Odessza egy nemzetközi város Ukrajnában, jelentős tengeri kikötő és közlekedési központ a Fekete-tenger északnyugati partján. Odessza egyben Odessza megye közigazgatási központja és többnemzetiségű fontos kulturális központ. Odessza Ukrajna harmadik legnépesebb városa, és a „Fekete-tenger gyöngyszeme”, a „déli főváros” (az Orosz Birodalom és a Szovjetunió idején) és „Dél-Palmyra” néven is ismert.
Odessza elődjét, egy apró tatár falut 1440-ben Hacı I Giray, a krími kán hozta létre, és kezdetben „Hacbey” néven ismerték. A litván szuverenitás időszakát követően 1529-ben az oszmán szultán uralma alá került, és az Oszmán Birodalom 1792-es orosz-török háborúban bekövetkezett összeomlásáig oszmán kézen maradt.
Nagy Katalin császárné 1794-ben kiáltványt adott ki Odessza városának megalapításáról. Odessza 1819-től 1858-ig szabadkikötő volt. A szovjet korszakban a Szovjetunió legjelentősebb kereskedelmi kikötője, valamint szovjet haditengerészeti állomás volt. Az odesszai kereskedelmi tengeri kikötő karanténmólóját 25. január 1-jén 2000 évre szabadkikötővé és szabadgazdasági övezetté nyilvánították.
A tizenkilencedik században Oroszország negyedik legnagyobb városa volt Moszkva, Szentpétervár és Varsó mögött. Történelmi építészete inkább mediterrán jellegű, mint orosz dizájn, amelyet jelentős mértékben francia és olasz hatások inspiráltak. Egyes szerkezetek különféle stílusokban épültek, beleértve a szecessziót, a reneszánszt és a klasszicistát.
Odessza egy kikötő a Fekete-tengeren. Odesszában található az odesszai kikötő és a Port Yuzhne, egy jelentős olajterminál a város szélén. Egy másik jelentős kikötő Illichivsk, amely ugyanabban a régióban, Odesszától délnyugatra található. Együtt fontos közlekedési csomópontot alkotnak, amely a vonatokhoz kapcsolódik. Stratégiai csövek kötik össze Odessza olaj- és vegyianyag-feldolgozó létesítményeit az orosz és európai hálózatokkal.