Manama, Bahrein fővárosa, egy élő palimpszesztként bontakozik ki, ahol a történelem ősi szálai összefonódnak a modern felhőkarcolók látképével és a sivatag csendes kitartásával. Bahrein legnagyobb városaként (a királyság lakosságának körülbelül egyötödének ad otthont), Manama Bahrein szigetének északkeleti csücskében fekszik a Perzsa-öbölben. A várost először 1345 körül jegyezték fel krónikában, és portugál és perzsa kézen is áthaladt, mielőtt az uralkodó Al Khalifa dinasztia 1783-ban átvette az irányítást. Gazdasága évszázadokon át a gyöngyhalászat, a halászat, a hajóépítés és a kereskedelem köré szerveződött. Az 1932-es olajfelfedezés felgyorsította Manama pénzügyi és kereskedelmi központtá való átalakulását, de múltjának számos rétege ma is látható. A Dilmun templomok és az iszlám kori mecsetek árulkodó romjaitól a fenséges kereskedőházakig és a nyüzsgő bazárokig Manama főbb látnivalói egy olyan várost mutatnak be, amelyet a tengeri csere és a kulturális találkozások formáltak.
Perched atop an ancient mound, Qal’at al-Bahrain (Bahrain Fort) bears a UNESCO World Heritage plaque marking it as the Ancient Harbour and Capital of Dilmun. This fort complex crowns a 4,000-year-old tell — an artificial mound built by successive settlers since about 2300 BC. Archaeologists have unearthed houses, workshops, temples and harbor facilities from the Bronze Age up through the early Islamic period. These finds attest to Bahrain’s role as the capital of Dilmun, the famed trading civilization of the Gulf (often mentioned in Sumerian legend). Although only about 25% of the site has been excavated, the recovered remains are extraordinary. A Portuguese fortress (built in 1521) caps the summit, but below its walls lie layers of stone houses, ovens and streets dating back thousands of years. The UNESCO dossier notes that Qal’at al-Bahrain’s 300×600 m site holds “the richest remains inventoried of [the Dilmun] civilization”. Its museum and reconstructed sections allow visitors to trace the city’s transformation: from a Dilmun port town, through Hellenistic and Islamic eras, to a fortified gateway under colonial powers. In essence, Bahrain Fort offers a concentrated microcosm of Manama’s millennia-long history.
A nagy erődön túl Manáma számos nevezetességet őriz a 19. század végéről és a 20. század elejéről, amikor Bahrein gyöngykereskedelme és kereskedői virágoztak. Például a régi város szívében található Bin Matar-ház egy elegáns, udvaros ház, amelyet 1905 körül épített egy vezető gyöngykereskedő. Kétszintes korallkő falai és faragott fa részletei a hagyományos öböl-menti építészetet idézik. Fénykorában Indiából, a Perzsa-öbölből és Európából is kereskedőket fogadott, köztük Jacques Cartier ékszerészt 1911-ben. Majdnem eredeti állapotába restaurálva ma örökségközpontként működik a Gyöngyösvény UNESCO Világörökség részén, megőrizve a korabeli bútorokat és kézműves termékeket.
Egy másik nagy kereskedő rezidencia a Muharrak szigetén található, közvetlenül a töltésen túl található. A Siyadi (Seyadi) Ház egy késő 19. századi komplexum, amelyet Abdullah bin Isa Siyadi gyöngymágnás számára építettek. Stukkó díszítésű udvarával, különálló majlisával (vendégcsarnokával) és mecsetjével a helyi öböl-menti dizájnt példázza. Maga a Siyadi Mecset – amelynek eredeti adományozása 1865-ből származik – Muharrak legrégebbi fennmaradt mecsete, és ma is szolgálja a hívőket. (Ma a Siyadi Ház a család leszármazottainak magánotthona, de a mecset és a majlis a látogatók számára is látogatható.) A Siyadi Ház a szomszédos gyöngykereskedelmi irodákkal és raktárakkal együtt az UNESCO által elismert Gyöngyhalász Ösvény részét képezi, amely Bahrein évszázados gyöngyhalászati hagyományát tiszteleg.
