vált. Évszázadoknyi helyi uralom és szezonális migráció telt el, mielőtt a 20. század közepén megkezdődött az olajkutatás, ami Abu Dhabit egy nagyrészt megélhetési településből egy kialakulóban lévő föderáció fővárosává alakította.

A város modern körvonalai 1967-re nyúlnak vissza, amikor Sheikh Zayed bin Sultan Al Nahyan megbízta Kacuhiko Takahashi japán építészt, hogy rajzoljon egy tervet a várhatóan 40 000 fős lakosság számára. Takahashi tervei a város új szívét a szigetre helyezték, és helyet hagytak a jövőbeli hidaknak, sugárutaknak és lakóparkoknak. A századfordulóra ezek a rendelkezések előrelátónak bizonyultak. Ma Khalifa City és Al Bahia City kiterjeszti Abu Dhabi kerületeit a szárazföldön át délkelet felé, míg az Al Shahama, Shamkha és Mussafah lakónegyedek beljebb fekszenek a szárazföld belsejében. Minden új szektorban széles, többsávos utak osztják fel a lakótornyok vagy villaegyüttesek „szupertömbjeit” – ez a minta strukturálja a város terjeszkedését.

A hidak Abu Dhabi terjeszkedésének hajtóerejét képezték. Az 1968-ban megnyitott Al Maqta híd volt az első állandó összeköttetés; a mai E22-es autópálya egyik szakaszaként betöltött szerepe kiemeli tartós jelentőségét. A Mussafah híd 1977-ben következett, amelyet később beolvasztottak az E20-as főútvonalba. A harmadik átkelőhely, a Zaha Hadid által tervezett és 2010 végén felavatott Sheikh Zayed híd merész szerkezeti formákat ötvözte a város E10-es főútvonalával. 2011-re egy ötsávos autópálya kötötte össze a szigetet a Saadiyat-szigettel, az összesen 27 sávos Al-Mafraq csomópont pedig óránként 25 000 jármű mozgatására képes hidakkal kötötte össze a Reem-szigetet.

Ezeken túlmenően a Makta, a Mussafah és a Sheikh Khalifa hidakon most már Darb fizetőkapuk találhatók a csúcsforgalmi torlódások kezelésére. 2021-ben a város bevezetett egy előre fizetett rendszert, amely automatikusan 4 AED-t von le átkelőhelyenként, mindezt a zökkenőmentesebb forgalom érdekében. 2023 elején Sheikh Khaled bin Mohamed Al Nahyan felavatta az Umm Yifeenah hidat, egy 11 kilométeres autópályát az Al Reem-szigetre, az Abu Dhabi 2030-as terv részeként.

Abu-Dzabi éghajlata forró sivatagi (BWh) kategóriába tartozik. Májustól szeptemberig a levegő hőmérséklete rendszeresen meghaladja a 40 °C-ot, a páratartalom pedig a hőindexet jóval a hőmérő állása fölé emelheti. A sivatagból szabálytalan időközönként homokviharok érkeznek, amelyek a látótávolságot néhány méterre csökkentik. A hűvösebb évszakban, novembertől márciusig, az enyhén melegtől a valóban hűvösig terjedő napok uralkodnak, időnként sűrű köddel vagy rövid esőzésekkel kísérve. Januárban az átlaghőmérséklet 18,8 °C körül van – bár a tartós csapadék hiánya miatt a város kívül esik az igazi trópusi éghajlaton, annak ellenére, hogy a Ráktérzőtől délre fekszik.

A város partvonala mentén egy váratlan ökológiai fülke húzódik meg. Az Abu Dhabi-sziget körüli öböl vize ad otthont a világ legnagyobb indo-csendes-óceáni púpos delfin populációjának, míg keletre a Mangrove Nemzeti Park – Al Qurm – egy ellenálló mangrove állományt véd, amely a sós árapályban virágzik.

