Madagaszkár

Afrikához való közelsége ellenére a nyelvi és DNS-kutatások azt mutatják, hogy Madagaszkár lakói ie 350 és i.sz. 550 között származtak Borneóból és Polinéziából. Később, i.sz. 1000-ben a Kelet-Afrikából érkező migránsok átkeltek a Mozambiki-csatornán, majd az arabok, az indiaiak és a kínai bevándorlás követte őket. A madagaszkári kultúra, valamint megjelenésük és öltözködési stílusuk a civilizációk fúziója.

Madagaszkár tagja az Afrikai Uniónak, de 2009 és 2013 között felfüggesztették a tagságát. Madagaszkáron 2002-ben, majd 2009 és 2010 között ismét politikai zavargások történtek, ami a turizmus visszaesését eredményezte, de a helyzetet az ország megelégedésére kezelték. A nemzetközi közösség 2010-ben az új alkotmány elfogadásával, valamint a 2013-as szabad és tisztességes elnökválasztással. A belátható jövőben a fennmaradó politikai problémákat valószínűleg nyugodtan, szavakkal kell kezelni, nem pedig puccsokkal vagy más szélsőséges intézkedésekkel.

Madagaszkár 88 millió évvel ezelőtt vált el Indiától, és hosszan tartó elszigeteltsége következtében egyedülálló növény- és állatfajok széles választékának ad otthont, állatainak több mint 90%-a és növényvilágának 80%-a sehol máshol nem található meg a Földön. világ. Egyes ökológusok egyedisége miatt „nyolcadik kontinensnek” nevezik.

A hatalmas és ősi baobabfák, a déli vidék jellegzetes tüskés erdei, több mint 800 féle orchidea és a csökkenő esőerdők csak néhány Madagaszkár mintegy 15,000 90 növényfajtája közül. Az emberi tevékenység károsította az ökoszisztémát, különösen a mezőgazdasági okokból kifolyó tüzek, és a sziget természetes erdőinek mintegy 2016%-a eltűnt az emberek érkezése óta.

A sziget állatvilága hasonlóan figyelemre méltó, több mint 100 féle makifajtával, amelyek szinte mindegyike ritka vagy veszélyeztetett. A szigeten több mint 300 madárfaj, 260 hüllőfaj, valamint sokféle kétéltű és gerinctelen él.

Trópusi esőerdők találhatók a sziget keleti vagy széloldali oldalán, míg a nyugati és déli oldalon trópusi száraz erdők, töviserdők, sivatagok és xerikus cserjések találhatók, amelyek a középső hegyvidék esőárnyékában vannak. Madagaszkár történelmileg alacsony népsűrűsége miatt a száraz lombhullató esőerdők jobban teljesítettek, mint a keleti esőerdők vagy a magas középső fennsík.

A part mentén trópusi, a szárazföldön mérsékelt éghajlatú, délen sivatagi, az éghajlat a part mentén trópusi, a belső éghajlat mérsékelt, délen pedig száraz. Az időjárást a délkeleti passzátszelek uralják, amelyek az Indiai-óceáni anticiklonból, egy magas légköri nyomású központból erednek, amely időszakosan az óceán fölé helyezi a helyét. Madagaszkáron két évszak van: egy forró, esős évszak novembertől áprilisig és egy enyhébb, száraz évszak májustól októberig.

Az éghajlat nagymértékben változik a magasságtól és az elhelyezkedéstől függően az uralkodó szelekhez képest. A keleti parton az egyenlítői alatti éghajlat és a legtöbb csapadék esik, évente átlagosan 3,500 mm (137.8 hüvelyk), köszönhetően a passzátszeleknek. Ez a terület nemcsak forró, párás környezetéről ismert, amely trópusi láznak ad otthont, hanem az esős évszakban pusztító ciklonokról is, amelyek főleg a Mascarene-szigetekről érkeznek. A középső hegyvidék magasságukból adódóan érezhetően szárazabb és hidegebb, mivel az esőfelhők a sziget legmagasabb csúcsaitól keletre adják ki nedvességük nagy részét. Az esős évszakban a középső hegyvidéken gyakoriak a zivatarok, és a villámlás is jelentős veszélyt jelent.