Manáma vallási épületei is figyelemre méltóak. Az Al-Fateh Nagymecset (1988-ban készült el) Bahrein legnagyobb mecsete, 6500 m²-es, és mintegy 7000 hívő befogadására alkalmas. Ahmed al-Fatihról (a barmakid tisztről, aki 1345-ben meghódította Bahreint) elnevezett mecsetet Isa bin Salman Al Khalifa sejk építtette a modern állammá válás előestéjén. Hatalmas imacsarnokát (nagyjából három teniszpálya méretű) egy 54 tonnás üvegszálas kupola fedi – akkoriban a világ legnagyobb ilyen jellegű alkotása volt. A belső teret olasz márvány és lágy színű csempék borítják, osztrák kristálycsillárral – ezek a részletek Bahrein globális kézművességének keverékét tükrözik. (A nem muszlim látogatók az imaidőn kívül is megtekinthetik a mecsetet, így az Al-Fateh lehetőséget nyújt arra, hogy testközelből is megismerkedjenek az iszlám építészettel.) A közelben áll a Bayt al-Qur'an (A Korán Háza), egy modern komplexum, amely a világ egyik legértékesebb korán kéziratgyűjteményének ad otthont. Külseje – halvány geometrikus mintázat, amely egy 12. századi mecsetet idéz – tíz kiállítóteremből álló múzeumnak és egy ólomüveg kupolájú könyvtárnak ad otthont. Itt a nyomtatott és kézzel másolt Koránok a kiemelkedő látványosságok, de maga az épület, amely egy kis mecset és iskola mellett áll, megtestesíti Bahrein legújabb erőfeszítéseit a vallási tudományok és művészet tiszteletére.
A manámai Bahreini Nemzeti Múzeum szintén nagyszabásúan mutatja be a szigetek kulturális örökségét. Az 1988-ban Isa Al Khalifa sejk által felavatott múzeum feltűnő fehér travertin homlokzata és kétszárnyú csarnokai egy mesterséges félszigeten helyezkednek el, Muharrakra néző kilátással. A dán építészek, Krohn és Hartvig Rasmussen által tervezett, összekapcsolt épületek összterülete körülbelül 20 000 m², állandó galériáknak, időszaki kiállítótermeknek és oktatási létesítményeknek ad otthont. Belül a gondosan válogatott termek Bahrein hat évezrednyi történetét mutatják be: a neolitikus síroktól és a bronzkori dilmuni leletektől a hellenisztikus tülosz-korszakig és az iszlám megjelenéséig. Vannak részek a hagyományos mesterségekkel, a mindennapi élettel és a kéziratos örökséggel kapcsolatban, így a múzeum a nemzet kollektív emlékezetének tárháza. A látogató számára ezeken a termeken áthaladni olyan, mintha a bahreini időkben utazna – minden kiállítás kiemeli, hogyan formálta Manáma identitását a földrajz, a vallás és a kereskedelem.
Már Manama középkori krónikái előtt is a városon kívüli táj Bahrein bronzkori dicsőségét idézi. A Barbar templomok (mindössze 25 km-re északra Manamától) mészkőlépcsők és szentélyek egymást követő romjaiból állnak. 1954 óta a régészek legalább három templomfázist (kb. Kr. e. 3000–2000) tártak fel, amelyek egymásra épültek. Ezek az Inzak istennőnek szentelt templomok hatalmas mészkőoltárokkal és áldozati gödrökkel rendelkeznek. Bár ma már csak az alapok maradtak fenn, méretük (több mint 1 méter átmérőjű kövek) rituális drámai hatást keltenek. Ahogy egy író megjegyezte, a Barbar rétegei „mintegy 600-800 éves időszakot” ölelnek fel, ami arra utal, hogy fontos, folyamatosan tisztelt kultuszhely volt Dilmunban. A nézők bepillanthatnak egy kiásott, öltözött tömbökből álló kútba, ahol egykor papok gyűlhettek össze szertartásokra. A Barbar feletti falu csendes, a helyszín pedig kerítés nélküli, nyugodt kontrasztot alkotva Manama városi nyüzsgésével.
