A nemzetet először körülbelül 3,000 évvel ezelőtt lakták a Fülöp-szigetekről érkező migránsok, és körülbelül 900 évvel ezelőttig egy negrito nép élt itt. Az európaiak kezdetben a 16. században fedezték fel a szigeteket, majd 1574-ben a spanyol Kelet-Indiához kerültek. Miután Spanyolország 1898-ban elveszítette a spanyol–amerikai háborút, a szigetek 1899-ben a német–spanyol részeként átengedték a császári Németországnak. szerződést, és a német Új-Guinea részeként kormányozzák. Az első világháború alatt a japán birodalmi haditengerészet elfoglalta Palaut, majd a szigeteket a Népszövetség a japánok által uralt dél-csendes-óceáni mandátumba foglalta. A második világháború alatt a Mariana- és Palau-szigetek hadjáratának részeként amerikai és japán katonák harcokat vívtak, köztük a fő peleliui csatát. 1947-ben Palau a többi csendes-óceáni szigettel együtt az Egyesült Államok által irányított Csendes-óceáni Szigetek Trust Territory tagja lett. Miután 1979-ben a Mikronéziai Szövetségi Államokhoz való csatlakozás ellen szavaztak, a szigetek 1994-ben teljes szuverenitást értek el az Egyesült Államokkal kötött Szabad Társulási Megállapodás révén.
Palau az Egyesült Államokkal szabadon társuló elnöki köztársaság, amely hadsereget, pénzt és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosít. A kétkamarás Palau Nemzeti Kongresszus rendelkezik törvényhozó hatalommal. Palau gazdasága leginkább a turizmustól, a megélhetési mezőgazdaságtól és a halászattól függ, a külföldi támogatások pedig az ország bruttó nemzeti termékének (GNP) jelentős részét teszik ki. Az Egyesült Államok dollárja az ország pénzneme. A szigetek kultúrája japán, mikronéziai és melanéziai hatásokat ötvözi. A lakosság nagy része vegyes mikronéz, melanéz és osztrák felmenőkkel rendelkezik, jelentős népesség pedig japán és filippínó bevándorlókból származik. A palauan (a szunda–sulawesi nyelvcsoport tagja) és az angol az ország két hivatalos nyelve, a japán, a sonsorolese és a tóbi nyelv pedig regionális nyelvként ismert.