Kefalonia

Kefalóniában a turizmus a tizenkilencedik század elején kezdődött. Még a görög királyi család is elvitte gyermekeit Lixouriba a huszadik század elején a nyári hónapokban, de a legtöbb látogató csak az 1980-as években fedezte fel a szigetet.

A Cephalonia Görögország, Európa és a világ többi részéről vonzza a látogatókat. Olaszországhoz való közelsége miatt sok olasz kedvenc nyaralóhelye. Görögország egyik legnagyobb szigeteként jól felszerelt a nyári szezonban a látogatók özönének, és mindenki számára kínál valamit.

Két kulturális látnivaló, Fiscardo és Assos vonzó halászfalvai, valamint számos természeti látnivaló, mint például a Melissani földalatti tó, a Drogarati-barlang és a Myrtos strand hozzájárult Cephalonia népszerűségéhez. Corelli kapitány mandolinja (2001), a szigeten forgatott film népszerűsítette Cephaloniát.

Cephalonia nyara forró és fényes, mérsékelten nedves telekkel. A tél folyamán időnként hó esik a sziget hegyeire. Az év legcsapadékosabb hónapjában, decemberben akár 115 mm eső is eshet. Ezzel szemben júliusban rendkívül száraz lehet, amikor gyakran nulla vagy kevés eső esik. Az eső általában nyáron látható, de nem érezhető, mivel a száraz levegő miatt elpárolog, mielőtt elérné a talajt.

Cefalónia a regionális egység legnagyobb szigete, 773 km2 (300 mi2) területet foglal el, népsűrűsége pedig 55 fő/km2 (140/mi2). Argostoli ad otthont a sziget lakosságának egyharmadának. Lixouri a prefektúra második legnagyobb városa, és a két város együttvéve a prefektúra lakosságának körülbelül kétharmadát adja.

A Petalas-sziget és az Asteris-sziget a két nagy sziget, bár lakatlanok.

A Cephalonia egy földrengési zónában található, és évente több száz apró, fel nem számolt rengés történik. 1953-ban egy nagy földrengés pusztított a sziget gyakorlatilag minden falujában, és csak az északi Fiskardo maradt sértetlenül.

A Melissani-tó, a Drogarati-barlangok és az Argostoli melletti Koutavos-lagúna szintén figyelemre méltó természeti adottságok.

A sziget változatos biológiai sokféleséggel büszkélkedhet, beleértve számos őshonos és nem gyakori fajt. Egyes helyszíneket az Európai Unió Natura 2000 területté nyilvánított.

Az 1628 méter magas Ainos-hegy a sziget legmagasabb pontja; nyugatról északnyugatra a Paliki-hegység, amely magában foglalja a Lixourit, valamint Geraneiát (Gerania) és Agia Dynatit. Az Ainos-hegy csúcsa egy fenyőfákkal tarkított természeti park.

Az erdőgazdálkodás ritka a szigeten, bár fatermelése az egyik legnagyobb a Jón-szigeteken, de kevesebb, mint a peloponnészoszi Eliaé. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején elterjedtek az erdőtüzek, amelyek továbbra is jelentős veszélyt jelentenek az emberekre.

Fauna

Cephalonia jól ismert a veszélyeztetett fafejű teknős populációjáról, amely a sziget déli partja körül számos strandon fészkel. A veszélyeztetett mediterrán szerzetesfóka, a Monachus monachus apró kolóniája is él a sziget partján, különösen a part azon részein, amelyek a domborzati viszonyok miatt az emberek számára megközelíthetetlenek. Az ezen a partszakaszon található barlangok nagyszerű helyek a fókák számára, hogy megszülessen kölykeiket és szoptassa őket életük első néhány hónapjában.

A sziget köztudottan az európai fenyő nyest otthona.

A szigeten több mint 200 madárfajt figyeltek meg.

A bor és a mazsola a legrégebbi exportcikkek, amelyek egészen a huszadik századig kiemelkedőek voltak. Ma a legjelentősebb iparágak a haltenyésztés és a kalcium-karbonát.

Az állattenyésztés és az olajbogyó-termesztés a legfontosabb mezőgazdasági tevékenységek, a többi rész nagy részét a gabona és a zöldségfélék teszik ki. A sziget kevesebb mint 15%-át felölelő, többnyire sziklás és dombos síkságokon folyik a legtöbb zöldségtermesztés. A szántó a sziget teljes földterületének kevesebb mint egynegyedét teszi ki.

Az 1970-es évekig a kefaloniak többsége vidéki régiókban élt, mára azonban a lakosság kétharmada városokban, a fennmaradó harmada pedig a vidéki városokban és a mezőgazdasághoz közeli falvakban él.

A Robola szőlőből száraz, citromos borokat készítenek a hosszú borászati ​​örökséggel rendelkező szigeten.

Olívaolaj-termelés

Cephalonia gazdasága nagymértékben függ az olívaolaj-termeléstől. A 18. századig a szigeten megtermelt olívaolaj mennyisége nem volt elegendő a lakossági igények kielégítésére. A velencei betolakodók olajbogyó-termesztési igénye azonban, különösen Peloponnészosz és Kréta bukása után, olyan mértékben megnövekedett termelést eredményezett, hogy megindultak az első szállítmányok Velencébe. Az 1953-as jón-tengeri földrengés előtt a szigeten 200 olajprés működött; jelenleg csak tizenhárman vannak. Cefalóniában körülbelül egymillió olajfa van, amely a sziget területének több mint 55 százalékát fedi le. A sziget apró agrárgazdasága nagymértékben támaszkodik az olívaolajra. A szigeten elültetett két fő típus a „koroneiki” és a „theiako”, kisebb számban az „ntopia” és a „matolia” következik. A kefaloni olívaolaj zöld színű, sűrű, zsíros ízű és alacsony savtartalmú.

A bennszülött nyári lakosság jelentős része külföldön tölti a téli hónapokat, mivel a szezonon kívüli időszakban (nov-április) nincs elég munka a szigeten. Ennek eredményeként a szigeten sok amerikai akcentusú görög él. Csak az idősebbek maradnak a saját nyelvükre korlátozva, annak ellenére, hogy az angolt gyakorlatilag általában értik. A szigetnek az országhoz fűződő jelentős történelmi kapcsolatai miatt az olasz nyelvet általában elismerik. A sziget bármely pontján a görög nyelvű üdvözlés meleg és szenvedélyes reakciót vált ki.