Nyugatabbra található az Al-Adhbah templom (gyakran Ad-Diraz templomnak is nevezik). A 2019-es ásatások során feltárták ezt a kisebb, de szokatlanul díszes Dilmun templomot, amely a Kr. e. 2. évezred elejére datálható. Kapuja és oszloptöredékei eltérnek mind a mezopotámiai stílustól, mind a barbár példáktól, ami helyi innovációra utal. A régészek például egy jellegzetes, három kiálló ággal rendelkező oszlopalapot találtak, ami egy háromlábú állványzat formájára utal, amely a Perzsa-öböl más részein nem található meg. A helyszínen talált kerámiatöredékek és pecsétek megerősítik vallási célú felhasználását. Ma Ad-Diraz helyét egy alacsony kőplatform jelöli datolyapálma ligetek között, amely vizuálisan még nem drámai, de egy széles kultuszterületre utal. A Barbár templommal együtt ezek a Dilmun templomok kiemelik, hogy a lapos Bahrein síksága egykor élénk szent tájaknak adott otthont – távol a mai forgalomtól.
A késő iszlám korszakra Manáma külvárosi környékén egy másik nevezetesség is megjelent: az al-Khamis-mecset, a régió egyik legrégebbi mecsetje. Ennek a mecsetnek a romjai Manáma déli részén (az „al-Khamis” név „csütörtököt” jelent, ami egy piaci napra utal) egy modern külvárosban fekszenek. A régészek két mecsetfázist azonosítottak: az egyiket valószínűleg Kr. u. 717-ben építették az omajjádok alatt, a másikat pedig Kr. u. 1058 körül. A korábbi mecsetek egyszerűek voltak, de a 11. századi építmény bonyolultan díszített kőből és faragott kúfi feliratokból áll – a Karamita (karmata) dinasztia pártfogásának bizonyítékai. Ma a látogatók a karmata mecset részben feltárt falait és kettős minarettalapzatát láthatják. Bár nem használják aktívan, ez a törmelékmaradvány kézzelfogható kapocs Bahrein korai iszlám korához. Emlékeztet minket arra, hogy a 10. századra Manáma külvárosai már akkora közösségeknek adtak otthont, amelyek monumentális gyülekezeti mecseteket tudtak építeni.
Manama történelmi szövete nemcsak a kövekben, hanem a szigetlakók által ma is űzött kézművességben is megmutatkozik. A várostól délre található Bani Jamra falu híres kézzel szőtt textíliáiról. A 19. században Bani Jamra Bahrein pamutszövés központjává vált, otthonaiban szövőszékek álltak, ahol többszínű szöveteket és hímzett ruhákat készítettek. A gazdag kereskedők az Öbölben terjesztették el a szövetet, így az helyi alapanyaggá vált. Még az olaj után is megőrizték a Bani Jamra kézművesei készségeiket; ma a szövőműhelyek és a Bani Jamra Textilgyár bemutatja ezeket a technikákat. A látogatók ma is láthatják a kézműveseket, akik hagyományos függőleges szövőszékeken szövik a mal'e szövetet (és néha kézzel hímzett selyemkendőket is vásárolhatnak). A közeli bahreini textilgyár, amelyet pálmalevelekből épült lakások ihlettek, helyet biztosít szövési bemutatóknak és tanfolyamoknak. A kézművesség ezen folytonossága kiemeli, hogy Bahrein vidéki falvai hogyan táplálkoznak Manama kultúrájába: a városi üzletek gyakran árulnak Bani Jamra szövetet örökségként, életben tartva a kézművességet.
