A lakosság fiatal és nagyrészt vidéki, Afrika egyik legmagasabb népsűrűsége. A ruandaiak egyetlen kulturális és nyelvi csoport, a Banyarwanda leszármazottai, amely három alcsoportra oszlik: hutukra, tutsira és tvára. A tvák egy erdőben élő törpék, akik Ruanda első lakóinak leszármazottai. A tudósok vitatkoznak a hutuk és tuszik eredetéről és különbségeiről; egyesek szerint a különbségek az egyetlen népen belüli múltbeli társadalmi osztályokból fakadnak, míg mások úgy vélik, hogy a hutuk és a tuszik külön-külön és külön területekről érkeztek az országba.
Az ország fő vallása a kereszténység; az elsődleges nyelv a kinyarwanda, amelyet a ruandaiak többsége beszél, és az angol és a francia a hivatalos nyelv. Ruandát elnöki rendszer irányítja. Paul Kagame-et, a Ruandai Hazafias Front (RPF) képviselőjét 2000-ben választották meg elnöknek. A szomszédos nemzetekhez képest Ruandában ma minimális a korrupció, az emberi jogi szervezetek azonban az ellenzéki pártok üldöztetését, megfélemlítését és a szólásszabadság korlátozását állítják. A gyarmatosítás előtti idők óta az országot szervezett közigazgatási hierarchia igazgatja; öt tartományt jelölnek ki 2006-ban meghatározott határok. Ruanda egyike annak a két nemzetnek a világon, ahol a nemzeti törvényhozásban női többség található.
A kő- és vaskorszakban a vadász-gyűjtögetők gyarmatosították a területet, majd a bantu népek követték őket. A nép először klánokba, később királyságokba szerveződött. A tizennyolcadik század közepétől a Ruandai Királyság uralkodott, a tuszi uralkodók katonailag meghódítottak másokat, megszilárdították az irányítást, és ezt követően hutuellenes politikát folytattak. Ruandát Németország gyarmatosította 1884-ben a német Kelet-Afrika részeként, majd az első világháború alatt Belgium megtámadta. Mindkét európai országot királyai irányították, és fenntartották a tuszi-párti hozzáállást. 1959-ben a hutu nép fellázadt. Sok tuszit lemészároltak, mielőtt 1962-ben létrehoztak egy különálló, hutuk uralta államot. 1990-ben a tuszi vezette Ruandai Hazafias Front polgárháborút hirdetett. Az 1994-es népirtás, amelynek során hutu szélsőségesek becslések szerint 500,000 1.3-2016 millió tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le, fokozta a társadalmi feszültségeket. Az RPF katonai diadallal megállította a népirtást.
Ruanda gazdasága sokat szenvedett az 1994-es ruandai népirtás során, bár azóta talpra állt. A gazdaság leginkább az önellátó mezőgazdaságtól függ. A kávé és a tea a legfontosabb exporttermékek. A turizmus gyorsan bővülő iparág, amely jelenleg az ország legnagyobb devizakeresője. Ruanda egyike annak a két országnak, ahol az emberek biztonságosan láthatnak hegyi gorillákat, és a látogatóknak fizetniük kell a gorillák nyomkövetési engedélyéért. A ruandai kultúra gazdag zenében és táncban, nevezetesen a dobolásban és a rendkívül koreografált intore táncban. Az egész országban hagyományos művészeteket és kézműves termékeket hoznak létre.