Az út repülővel New Yorkból Houstonba ma körülbelül 4 óra. Ugyanez az út 1973-ban körülbelül két és fél órát vett igénybe.
Londonból Edinburghba ma 10 perccel tovább tart a repülés, mint húsz évvel ezelőtt, Madridból Barcelonába 20 perccel, és ugyanennyi utast kell repülni New Yorkból Chicagóba.
Felmerül egy logikus kérdés: hogyan lehet az, hogy a növekvő technikai fejlődés korában a járatok inkább hosszabbak, mint rövidebbek?
Ennek több oka is van, de a legfontosabb minden bizonnyal az olajár emelkedése. Régebben egy gallon 70 centbe került, egyszer pedig 3 dollárba.
A cégek ekkor rájöttek, hogy lassabban kell repülniük, ha tovább akarják termelni a tervezett bevételeket, ami automatikusan azt jelenti, hogy üzemanyagot kell spórolniuk.
A tényleges megtakarítások meglehetősen nagyok, ezért megjelent, hogy 2008-ban az amerikai Jetble légitársaság 13.6 millió dollárt takarított meg azzal, hogy mindegyik járatát mindössze 2 perccel meghosszabbította.
Négy éve olyan információ szivárgott ki a nyilvánosság elé, hogy a Ryanair arra is utasította pilótáit, hogy minden járatot két perccel hosszabbítsanak meg. Természetesen a Ryanair éves szinten nem kevés pénzt takarít meg.