Manamától keletre fekszik A'ali, a sziget fazekasközpontja. Több mint két évezreden át (még a Dilmun-korszakban is) Bahrein vörös agyagát korsókká, lámpákká és sírkövekké formálták – ezt az örökséget a modern fazekasság újjáélesztette. A'ali műtermei helyi agyagot és kútvizet kevernek, hogy lábbal hajtott kerekeken, ősi kemencetechnikákat alkalmazva korongozzák az edényeket. Egy fazekasmester munkáját nézni az A'aliban olyan, mint a múlt jelenvalóvá válását látni: egy süllyesztett padon kuporog, mezítláb tekeri a kereket, kézzel formázza az agyagot, majd az edényt egy fatüzelésű agyagkemencébe helyezi. Minden üzletben mindenféle haszonelvű forma – tálak, lámpások, tenyér alakú kancsók – megtalálható, mintha egy élő kézműves múzeumban lennének. Bár a világpiacokon ma már számos kerámiát árulnak, az A'ali továbbra is a bahreini fazekasság szíve. Még a Bahreini Nemzeti Múzeumban is láthatók a közeli sírokból származó bronzkori cserepek, amelyek tanúskodnak arról, hogy ez a mesterség évezredek óta fennmaradt.
Végül, Manama kultúrtörténete nem hagyhatja ki a Gyöngy- és Gyöngyhalász Ösvényt, amely egykor Bahreint kötötte össze a globális luxuspiacokkal. Évszázadokkal az olaj felbukkanása előtt a Bahrein környéki osztrigákból származó természetes gyöngyök gazdagodtak meg. A város gazdagabb negyedeiben, Muharrakban és Manamában, még mindig láthatók a gyöngyhalászathoz kapcsolódó kereskedői kastélyok és mecsetek. 2012-ben az UNESCO felvette Bahrein Gyöngyhalászata, egy szigetgazdaság tanúbizonysága helyszínévé: tizenhét épületből áll Muharrakban, három tengeri osztrigatelepből és a Qal'at Bu Mahir erődből Muharrak déli csücskében. Együttesen ezek képviselik az egykor domináns gyöngyhalászat utolsó ép kulturális táját. Ahogy az UNESCO megjegyzi, Bahrein gyöngyhalászati korszaka (a Kr. u. 2. századtól a 20. század elejéig) alakította a sziget „gazdaságát és kulturális identitását”. A modern Manama múzeumokon (a Bahreini Nemzeti Múzeumban és a Beit Al Quranban) és a Gyöngyhalász Ösvényen keresztül tiszteleg ennek az örökségnek, ahol a felújított helyszínek az adott korszak utolsó merüléseit, piaci standjait és vámházait követik nyomon.
A történelem és a kézművesség közepette Manama továbbra is élő város. Egyetlen hely sem testesíti meg társasági lényegét úgy, mint a Bab Al Bahrain és a Manama Souq. A Bab Al Bahrain („Bahrein kapuja”) kapuívét 1949-ben Charles Belgrave brit tanácsadó építtette, és a régi piac történelmi bejáratát jelöli. A téren és a mögötte lévő sikátorokban az árusok még mindig arany ékszereket, fűszereket, textíliákat, parfümöket és kézműves termékeket árulnak – emlékeztetve a város kereskedelmi gyökereire. Egy utazási író a souqot „keskeny sikátorok labirintusaként” írta le, „mindenféle áruval teli keskeny sikátorok labirintusaként”, ahol a legenda szerint „tűtől aranyrúdig bármi megtalálható”. Valóban, ha befordulunk, az ember zsákokba halmozott datolyát és dióféléket, textilcsavarokat, zsákokban lévő kávébabokat és neonreklámok alatt lógó, csoportos parfümöket talál. Modern üzletek és kávézók osontak be, de a souq megőrizte a régi világ nyüzsgését (anélkül, hogy ezt a klisés szót használnám) az alkudozó hangoktól és a tömjén illatától. Építészetileg a sikátorok rétegzettséget mutatnak: egyes árkádos téglakioszkok a 20. század közepéről származnak, mások újabb keletűek.