Az emírség homokja alatt felfedezett szénhidrogének Abu Dhabit a világ egyik leggazdagabb fővárosává változtatták. Az emírség mintegy 98,2 milliárd hordó földgázzal – a globális tartalékok kilenc százalékával – és a bizonyított földgázkészletek közel öt százalékával rendelkezik, és naponta körülbelül hárommillió hordó földgázt termel. A szigeten székelő Abu Dhabi Befektetési Hatóság 2022-re több mint egybillió dollár értékű vagyont kezelt, így a világ egyik legnagyobb állami vagyonalapjává vált.

Az olajvagyon finanszírozta a gyors urbanizációt: kormányzati komplexumok, felhőkarcolókra nyúló irodaházak és grandiózus szállodák emelkedtek a pénzügyi negyedben. Idővel Abu Dhabi a nem szénhidrogén szektorokra helyezte át a hangsúlyt. 2009 óta az Egyesült Arab Emírségekben az olajon kívüli GDP meghaladta az energiabevételeket, és magában Abu Dhabiban is vámszabad zónák, ipari parkok és médiaközpontok jöttek létre. Abu Dhabi ipari városa és utódja, az ICAD II gyártásnak és logisztikai létesítményeknek ad otthont, míg a twofour54 a film- és digitális médiagyártás központjaként szolgál. A Yas-sziget és a Saadiyat-sziget a turisztikai befektetések mágnesévé vált, vidámparkokat, kulturális helyszíneket és szabadidős üdülőhelyeket kínálva.

2018-ban az emírség elindította a Ghadan 21 programot, amely 50 milliárd dirhamot irányít négy pillérre – üzlet és befektetés, társadalom, tudás és innováció, valamint életmód. Csak az első fázisban több mint ötven kezdeményezés célja a gazdaság diverzifikálása, a helyi vállalkozások támogatása és a város társadalmi életének gazdagítása volt. 2024 közepére Abu Dhabi egy főre jutó GDP-je meghaladta a 49 600 dollárt – ami a világ legmagasabbjai közé tartozik –, és az emírség továbbra is az Egyesült Arab Emírségek leggazdagabb városa maradt a GDP és az egy főre jutó jövedelem alapján.

Abu Dhabi látképe ugyanolyan változatossá vált, mint a gazdasági profilja. A Burj Mohammed bin Rashid (Abu Dhabi Világkereskedelmi Központ), az Etihad Towers, az ADIA Tower és az Abu Dhabi Nemzeti Bank épülete a pénzügyi negyedben áll, az Aldar központjának ívelt, fényvisszaverő homlokzata mellett, amely a Közel-Kelet első kör alakú felhőkarcolója. Az Abu Dhabi Plan 2030 tervei további vertikális növekedést ösztönöznek, különösen az Al Maryah-szigeten és a Reem-szigeten, ahol olyan szupermagas építmények, mint a 382 méteres Central Market Residential Tower és a 310 méteres Sky Tower, mostanra meghatározzák a látképet.

Mégis egyetlen építmény sem bír akkora szimbolikus súllyal, mint a Sejk Zayed nagymecset. Az építkezés 1996. november 5-én kezdődött a néhai Sejk Zayed bin Szultan Al Nahyan elnök irányításával, és több mint egy tucat országból vontak be anyagokat és kézműveseket. Az olasz márvány, a marokkói mozaikcsempék, a pakisztáni faragott paravánok és a török ​​csillárok az erőfeszítések egységéről tanúskodnak; 3000 munkás és 38 vállalkozó fejezte be a belső imatermeket 2007 decemberére. A mintegy 22 412 négyzetméteres és több mint 41 000 hívő befogadására alkalmas mecset az oktatás és a párbeszéd központjává vált. 2019 júliusában a TripAdvisor a harmadik helyre rangsorolta a látogatók elégedettsége alapján a 750 globális nevezetesség közül.

