Üzbegisztán rendelkezik a világ negyedik legnagyobb aranytartalékával. A nemzet évente 80 tonna aranyat bányász, ezzel a hatodik a világon. Üzbegisztán rézkészletei a világ tizedik, míg uránkészletei a tizenkettedik helyen állnak. A nemzet a nyolcadik helyen áll a világon az urántermelés tekintetében. Az Uzbekneftegas, az üzbég nemzeti gázipari vállalat 11–60 milliárd köbméter (70–2.1 billió köbláb) éves termelésével a 2.5. helyen áll a világon a földgáztermelésben. Üzbegisztán jelentős fejletlen olaj- és gázkészletekkel rendelkezik: az országban 194 szénhidrogénforrás található, köztük 98 kondenzátum- és földgázlelőhely, valamint 96 kondenzátumlelőhely.
A China National Petroleum Corporation (CNPC), a Petronas, a Korea National Oil Corporation, a Gazprom, a Lukoil és az Uzbekneftegas a legnagyobb üzbegisztáni energiaiparban tevékenykedő vállalatok.
Üzbegisztán gazdasága, mint sok más Független Államok Közösségének (FÁK) országa, az átmenet korai éveiben hanyatlott, majd 1995 után fellendült, amikor is nyilvánvalóvá vált a politikai változások halmozott hatása. Gyors ütemben nőtt, 4 és 1998 között évi 2003%-kal nőtt, majd ezt követően évi 7-8%-ra gyorsult. Az IMF előrejelzése szerint 2008-ban a GDP közel kétszerese lesz az 1995-ösnek (változtató áron). 2003 óta az éves inflációs ráták átlagosan 10% alattiak.
Üzbegisztán egy főre jutó GDP-je 1,900 USD (2013-ban a jelenlegi pénznemben), ami PPP-ben 3,800 USD-nak felel meg. Az áruk uralják a gazdasági kibocsátást. Üzbegisztán volt a világ hetedik legnagyobb pamuttermelője és ötödik legnagyobb pamutexportőre 2011-ben, valamint a világ hetedik legnagyobb aranytermelője. A térségben a földgáz, a szén, a réz, az olaj, az ezüst és az urán jelentős termelője is.
A mezőgazdaság az üzbegisztáni munkaerő 26 százalékát foglalkoztatja, és az ország GDP-jének 18 százalékát adja (2012-es adatok). A megművelhető földterület 4.4 millió hektárt, azaz Üzbegisztán teljes földterületének körülbelül 10%-át teszi ki. Míg a hivatalos munkanélküliség rendkívül alacsony, az alulfoglalkoztatottság legalább 20%-os, különösen a vidéki régiókban. A gyapot betakarítása alatt minden diákot és oktatót továbbra is fizetés nélküli munkásként vesznek fel, hogy segítsenek a földeken. Dél-Koreában üzbég gyapotból még bankjegyeket is gyártanak. Mivel a gyermekmunka üzbegisztáni kizsákmányolása miatt számos vállalkozás, köztük a Tesco, a C&A, a Marks & Spencer, a Gap és a H&M úgy döntött, hogy bojkottálja az üzbég pamutot.
A függetlenség kivívása után rengeteg gazdasági nehézséggel szembesülve a kormány evolúciós reformszemléletet folytatott, amely az állami ellenőrzést, az importcsökkentést és az energia-önellátást helyezte előtérbe. 1994 óta az államilag ellenőrzött média gyakran hirdeti ennek az „üzbegisztáni gazdasági modellnek” a sikerét, azt állítva, hogy ez a piacgazdaságra való zökkenőmentes átmenet egyedülálló példája, miközben elkerüli a sokkot, a pauperizmust és a stagnálást. .
A fokozatos reformszemlélet részeként jelentős makrogazdasági és strukturális változásokat halasztottak el. Az állam a bürokrácia kezében továbbra is jelentős gazdasági erő maradt. A korrupció átjárja a társadalmat, és az idő előrehaladtával egyre inkább elterjedt: Üzbegisztán a 137 nemzet közül a 159. volt a 2005-ös korrupciós észlelési indexen, de 175-ben a 179 ország közül a 2007. helyen áll. A Nemzetközi Válságcsoport 2006. februári országról készített értékelése szerint az export, ideértve a gyapotot, aranyat, kukoricát és most a gázt is, a kormányzó osztály viszonylag szűk körén belül kerül felosztásra, és a lakosság számára csak csekély hasznot hoznak, vagy egyáltalán nem. A közelmúltban zajló nagy horderejű korrupciós botrányok, amelyekben állami szerződések és nagy multinacionális nagyvállalatok, különösen a TeliaSoneria érintettek, megmutatták, hogy az Üzbegisztánban működő cégek különösen ki vannak téve a korrupciónak.