Manama kereskedelmi élete kiterjed Sanabisra is, a Bab Al Bahraintól északnyugatra fekvő régi külvárosra. A valaha Bahrain családok által lakott halász- és gyöngyhalászfalu, Sanabis ma üzleteiről és mecseteiről ismert. Lorimer 1908-as helységnévtára szerint a Sanabisban található Baharna hajóépítéssel és gyöngyhalászattal foglalkozott, de ma bevásárlóközpontok és felhőkarcolók találhatók az útjai mentén. Egyedülálló módon Sanabisban egy indiai eredetű hindu templom rejtőzik a souq utcák között (1817-ben épült, Shrinathjinek szentelve) – az Öböl egyik legrégebbi ilyen szentélye. Ez a templom festett elefántjaival és faragott oszlopaival Bahrein multikulturális kikötővárosként betöltött szerepéről árulkodik. (Ma a Manama környékén élő indiai és pakisztáni közösségek gyakran emlékeznek Sanabis templomára és ünnepi nyilvános ünnepségeire, mint Manama élő kárpitjának részeire.)
A vízpart egy másik városi látványosság. A Corniche al-Fateh, Manama fő tengerparti sétánya, az északkeleti part mentén húzódik, és drámai kilátást nyújt. Az olaj felfedezése után visszanyert földből alakították ki, ma pedig gyeppel, datolyapálmákkal és szökőkutakkal gondozzák. Az egyik oldalon a nyugodt Perzsa-öböl látható; a másikon Manama üzleti negyedének csillogó tornyai. Reggelente az emberek kávéra és vízipipára gyűlnek össze a corniche kávézókban; később családok sétálnak, és a fotósok sorban állnak, hogy naplementés fotókat készítsenek a város látképéről. A Corniche-t nyilvános térként tervezték, hogy vetekedjen a régió bármelyik új vízpartjával, és valójában elhalad a város repülőtere és a kikötő mellett. Köztéri műalkotásokat is találhatunk itt – egy híres absztrakt vitorla- és halszobor tiszteleg Bahrein tengerészeti öröksége előtt. Bár modern, a környezet Manama társasági életének részévé vált, és rendszeresen zsúfolásig megtelt a nemzeti ünnepeken és a szabad hétvégéken.
Modern metropoliszként Manama lenyűgöző új építkezésekkel is büszkélkedhet. A part és a belső öböl mentén csillogó üvegtornyok és szigetek állnak. A Bahreini Pénzügyi Kikötő (2007-ben készült el) iker Harbour Towers (Harbour Tornyok) uralják a Bab Al Bahraintól északra fekvő, visszanyert földnyelvet. Mindegyik 53 emeletes torony 260 méterrel magasodik a tenger fölé, egy üzletekkel és kávézókkal teli teret szegélyezve. A lábánál egy jachtokkal teli kikötő található – messze a régi dhow-któl. Bár az ingatlanpiaci fellendülés idején épült, a BFH komplexum ma Manama városi ambícióinak ikonja marad. A tornyok mellett magasodik a Harbour Gate bevásárlóközpont és a magasabb Harbour Heights lakófelhőkarcolók, ultramodern negyedet alkotva azon a helyen, amely egykor a város mólója volt. Egy rövid híd vezet a Reef Islandre, egy mesterséges félhold alakú szigetcsoportra, amely luxuslakásokból, szállodákból és üzletekből áll, és a 2000-es évek végén nyílt meg. Az Egyesült Királyság építészei által tervezett Reef Island egy trópusi üdülőhelyre hasonlít: szabadidős létesítményeket, kikötőket, sőt homokos strandokat is hoztak létre a csupasz lagúnából. Bahrein szűkös földterület-problémájának szimbóluma – szó szerint városi szigeteket építenek az Öbölben. A Reef villái és kávézói mégis vonzzák a tengerparti pihenésre vágyó helyieket, zökkenőmentesen kiterjesztve Manama jellegét a vízre.
