AIT BEN HADDOU – A sár és a szalma városa

A Marokkó központjában megbúvó történelmi város, Ait Ben Haddou az építészeti kreativitás és az emberi kitartás bizonyítéka. Ez a 757-ben alapított érdekes város Ben-Hadouról kapta a nevét, aki alapította; sírja a szalma- és vályogépületek hatalmas labirintusa mögött fekszik.

Ait Ben Haddou fejlődését nagyban befolyásolta stratégiai helyzete az ősi szaharai kereskedelmi útvonal találkozásánál. A kereskedők évezredeken keresztül követték ezt az utat, és áruk széles skáláját szállították a nyugat-szaharai afrikai Timbuktu mesés városába, beleértve a rabszolgákat és az aranyat is. A város kereskedelmi központként való kiemelkedése segített megmagyarázni építészeti sajátosságait és támogatta a terjeszkedést.

Az ezer éves vályogházakban ma is él néhány állhatatos család, miközben a város lakosságának nagy része a folyó túloldalán a modern élet kényelmét választotta. Egy kanyargó folyó vagy patak átfut a hatalmas mederben, és maga a város egy kis domb lejtőihez tapad.

A városban feltűnő építészeti homogenitás uralkodik. Míg homlokzataikon az agyag és a szalma összetett keveréke látható, az erődített falakon belül minden épület vályogtéglából épült. Minden sarkon magasodó tornyok erősítik ezeket az erős falakat, amelyek védő öleléssel veszik körül a várost, drámai formáik pedig kiemelik a környék szépségét.

Ait Ben Haddou 1987-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, történelmi és kulturális értékének elismeréseként. Ez a megbecsült cím tengeri változást jelez a város jövőjében. A város kendőzetlen szépségétől elragadtatva, David Lean hollywoodi rendező úgy döntött, hogy ellene állítja az 1962-ben bemutatott „Arábiai Lawrence” című epikus filmjét.

A Lean az Ait Ben Haddou című filmben nem csak a megjelenés miatt döntött. Arról álmodott, hogy a film szikraként hat, hogy megvédje a várost az idő erőitől. Azáltal, hogy kiemeli szépségét az ezüst képernyőn, az volt a célja, hogy növelje a tudatosságot, és rákényszerítse a hatóságokat a fenntartás finanszírozására. Erőfeszítései meghozták gyümölcsét, és ma is folyamatban lévő javítási projektek cunamit generált.

Bár a város elülső fele ma már megőrzött állapotot mutat, a többi épület még mindig gondos javítás alatt áll. Lean képe nemcsak a világ közönsége elé tárta ezt a varázslatos várost, hanem ajtót nyitott más rendezők előtt is, hogy kövessék példáját.

Azóta Ait Ben Haddou számos filmes remekművet díszített, köztük a „Nílus ékkövét” (1985), „The Living Daylights” (1987), „Kundun” (1997), „The Mummy” (1999), „Gladiátor” (2000) és „Alexander” (2004). A turizmus e filmes örökség által vezérelt felfutása sok embert késztetett arra, hogy felfedezzék a város labirintusszerű utcáit és gazdag múltját.