A minestrone leves egy jellegzetes olasz étel, amelyet az egyszerűség, a gazdag ízek és a nagyfokú élvezet jellemez. Az ókori római szokásokban gyökerező, gazdag leves…
A focaccia, a tipikus olasz lepénykenyér ropogós, aranybarna kérgéről és puha, levegős belsejéről ismert. Liguria tengerparti vidékéről, különösen Genovából származik, és számos felhasználási területet találunk az olasz konyhában. Gyakran fogyasztják magában, köretként vagy szendvicsek alapjaként. Gyakran olívaolajjal, fűszernövényekkel és durva tengeri sóval ízesítik, a gödrös felület pedig ízbeli karaktert és vizuális vonzerőt kölcsönöz neki.
12
adagok20
perc15
perc180
kcalA Genova környékéről származó focaccia puha tésztájáról és fényes, borostyánszínű kérgéről ismert. A recepthez általános lisztre, szerény mennyiségű finom sóra és szárított aktív élesztőre van szükség, amelyeket langyos vízben elkeverve rugalmas tésztát kapunk. A tészta elején bőséges mennyiségű extra szűz olívaolajat dolgozunk bele, amely gazdaggá és rugalmassá teszi. Egy óra pihentetés után, amely alatt a tészta finoman tágul, óvatosan leeresztjük, és egy jól olajozott serpenyőben másodszor is kelesztjük. Amikor a sütő eléri a 230 °C-ot, a tészta felületét az ujjbegyekkel mélyen lenyomjuk, hogy bemélyedéseket hozzunk létre. Minden egyes mélyedésbe további olívaolaj kerül, amelyhez rozmaringágak friss, gyantás aromája és egy csipetnyi durva tengeri só keveredik. Tizenöt perc a hőben elegendő ahhoz, hogy a massza mélyarany színű furnérrá változzon, a szélei ropogósra emelkednek, míg a belseje puha, rágós marad. Asztalnál tálalva ez a kenyér önmagában is megállja a helyét – tökéletes olívaolajba vagy ecetbe mártogatni –, vagy nyitott szendvicsek alapjaként is szolgálhat. Gőzölgő levesek és zöldsaláták mellé is illik, finoman fűszerezett bélzete csendes ellenpontot kínál a határozottabb ízekkel szemben.
4 csésze (512 g) univerzális liszt
2 teáskanál (10 g) só
2 teáskanál (8 g) szárított aktív élesztő
2 csésze (455 g) langyos víz
2 evőkanál extra szűz olívaolaj (plusz egy kevés a locsoláshoz)
Friss rozmaringágak (opcionális)
Durva tengeri só a tetejére
Az olasz konyha, a friss alapanyagokra, a regionális specialitásokra és a régóta bevált főzési módszerekre helyezve a hangsúlyt, a kényelem, a barátságosság és a gasztronómiai kiválóság szinonimájává vált.
A minestrone leves egy jellegzetes olasz étel, amelyet az egyszerűség, a gazdag ízek és a nagyfokú élvezet jellemez. Az ókori római szokásokban gyökerező, gazdag leves…
A tipikus olasz lepénykenyér, a focaccia ropogós, aranybarna kérgéről és puha, levegős belsejéről ismert. Liguria tengerparti vidékéről, különösen Genovából származik,…
A braciole (ejtsd: „bra-csi-ó-leh”) egy jellegzetes olasz étel, amely jól illusztrálja az ország kulináris hagyományát, amely az alapvető hozzávalókból különleges ételeket készít. Olaszország-szerte széles körben ismert…
A Zuppa Alla Pavese egy hagyományos olasz leves, amely Lombardia északi részén, Pavia városából származik. Ez az egyszerű, mégis laktató étel…
Az Osso Buco, ami olaszul „lyukas csontot” jelent, egy hagyományos milánói étel, amely a comfort food és a rusztikus olasz gasztronómia szimbóluma. Ez a tartalmas fogás…