Végül, Manama központi szerepet játszik Bahrein motorsportokon keresztüli globális színpadra lépésében. A várostól mintegy 30 km-re délnyugatra található a Bahreini Nemzetközi Versenypálya (BIC), amely 2004 óta ad otthont az éves Formula–1-es Bahreini Nagydíjnak. A Szalmán bin Hamad koronaherceg által nemzeti projektként megálmodott, erre a célra épített pálya éppen időben nyílt meg a Közel-Kelet első F1-es futamára 2004-ben. Az 5,4 km hosszú, lenyűgöző sivatagi kilátással rendelkező pálya nemzetközi figyelmet (és befektetéseket) vonzott Bahreinre. Más sorozatoknak is otthont ad – gyorsulási versenyeknek, GP2/F2-nek, regionális túraautó-versenyeknek és hosszú távú versenyeknek. A környező park és paddock önmagában is szabadidős övezetté vált, golfpályákkal és egy motorsport múzeummal a közeljövőben. Manama számára a pálya azt szimbolizálja, hogy egy korábban gyöngyökkel és olajjal jellemzett főváros ma egy globalizált identitást ölel fel: a Bahrein nevet viselő nagy teljesítményű sportágakat.
Látogatói tippekManama látnivalói nagy területet ölelnek fel, ezért érdemes taxival vagy bérelt autóval utazni (a helyi buszok néhány főbb látnivalót összekötnek). A Bahreini Nemzetközi Versenypálya messze délnyugatra található, és a legjobb túrával vagy előzetes foglalással látogatni, míg az Élet Fája (a déli sivatagban) gyakran terepjáróval érhető el. A legtöbb múzeum (Bahreini Nemzeti Múzeum, Beit al-Quran) pénteken zárva tart, ezért ellenőrizze a nyitvatartási időt. A souq, a Bab Al Bahrain és a öbölbeli sétány könnyen megközelíthető gyalogosan Manama belvárosában. Alkoholt csak engedéllyel rendelkező helyeken szolgálnak fel (sörkertek a Gulf Road mentén, szállodák), de a nyilvános alkoholfogyasztás tilos. Bahrein éghajlata áprilistól szeptemberig forró; ősszel és tavasszal kellemes estéket lehet eltölteni a vízparton.
Manama ma már nem múzeumi darab, hanem egy megélt város. Mégis, ezek a nevezetességek – a 4. évezredben épült bahreini erőd halmától a Pénzügyi Kikötő üveghomlokzatáig – mindegyikük történetet hordoz. Manamában sétálva az ember megérzi, hogyan rétegezte az idő és a kereskedelem a kultúrákat az utcáin: Dilmun telepesek, iszlám kalifák, brit tanácsadók és modern globális finanszírozók mind ott hagyták kézjegyüket. Az eredmény egy kontrasztok és folytonosságok városa. Egyetlen nap alatt a látogató eljuthat egy templomrom vagy a homokban álló Életfa nyugalmától a Nagymecset hűvös márványcsarnokaiba, egy történelmi piac nyüzsgő utcáiba, végül pedig egy estére, ahol kávét kortyolgat a modern sétányon, felhőkarcolók háttere előtt. Manama így egy gazdagon emberi látványt nyújt – egy helyet, ahol a múlt suttogása keveredik a jelen életének ritmusával, egy olyan fővárost alkotva, amely egyszerre reflektív és előretekintő.
Romantikus csatornáival, lenyűgöző építészetével és nagy történelmi jelentőségével Velence, ez a bájos Adriai-tenger partján fekvő város, lenyűgözi a látogatókat. Ennek a nagyszerű központnak a…
A riói szambalátványtól a velencei álarcos eleganciáig fedezzen fel 10 egyedi fesztivált, amelyek bemutatják az emberi kreativitást, a kulturális sokszínűséget és az ünneplés egyetemes szellemét. Fedezd fel…
Nagy Sándor kezdetétől a modern formáig a város a tudás, a változatosság és a szépség világítótornya maradt. Kortalan vonzereje abból fakad,…
Lisszabon egy város Portugália tengerpartján, amely ügyesen ötvözi a modern ötleteket a régi világ vonzerejével. Lisszabon a street art világközpontja, bár…
A történelmi városok és lakóik utolsó védelmi vonalának megteremtésére épített hatalmas kőfalak egy letűnt kor néma őrszemei…