Bár az olaj felgyorsította Abu-Dzabi növekedését, a város igyekezett megőrizni és újraértelmezni örökségét. A Qasr Al Hosn, amely egykor a sziget egyetlen erődítménye volt, ma egy múzeumnak ad otthont, amely Abu-Dzabi alapítási történetének, a korai beduin életnek, valamint a női takácsok és hímzők kézműves hagyományainak szentelt. A közelben található az Alapító Emlékműve, amely két kertre nyílik – az Örökségkertre és a Szentélykertre –, amelyek keretezik a Csillagképet, egy kocka alakú pavilont, amely Zayed sejk örökségét tisztelegve állít emléket.

A megőrzési erőfeszítések a szellemi kultúrára is kiterjednek. A költészet továbbra is nagy becsben áll, al-Khalil ibn Ahmad al-Farahidi nyolcadik századi klasszikus soraitól Ibn Daher tizenhetedik századi nabati verseiig. A modern emírségekbeli költők, mint például Mubarak Al Oqaili és Salem bin Ali al Owais, mind a klasszikus, mind a népi formákra építettek, míg olyan intézmények, mint az Abu Dhabi Kulturális Alapítvány, nyilvános olvasótermeket, kiállításokat és zenei előadásokat támogatnak. A város Nemzeti Színháza és Kulturális Alapítványa évente több száz rendezvényt szervez, az Abu Dhabi Nemzeti Kiállítási Központ pedig évente mintegy 1,8 millió látogatót fogad kereskedelmi vásárokon, konferenciákon és művészeti bemutatókon.

Abu-Dzabi vallási kínálata jelentősen kibővült. Bár az iszlám a hivatalos államvallás, számos keresztény felekezet fenntart engedélyezett templomokat – köztük a Szent József-székesegyházat –, és a hagyományos hindu, szikh és ortodox gyülekezetek a külföldi közösségeket szolgálják ki. 2019-ben kezdődött az Ábrahám Családi Ház komplexumának építése, amely magában foglal majd egy mecsetet, templomot és zsinagógát a Saadiyat-szigeten, megerősítve a harmónia iránti elkötelezettséget. A Zayed Nemzetközi Repülőtér is egy többvallású imaháznak ad otthont, ami aláhúzza az emírség azon törekvését, hogy a tolerancia központja legyen.

A sűrűn beépített városi mag ellenére Abu Dhabi több mint 400 kilométernyi partszakasszal rendelkezik. Körülbelül tíz kilométernyi terület kijelölt nyilvános strand, míg a szárazföldi parkok és a tájépítészeti sugárutak a kikapcsolódást szolgálják. A Corniche – a nyolc kilométer hosszú vízparti sétány – egyes szakaszait mangroveerdők szegélyezik, árnyékos ösvényeket és kajak-csónakokat kínálva. A város tömbjein belül kis parkok és közösségi kertek biztosítanak zöldövezetet a villák és tornyok csoportjai között.

Egy modern közlekedési hálózat köti össze a várost. A Zayed Nemzetközi Repülőtér (AUH) az Egyesült Arab Emírségek második legforgalmasabb csomópontja, amely 2015-ben több mint 23 millió utast szolgált ki, és 2024 júliusában bevezette az „Intelligens Utazás” biometrikus rendszert. A szomszédos Al Bateen Executive Repülőtér a magán- és üzleti repülést szolgálja ki, és 2022 óta kétfolyosós repülőgépek fogadására is alkalmas, valamint egy Abu Dhabi rendőrség kutató-mentő bázisa is rendelkezésre áll. Az áruszállítás az Etihad Rail hálózat 2023-ban befejezett második fázisán keresztül zajlik, amely összeköti az emírséget a nemzeti árufuvarozási folyosókkal; az utasszállítás indulási dátuma még várat magára.

A városon belül a tömegközlekedés bővülő buszflottán – 583 busz volt 2021-ben – és kompjáratokon keresztül halad át, amelyek több mint 114 000 utast szállítottak abban az évben. 2022-ben önvezető villamosok, taxik és minibuszok kezdtek közlekedni a Yas és a Saadiyat szigeteken. 2023 októberében az Integrált Közlekedési Központ elindított egy Automatizált Gyorsvasút kísérleti projektet, egy 27 kilométer hosszú, irányított elektromos villamost, amely a Reem Malltól a Marina Mallig közlekedik huszonöt állomással. Abu Dhabi vízi útjain vízitaxik és kompok közlekednek, a mindennapi közlekedésben pedig fizetős autópályák, fuvarmegosztó alkalmazások és nevezetességekhez kapcsolódó navigációs segédeszközök segítik a várost.