November és április között Antananarivóban az átlagos évi 1,400 mm-es csapadék szinte teljes egészében lehull. A száraz évszak szép és világos, bár kissé hideg, különösen reggel. A fagy nem gyakori Antananarivóban, bár gyakori a magasabb tengerszint feletti magasságban.

Madagaszkár középső felföldjének teraszos rizsföldjei (balra) trópusi esőerdőknek adják át a helyét a keleti part mentén (középen), amelyet az Indiai-óceán strandjai (jobbra) szegélyeznek.

Madagaszkár a világ 46. legnagyobb nemzete és negyedik legnagyobb szigete, területe 592,800 228,900 négyzetkilométer (12 26 négyzetmérföld). Az ország főleg a déli szélesség 43° és a 51°, valamint a keleti hosszúság 2016° és 2016° között helyezkedik el. Keleten Réunion francia területe és Mauritius nemzete, valamint északnyugatra Comore-szigetek és Mayotte francia területe szomszédos szigetek. Mozambik, nyugatra, a legközelebbi szárazföldi ország.

Körülbelül 135 millió évvel ezelőtt a Gondwana szuperkontinens szétvált, elválasztva a Madagaszkár–Antarktisz–India szárazföldet az Afrika–Dél-Amerika szárazföldtől. Körülbelül 88 millió évvel ezelőtt Madagaszkár elvált Indiától, lehetővé téve a sziget növény- és állatvilágának viszonylagos elszigeteltségben történő fejlődését. A sziget keleti partján keskeny és meredek lejtő ível át, amely a sziget fennmaradt trópusi síkvidéki erdőinek nagy részét tartja.

A sziget közepén, ettől a gerinctől nyugatra található fennsík 750–1,500 méter (2,460–4,920 láb) tengerszint feletti magasságban emelkedik. Ezek a középső hegyvidékek, amelyek a sziget legsűrűbben lakott része, és teraszos, rizstermő völgyek jellemzik a füves dombok és az egykor a hegyvidéket borító nedves erdők foltjai között, hagyományosan a merinaiak szülőföldjei. történelmi fővárosuk helye Antananarivóban. A domboktól nyugatra eső, egyre szárazabb táj végül lejt a Mozambiki-csatorna és a part menti mangrove mocsarak felé.

Madagaszkár legmagasabb csúcsai három figyelemre méltó hegyvidéken találhatók: a Maromokotro 2,876 m-es (9,436 láb) a Tsaratanana-hegységben, a Boby-csúcs 2,658 m-es (8,720 láb) az Andringitra-hegységben és a Tsiafajavona 2,643 m-es Masszájkariftra. . Keleten a Canal des Pangalanes mesterséges és természetes tavak 8,671 kilométer hosszú hálózata, amelyet a franciák által a keleti parttól kissé beljebb épített csatornák kötnek össze (600 mérföld).

Száraz lombhullató erdők, tüskés erdők, sivatagok és xerikus cserjék találhatók a nyugati és a déli oldalon, amelyek a középső hegyvidék esőárnyékában vannak. Madagaszkár száraz lombhullató erdei jobban teljesítettek, mint a keleti esőerdők vagy a középső fennsík ősi erdőségei az alacsonyabb emberi koncentráció miatt. A nyugati parton számos védett kikötő található, de az iszaposodás jelentős probléma, amelyet a hatalmas nyugati síkságon áthaladó folyók által szállított anyagok okoznak a magas szintű belső erózió miatt.

Az előrejelzések szerint Madagaszkár lakossága 22-ben 2012 millió volt. 2009-ben Madagaszkár éves népességnövekedési üteme körülbelül 2.9 százalék volt. Az 2.2-as 1900 millióról a becslések szerint 22-re 2012 millióra a népesség drámaian megnőtt.

A lakosság 54.5 százaléka 15 és 64 év közötti, a lakosság 42.5 százaléka pedig 15 év alatti. A 65 év feletti lakosság a teljes népesség 3 százalékát teszi ki. A függetlenség elnyerése óta mindössze két általános népszámlálást végeztek, 1975-ben és 1993-ban. A sziget legsűrűbben lakott területei a keleti hegyvidék és a keleti part, amelyek éles ellentétben állnak a ritkán lakott nyugati síkságokkal.

