Burundi

Burundi, hivatalos nevén Burundi Köztársaság, egy keskeny földterületen fekszik Kelet-Afrikában, ahol a Nagy-hasadékvölgy kontúrjai az Afrikai Nagy-tavak régiójának és Délkelet-Afrika hullámzó fennsíkjaival találkoznak. Apró mérete ellenére – a kontinens legkisebb nemzetei közé tartozik – Burundi tájai, népei és történelme a rugalmasság, az ellentmondások és a csendes szépség szövedékét szövi össze. Északról Ruanda, keletről és délkeletről Tanzánia, nyugatról pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság határolja, délnyugati határán pedig a Tanganyika-tó húzódik. Burundi domborzata magaslatokból, termékeny völgyekből és csillogó vízi utakkal büszkélkedhet. Politikai fővárosa, Gitega, az ország szívében fekszik, míg a Tanganyika-tó északkeleti partján fekvő Bujumbura gazdasági központként szolgál.

Burundi területe több mint fél évezrede három fő etnikai közösségnek ad otthont: a twáknak, a hutuknak és a tusziknak. A twák, akik a mai lakosság kevesebb mint egy százalékát teszik ki, Burundi eredeti vadászó-gyűjtögető népeit képviselik; a hutuk, akik a lakosság nagyjából nyolcvanöt százalékát teszik ki, és a tuszik, akik körülbelül tizenöt százalékot tesznek ki, régóta mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak a központi fennsík vörös talajain. A tizenötödik századtól a tizenkilencedikig egy monarchikus királyság ügyesen kezelte a regionális rivalizálást, megőrizve szuverenitását és a bonyolult törzsfőnöki rendszert.

A tizenkilencedik század vége drámai felfordulást hozott. 1885-ben a területet német Kelet-Afrikához csatolták, ezzel közel három évtizedes gyarmati uralom vette kezdetét. Németország első világháborús veresége Burundit a szomszédos Ruandával együtt a Népszövetség belga mandátumú területévé tette; a második világháború után az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyámsági Területévé fejlődött. A függetlenség végül 1962. július 1-jén jött el, amikor a királyság Burundi Köztársaság lett. A monarchiáját kezdetben megtartó nemzet hamarosan megingott: egy 1966-os puccs lerombolta a királyi házat, és egy pártállamot hozott létre, amelyet egymást követő tuszi uralkodók uraltak. 1972-ben egy célzott népirtás szétzúzta a megmaradt nemzeti kohéziót, mivel a hutu közösségek tömeges gyilkosságokat szenvedtek el.

Az 1993-as év halvány reményt kínált a megbékélésre. Melchior Ndadaye, az ország első demokratikusan megválasztott hutu elnöke, júliusban lépett hivatalba, de három hónappal később egy puccskísérlet során meggyilkolták. Halála tizenkét éves polgárháborút indított el, amelyben ezrek haltak meg, és több százezer ember vált lakóhelyét elhagyni kényszerült. A 2000-es arushai békemegállapodással záruló tárgyalások 2005-ben egy új alkotmányhoz vezettek. Az az évi választások óta a Demokrácia Védelmének Nemzeti Tanácsa – A Demokrácia Védelméért Erők (CNDD–FDD), egy hutu vezetésű párt vezeti a kormányt, amelyet gyakran vádolnak autoriterizmussal és a romló emberi jogi helyzettel.

Közigazgatásilag Burundi tizennyolc tartományra, száztizenkilenc községre és 2638 colline-ra – „dombra” – oszlik – amelyek a hagyományos törzsfőnöki rendszert idézik, amelyet hivatalosan egy 1959. december 25-i belga rendelet váltott fel. 2015 márciusában a legújabb tartomány, Rumonge, Bujumbura vidéki és Bururi egyes részeiből jött létre. Legújabban, 2022 júliusában a kormány területi reformot javasolt: a tartományok számát tizennyolcról ötre, a községek számát pedig 119-ről 42-re csökkentették. A parlamenti jóváhagyás függvényében ez a reform a közigazgatás egyszerűsítésére és a hatóságok és a polgárok közötti szorosabb kapcsolatok elősegítésére törekszik.