Az Economist Intelligence Unit szerint a kormány „ellenálló egy független magánszektor növekedésének engedélyezésével, amelyre nem lenne befolyása”.
A gazdaságpolitika visszatartotta a külföldi befektetéseket, ami a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelmet eredményezte a FÁK-ban. A nemzetközi cégek üzbegisztáni piacra lépésének legjelentősebb akadálya évek óta a pénzváltás nehézségei. 2003-ban a kormány elfogadta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) VIII. cikk szerinti követelményeit, amely a teljes devizakonverzibilitást biztosította. A szigorú valutakorlátozások és a határok szigorítása azonban mérsékelte ennek a politikának a hatását.
Közvetlenül a függetlenedés után (1992–1994) Üzbegisztán súlyos, évi 1000 százalékot meghaladó inflációt szenvedett el. Az IMF segítségével végrehajtott stabilizációs intézkedések jól beváltak. Az inflációs ráták 50-ben 1997%-ra, majd 22-ben 2002%-ra csökkentek. 2003 óta az éves inflációs ráták átlagosan 10%-nál alacsonyabbak. A szigorú gazdasági intézkedések 2004-ben az infláció jelentős, 3.8 százalékos csökkenését eredményezték (bár a valódi piaci kosár árán alapuló alternatív becslések szerint ez 15 százalék volt). Az infláció 6.9-ban 2006 százalékra, 7.6-ben 2007 százalékra emelkedett, de azóta egyszámjegyű maradt.
Üzbegisztán kormánya számos módszerrel korlátozza a nemzetközi importot, beleértve a tetemes importvámokat is. A helyben előállított termékek védelme érdekében a jövedéki adót nagyon diszkriminatív módon alkalmazzák. A hatósági tarifák nem hivatalos, diszkriminatív illetékekkel párosulnak, ami a termék valós értékének akár 100-150 százalékát is elérő összköltséget eredményez, ami gyakorlatilag megdrágítja az importárut. Az importhelyettesítés hivatalosan kinyilvánított stratégia, és a kormány büszkén állítja, hogy az importált fogyasztási cikkek mennyisége a kétszeresére csökkent. Üzbegisztánban számos FÁK-ország esetében hivatalosan elengedték az importvámokat.
A Republican Stock Exchange (RSE) először 1994-ben nyitotta meg kapuit. Az RSE az összes üzbég részvénytársaság részvényeivel kereskedik (kb. 1250). 2013 januárjában több mint 110 tőzsdén jegyzett vállalkozás volt. Az értékpapír-piaci volumen 2-ben meghaladta a 2012 billió dollárt, és ez a szám folyamatosan növekszik, mivel a vállalkozások fokozott érdeklődést mutatnak a szükséges források tőkepiacon keresztüli megszerzése iránt. A Központi Értéktár szerint az üzbég kibocsátók forgalomban lévő részvényeinek névértéke 9 januárjában meghaladta a 2013 billió értéket.
Üzbegisztán 2003 óta szilárd külső álláspontot képvisel. A folyó fizetési mérleg jelentős többletbe fordult (9 és 11 között a GDP 2003-2005 százaléka), részben az arany és a gyapot (az ország legfontosabb exporttermékei) világpiaci árának fellendülésének, a bővülő földgáz- és néhány a feldolgozóipari export és a megnövekedett munkaerő-migráns transzferek, valamint a devizatartalékok, beleértve az aranyat is, több mint kétszeresére, körülbelül 3 milliárd dollárra nőttek.
2010-ben a devizatartalékok összesen 13 milliárd dollárt tettek ki.
Az HSBC világbank tanulmánya szerint Üzbegisztán várhatóan a világ egyik leggyorsabban bővülő gazdasága lesz (26.) a következő évtizedekben.