A Fuži, Isztria kulináris örökségének szimbóluma, úgy jelenik meg az asztalon, mint egy becses ereklye. Egy rövid cső, rombusz alakú tésztadarabból sodorva, benne a szósszal. Minden gondosan összecsippentett hajtás biztosítja, hogy a szósz minden felülethez tapadjon. Ez a forma a szerény hozzávalókat valami különlegessé varázsolja. Az eredmény egy olyan tészta, amely a szószt a szívében ragadja meg, így minden falat gazdag és laktató.
Isztria konyháiban a fuži nem csupán vacsora, hanem rituálé. Családi ünnepségek és vasárnapi ebédek idején a konyhában pezsgő a sürgés-forgás, miközben a tészta készül. Az ünnepek alatt a falvak lakói megállhatnak, hogy megnézzék, ahogy az idősebbek kézzel tekerik a tésztát, mindegyik majdnem azonos méretű. A tésztát gyakran lassan főtt ragùval – gazdag hagymás, paradicsomos és helyi fehérboros mártással – tálalják. Ahogy a tészta fő, megnyugtató aromát áraszt, amely mindenkit az asztalhoz hív. Az utolsó, csípős, érlelt sajtos zápor minden tányérra sós csillogást kölcsönöz.
Az egyszerűségéért nagyra becsült fuži szívesen látja a különleges ízeket. Isztria híres szarvasgombájáról, és egyes szakácsok fekete vagy fehér szarvasgombát reszelnek a kész ételre. Egy csepp szarvasgombaolaj fokozhatja a földes ízt. Ez egy mindennapi étkezést ünneppé emel. Még szarvasgomba nélkül is, a friss fűszernövények, mint a petrezselyem vagy egy kis citromlé, élénkítik az ízeket, tükrözve Horvátország tengerparti fényét.
A fusi (szlovén elnevezés), vagy fuži története az egész Isztriai-félszigeten közös. A tésztát rendkívül vékonyra kell nyújtani, majd csíkokra vágni. A csíkok rombuszokká formázása és összehajtása teszi teljessé az átalakulást. Ez a begyakorolt technika türelmet igényel, és puha rágást kölcsönöz a tésztának. Tálalás után a fuži megjelenése szerény, íze viszont gazdag. Merjük rá marhapörköltet, csirkehúslevest vagy kiadós vadhúsmártást. Minden változat hű a rusztikus gyökeréhez.
Sok otthonban a fuži vigasztaló étel. A gyerekek gyakran segítenek a tészta formázásában, míg az idősebbek hosszú, faasztaloknál felügyelnek. Főzés után a gőzölgő fužival teli tálakat az asztal közepére helyezik. A vendégek lelkesen nyúlnak be, élvezve a meleg szósszal lecsepegtetett, puha tésztafalatkákat. Egy szőlőskert lugasa alatt vagy egy kőből készült parasztház konyhájában megterített családi asztalon a fuži valóban összehozza az embereket. A napérlelte paradicsom és a kerti fűszernövények, az olajfák alatt töltött lassú délutánok ízeit hordozza magában. Gyakran egy pohár helyi bor – egy ropogós Malvasia Bianco vagy egy tartalmas Teran – is felkerül mellé, élénk savassága átszeli a gazdag szószt. Végül a fuži minden egyes megnyugtató falatban Isztria ízét idézi.