Földrajzilag Burundi 1707 méteres átlagos tengerszint feletti magassága egyenlítői éghajlatot biztosít, amelyet a magasság mérsékel. A Heha-hegy, Bujumburától 2685 méterrel délkeletre, az ország csúcsa. Az Albertin-hasadék – hegyi erdőknek, közép-zambéziai miombo erdőknek és a Viktória-medence erdő-szavanna mozaikjának otthont adó – Burundi nyugati lejtőjét követi. A Tanganyika-tó, a világ egyik legmélyebb édesvízi vízteste, a délnyugati határt öleli körül. Délkeleten a Fehér-Nílus forrása – a Ruvyironza folyón keresztül – Bururi tartományban ered, összekötve Burundit a Viktória-tóval, és azon túl a Kagera folyóval.

Ökológiai szempontból Burundi az intenzív emberi település nyomait viseli magán. 2005-re területének kevesebb mint hat százalékán maradt fenn az erdő; az erdőirtás, a talajerózió és az élőhelyek elvesztése sújtotta a vidéket. 2020-ra azonban az erdőborítás körülbelül tizenegy százalékra – 279 640 hektárra – nőtt, amely 166 670 hektárnyi természetesen regenerálódó erdő (ennek 23 százaléka őserdő maradt) és 112 970 hektárnyi ültetvény között oszlik meg, amelyek teljes egészében állami tulajdonban vannak, és közel fele védett területeken belül védett. Két nemzeti park – az északnyugaton található Kibira, amely Ruanda Nyungwe-erdőjével szomszédos, és az északkeleten, a Ruvubu folyó mentén található Ruvubu – 1982 óta kulcsfontosságú menedéket nyújt a vadon élő állatok és az egykor széles körben elterjedt felföldi erdő maradványai számára.

Burundi gazdasága túlnyomórészt agrár jellegű. 2017-ben a mezőgazdaság a bruttó hazai termék felét tette ki, és a munkaerő több mint kilencven százalékát foglalkoztatta, akiknek kilencven százaléka családi gazdaságokban él, amelyek átlagosan alig egy holdnyi területet gazdálkodtak 2014-ben. A kávé- és teaexport az ország devizájának kilencven százalékát teszi ki, bár az időjárás és a világpiacok változékonysága miatt a bevételek kiszámíthatatlanok. Más alapvető élelmiszerek – a gyapot, a kukorica, a cirok, az édesburgonya, a banán és a manióka – kielégítik a hazai szükségleteket, míg a szarvasmarha, a tej és a bőr szerényen járul hozzá a vidéki megélhetéshez. A földhiány, a gyors népességnövekedés és az egységes földbirtoklási törvények hiánya miatt sok burundi küzd az alapvető létfenntartásért. Körülbelül nyolcvan százalékuk él a szegénységi küszöb alatt, és a krónikus alultápláltság az öt év alatti gyermekek mintegy ötvenhat, nyolc százalékát sújtja.

A közlekedési infrastruktúra tükrözi ezeket a korlátokat. 2005-ben az utak kevesebb mint tíz százaléka volt aszfaltozott. A Bujumbura Nemzetközi Repülőtér, az egyetlen lezárt kifutópályával rendelkező repülőtér, 2017 májusában a Brussels Airlines, az Ethiopian Airlines, a Kenya Airways és az RwandAir járatait fogadta, Kigali kínálva a legtöbb csatlakozást. A Kigaliba vezető útvonalon szárazföldi buszok közlekednek, de Tanzániával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal továbbra sincsenek összeköttetések. Egy komp, az MV Mwongozo köti össze Bujumburát Kigomával Tanzániában. Továbbra is tervek vannak egy vasúti folyosó létrehozására Bujumburából Kigalin keresztül Kampalába, majd tovább Kenyába, amely a regionális hozzáférés átalakítását ígéri, ha megvalósul.

