Saganaki (serpenyőben sült görög sajt)

Kevés előétel ragadja meg jobban a görög étkezés barátságos hangulatát, mint a saganaki. Egy vastag szelet csípős sajt, lisztbe forgatva és aranybarnára sütve, sercegve érkezik az asztalra. Kívül ropogós kéreg alakul ki, amely egy meleg, olvadt belsejébe kerül. Az első falat krémes, fanyar ízű, amit egy kis citromlé vagy egy csipetnyi bors tesz még ragyogóbbá. Görögország-szerte a tavernákban és otthonokban a saganaki gyakran vezeti a lakomát, megteremtve a hangulatot a közös tányérokhoz és az élénk beszélgetésekhez.

A saganaki név valójában a készítéséhez használt kicsi, kétfülű serpenyőre utal. A szó a török ​​sahan szóból származik, ami serpenyőt jelent, a görög -aki kicsinyítő képzővel. Hagyományosan a saganakit kemény fehér juh- vagy kecskesajtból készítik, amely kibírja a sütést. Népszerű választékok közé tartozik a görögországi kefalograviera és kefalotyri, vagy a macedón kasseri. Ezek a sajtok magas olvadáspontúak és sós, fanyar ízűek. Egyes szakácsok halloumit vagy pácolt fetát is használnak; mindegyik kissé eltérő ízt ad. A sült sajtot melegen tálalják, gyakran olívaolajjal és frissen facsart citromlével meglocsolva.

Görögországban a saganakit általában előételként vagy meze részeként fogyasztják. A vendégek gyakran díszítik egy citromcimkével, hogy egy kis csillogást adjanak neki. Ünnepi hangulatért egyesek egy csepp ouzót vagy brandyt adnak hozzá közvetlenül tálalás előtt. Amikor az asztalnál meggyújtják, a sajt látványos „lángoló sajt” lesz – gyakran „OPA!” felkiáltások kíséretében (ez az élénk hagyomány görög-amerikai éttermekben kezdődött). Athénban és a görög tavernákban ez a drámai lépés opcionális; sokan egyszerűen citromot facsarnak a forró sajtra, és hagyják, hogy annak természetes aromája ragyogjon.

A mindössze néhány hozzávalóból készült saganaki gyorsan elkészíthető és rendkívül laktató. Az étel pikáns ellenpontja az olajbogyónak és a grillezett zöldségeknek. Meleg pitával vagy ropogós kenyérrel tálaljuk, hogy felszívjuk a ragacsos belsejét, és olívaolajjal tálaljuk. Bár Görögországhoz köthető, a rántott sajt ötletének ősi gyökerei egészen a bizánci időkig nyúlnak vissza. Ma is a saganaki közkedvelt kedvenc – ropogós és laktató, egyszerű, mégis merész ízvilágú. Elkészítése ugyanolyan szórakoztató, mint elfogyasztása, egy egyszerű sajtot ellenállhatatlan csemegévé varázsolva.