Csikuanga

A csikuanga (más néven manióka kenyér vagy kikwanza) egy legendás angolai alapanyag, amelynek gyökerei a vidéki hagyományokban rejlenek. Ez az erjesztett, banánlevélben párolt manióka kenyér sűrű, rágós állagú és enyhén savanykás aromájú. Észak-Angolában a háztartások napokkal előre elkészítik: a frissen betakarított maniókagumókat (maniókát) meghámozzák, és 2-3 napig vízben áztatják, hogy erjedjenek és megpuhuljanak. Az öblítés után a gumókat összetörik és tésztává gyúrják. A tésztát ezután szorosan becsomagolják – hagyományosan banán- vagy főzőbanánlevélbe –, és órákig főzik. A kész kenyér földes, enyhén savanykás ízű, amely harmonizál az angolai pörköltek és grillezett húsok kiadós szószaival. Egyszerűsége ellenére a csikuanga az afrikai találékonyság és a portugál hatás keverékét tükrözi: maga a manióka gyarmati kereskedelem útján érkezett, de a helyi erjesztési és főzési technikák biztonságossá és ízletessé teszik a gyökeret.

Mivel a manióka természetes méreganyagokat tartalmaz, a hosszadalmas áztatási folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy a chikuanga biztonságos és ízletes legyen. Gőzölés után a kenyér sima és világos, szinte kenyérszerű megjelenésű. Melegen vagy szobahőmérsékleten is tálalható; az angolai családok gyakran felszeletelik étkezéskor, és moamba (csirkepörkölt), calulu vagy grillezett hal felitatására használják. A banánlevelek nemcsak nedvesen tartják a kenyeret, hanem finom növényi aromát is kölcsönöznek neki. Sok közösségben a chikuanga egy kényeztető étel, amelyet a mindennapi vacsorákon és az ünnepeken is élveznek. Szobahőmérsékleten több napig is jól becsomagolva eláll, így praktikus hűtés nélküli környezetben. Ma, bár egyes szakácsok maniókaliszttel vagy banánlevél-fóliatasakokkal lerövidítik a folyamatot, a hagyományőrzők továbbra is esküsznek a régi módszerre az autentikus íze és textúrája miatt.