Demográfiailag Burundi lakossága az 1950-es körülbelül 2,46 millióról 2021 októberére több mint 12,3 millióra duzzadt, ami évi 2,5 százalékos növekedést jelent, és a világ egyik legmagasabb termékenységi rátáját tartja fenn – átlagosan 5,10 gyermek/nő 2021-ben. A városi lakosok 2019-ben a lakosságnak mindössze mintegy tizenhárom,4 százalékát tették ki, így a vidék figyelemre méltóan sűrűn lakott, négyzetkilométerenként mintegy 315 fővel. A fiataloknak nyújtott segítség és a polgárháború öröksége által ösztönzött kivándorlás szétszórta a burundi közösségeket Kelet-Afrikában és azon túl; 2006-ban az Egyesült Államok csak mintegy 10 000 menekültet fogadott be.

Burundi kulturális tájképe tükrözi az agrárritmusokat és a szóbeli hagyományokat. Egy tipikus étkezés az édesburgonyát, a kukoricát, a rizst és a borsót ötvözi; a hús ritkán jelenik meg, különleges alkalmakra tartogatják. A közösségi összejöveteleken a résztvevők impekét, egy hagyományos sört fogyasztanak, amelyet egyetlen edényből fogyasztanak az egység jelképeként. A kézműves mesterségek – a kosárfonás, a maszkok, pajzsok, szobrok és fazekasság – a megélhetés forrásaiként és a vendégszeretet jelképeiként szolgálnak az alkalmi látogatók számára. A zene és a tánc továbbra is központi szerepet játszik: Burundi királyi dobosai, akik karyenda, amashako, ibishikiso és ikiranya dobokat használnak, több mint negyven éve támogatják a hagyományos előadásmódot. Az olyan ünnepi táncok, mint a fenséges abatimbo és a gyorstüzelésű abananyagasimbo, élénkítik a fesztiválokat. Hangszerek – fuvola, citera, ikembe, indonongo, umuduri, inanga és inyagara – kísérik a dalokat és az ünnepségeket.

Az irodalmi kifejezésmód a szóbeli műfajokban virágzik: az imigani (közmondások és mesék), az indirimbo (dalok), az amazina (dicséretversek) és az ivyivugo (háborús énekek) adják át a történelmet és az erkölcsöt egyik generációról a másikra. A sportágak is lelkes követőkre lelnek: a labdarúgás és a mancala játékok a falvakban és városokban hódítanak, a kosárlabda és az atlétika a fiatalos energiát vonzza, a harcművészetek pedig olyan klubokban találnak követőkre, mint a belvárosi Club Judo de l'Entente Sportive és annak négy megfelelője szerte a városban.

A vallási ünnepek tükrözik az ország sokszínű hitét. A keresztény ünnepek dominálnak, a karácsonyt ünneplik a legszélesebb körben. A Függetlenség Napja minden évben július 1-jén egyesíti az országot az 1962-es felszabadulás emlékére. 2005-ben a kormány munkaszüneti nappá nyilvánította az Íd al-Fitrt, elismerve az iszlám jelentőségét Burundi társadalmi szövetében.

Burundi helye a nemzetközi színtéren tükrözi mind a kihívásait, mind a törekvéseit. Tagja az Afrikai Uniónak, a Kelet- és Dél-Afrikai Közös Piacnak, a Kelet-afrikai Közösségnek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a Nem Elkötelezettek Mozgalmának. Ennek ellenére továbbra is a világ egyik legkevésbé fejlett állama, amelyet állandó szegénység, korrupció, politikai ingadozás és hiányos oktatás jellemez. A 2018-as Világboldogság-jelentés 156 nemzet közül az utolsó helyre sorolta, kiemelve a mindennapi élet középpontjában álló társadalmi küzdelmek mélységét. Mégis, ezekben a nehézségekben csendes lelki erő rejlik: a mezőgazdasági munka ritmusa, a hajnali dobok visszhangja, a klánok és a hegyek tartós kötelékei. Ezekben a hétköznapi gesztusokban lakozik Burundi, a hullámzó dombok, a komplex történelem és a kitartó remény földjének tartós szelleme.