Az emberi táplálékkeresés első nyoma Madagaszkáron Kr.e. 2000-re nyúlik vissza. Az ausztronéz népek kitámasztó kenukon érkeztek Borneóból, és i.e. 350 és i.sz. 550 között telepedtek le Madagaszkáron. 1000 körül a Mozambiki-csatornán Kelet-Afrikából átkelt bantu migránsok csatlakoztak hozzájuk. Más törzsek az idők folyamán továbbra is letelepedtek Madagaszkáron, és mindegyik maradandó nyomot hagyott a madagaszkári kulturális életben. A madagaszkári etnikai csoportot néha 18 vagy több alcsoportra osztják, amelyek közül a legnagyobb a középső hegyvidéki Merina.
A 18. század végéig Madagaszkárt a változó társadalmi koalíciók összevissza gyűjteménye irányította. A tizenkilencedik század elejétől a merinai nemesség sorozata Madagaszkár Királyságként egyesítette és irányította a sziget nagy részét. Amikor a szigetet 1897-ben a francia gyarmatbirodalomba integrálták, a monarchia feloszlott, és az ország 1960-ban elnyerte függetlenségét. Azóta Madagaszkár független állama négy fő alkotmányos korszakon ment keresztül, amelyeket köztársaságoknak neveznek. 1992 óta az országot alkotmányos demokráciaként igazgatják Antananarivóból, fővárosából. Egy 2009-es nyilvános lázadás során azonban Marc Ravalomanana elnököt visszavonulásra kényszerítették, és az elnöki hatalmat 2009 márciusában Andry Rajoelina kapta. Az alkotmányos igazgatás 2014 januárjában állt helyre, amikor tisztességes és átlátható választást követően Hery Rajaonarimampianinát választották elnökké. 2013. Madagaszkár tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a Nemzetközi Frankofónia Szervezetnek és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek (SADC).
Az előrejelzések szerint Madagaszkár lakossága 22-ben valamivel több mint 2012 millió volt, és az emberek 90 százaléka kevesebb, mint napi 2 dollárból él. A madagaszkári és a francia is az ország hivatalos nyelve. A lakosság többsége a hagyományos hiedelmeket, a kereszténységet vagy a kettő kombinációját követi. Madagaszkár fejlesztési stratégiája magában foglalja az oktatásba, az egészségügybe és a magániparba, valamint az ökoturizmusba és a mezőgazdaságba történő fokozott beruházásokat. Ezek a beruházások jelentős gazdasági növekedést eredményeztek Ravalomanana idején, de a nyereség nem oszlott meg igazságosan a lakosság körében, ami konfliktusokat okozott a megélhetési költségek emelkedése és az életszínvonal romlása miatt a szegények és a középosztály bizonyos részei között. A gazdaságot 2014-től károsította az akkoriban nemrég véget ért politikai válság, és a madagaszkáriak többsége továbbra is szegénységben él.