Abu-Dzabi, mint a nemzetközi filmstábok számára vonzó helyszín, egyre népszerűbb. A Halálos iramban 7-től a Star Wars: Az ébredő Erőig terjedő produkciók a város futurisztikus tornyait és sivatagi környezetét használták hátterként. A város jelentős sporteseményeknek is otthont ad: a Forma-1 Nagydíjnak a Yas Marina versenypályán, a Red Bull Air Race Világsorozat fordulóinak, az Abu-Dzabi Nemzetközi Kőolajkiállításnak és Konferenciának, valamint a Nemzetközi Dzsúdószövetség dzsúdóversenyeinek.

A kulturális turizmus középpontjában a fejlesztés alatt álló és a ma is nyitva tartó múzeumok állnak. A Franciaországgal együttműködve épült Louvre Abu Dhabi a művészet globális történetét mutatja be egy rácsos kupola alatti pavilonsorozatban. A fejlesztés alatt álló Guggenheim Abu Dhabi és a Zayed Nemzeti Múzeum további rétegeket ígérnek az emírség kulturális térképére. 2024-ben a Madison Square Garden Company megerősítette egy második, a Las Vegas-i helyszínnel megegyező Sphere terveit a Saadiyat-szigeten; 2025-ben a Disney megkezdi egy vidámpark építését Abu Dhabiban.

Abu-Dzabi lakossága tükrözi regionális központként betöltött státuszát. 2023-ban mintegy 2,5 millió ember élt a városi területén, Nepálból, Indiából, Pakisztánból, Eritreából, Etiópiából, Szomáliából, Bangladesből, Srí Lankáról, a Fülöp-szigetekről, Kínából és más országokból. Az emirátusi állampolgárok száma nagyjából 294 000 – a teljes népesség mintegy tizenöt százaléka –, a fennmaradó részt pedig külföldiek alkotják. Az átlagéletkor közel harminc év, az angol, a hindi-urdu, a malajálam, a tamil és számos más nyelv gyakori a mindennapi életben. Az állampolgárság azonban továbbra is ritka a hosszú távú migránsok körében, és a társadalmi struktúra megőrizte az osztálytagozódás elemeit.

Abu Dhabiban található a Pénzügyi és Gazdasági Ügyek Legfelsőbb Tanácsa, szövetségi minisztériumok és a világ minden tájáról érkező diplomáciai képviseletek. Az elnöki palota, a Qasr Al Watan, 2019 márciusában nyílt meg a nagyközönség előtt, miután 2018-ban befejeződött az építkezés azon a területen, amely egykor a Hölgyek strandja volt. Nagyterme, az Al Barza találkozóhelye és díszes könyvtárai kiemelik a szövetség elkötelezettségét a konzultáció, a kultúra és az államvezetés iránt.

Szerény kezdeteiből, mint erődített törzsi előőrsből, Abu Dhabi nemzetközi jelentőségű metropolisszá vált. Hídjai, autópályái és szigetei átgondolt tervről árulkodnak; magas tornyai és kiterjedt kulturális intézményei olyan ambíciókról árulkodnak, amelyek messze túlmutatnak a dűnék alatti olajon. A metropolisz csillogó felszíne alatt a beduin költők suttogása, a mangroveerdők lassú ringatózása és a delfinuszonyok finom íve az öböl vizében emlékezteti a lakosokat és a látogatókat egyaránt arra, hogy ez a város gyökereiben továbbra is egy olyan hely, amelyet a táj és a származás ugyanúgy formál, mint a pénzügyek és a forma. Sivatagok és kupolák, örökség és horizont találkozásában Abu Dhabi egyszerre a modern államvezetés szimbóluma és a hely megmaradásának élő bizonyítéka.