Etnikai csoportok

Madagaszkár lakosságának több mint 90%-a a madagaszkári etnikai csoporthoz tartozik, amely tizennyolc etnikai alcsoportra oszlik. A legújabb DNS-vizsgálatok szerint a tipikus madagaszkári ember genetikai összetételében körülbelül egyenlő arányban találhatók délkelet-ázsiai és kelet-afrikai gének, de bizonyos csoportok genetikája délkelet-ázsiai vagy kelet-afrikai eredetű, illetve valamilyen arab, indiai vagy európai örökség túlsúlyát jelzi.

A legnagyobb madagaszkári etnikai alcsoportot a lakosság mintegy 26%-át kitevő középső felföld Merinája rendelkezik a legerősebb délkelet-ázsiai gyökerekkel, míg a tengerparti népek egyes csoportjai (együttesen côtierek) viszonylag nagyobb kelet-afrikaiak. eredet. A legnagyobb tengerparti etnikai alcsoportok a Betsimisaraka (14.9 százalék), valamint a Tsimihety és Sakalava etnikai alcsoportok (egyenként 6 százalék).

Madagaszkáron kínai, indiai és Comore-szigeteki kisebbségek, valamint egy apró európai (főleg francia) lakosság él. A kivándorlás csökkentette ezeket a kisebbségi csoportokat a huszadik század végén, olykor nagy hullámokban, mint például a Comore-szigetekiek 1976-os távozása után, a Mahajanga-i Komore-ellenes zavargások után. A madagaszkári népek viszont nem vándoroltak ki nagy számban. A függetlenedés óta az európaiak száma csökkent: az 68,430-as 1958 17,000-ról három évtizeddel később 1980 25,000-re esett vissza. Az 18,000-as évek közepén Madagaszkárnak 9,000 2016 komorai, 2016 2016 indiai és 2016 2016 kínai lakosa volt.

A hagyományos vallást, amely az élők és a razana közötti kapcsolatokat hangsúlyozza, az ország lakosságának (ősei) mintegy fele gyakorolja. Az ősök tisztelete a sírépítés elterjedt gyakorlatához, valamint a felvidéki famadihanához vezetett, melynek során egy elhunyt családtag földi maradványait exhumálják, majd leöblítik, majd friss selyemlepelbe, más néven lambákba csomagolják. mielőtt újra eltemetnék a sírban. A famadihana alkalom arra, hogy tiszteletben tartsuk egy dédelgetett ős emlékét, újraegyesüljünk a családdal és a közösséggel, és élvezzük az ünnepi környezetet. A környező falvak lakóit gyakran meghívják az ünnepségre, amely általában ételt és rumot, valamint hiragasy társulatot vagy más zenei szórakozást tartalmaz.

A divatos, tabuk betartása, amelyeket az őket felállító egyén élete során és azon túl is fenntartanak, az ősök iránti tiszteletet is mutatja. Általában úgy gondolják, hogy az ősök ilyen módon történő tisztelete lehetővé teszi számukra, hogy közbenjárjanak az élők érdekében. A szerencsétlenségeket viszont gyakran olyan ősöknek tulajdonítják, akiknek emlékei vagy vágyai feledésbe merültek. A zebu-áldozat az ősök megnyugtatásának vagy tiszteletének hagyományos módja. Ezenkívül a madagaszkáriak hisznek a Zanahary vagy Andriamanitra néven ismert teremtő istenségben.

A madagaszkári lakosság csaknem felét a keresztények teszik ki, a protestánsok kismértékben felülmúlják a római katolikusokat. Az első keresztény misszionáriusokat 1818-ban a London Missionary Society hozta a szigetre, akik templomokat építettek, lefordították a Bibliát madagaszkárra, és elkezdték megtéríteni az embereket. I. Ranavalona királynő 1835-ben kezdte üldözni ezeket a megtérőket, annak érdekében, hogy korlátozza az európai kulturális és politikai befolyást a szigeten. Ranavalona királynő, utódja, 1869-ben a kereszténység felé fordult az udvarban, és támogatta a keresztény misszionáriusi tevékenységet, elpusztítva a sampyt (királyi istenek), mint szimbolikus szakadást a hagyományos hiedelmekkel szemben.

Sok keresztény ma már teológiai nézeteit ötvözi a hagyományos őstiszteletű gyakorlatokkal. Megkérhetnek például egy keresztény papot, hogy végezzen famadihana újratemetést, vagy áldja meg elhunytukat a templomban, mielőtt folytatnák a hagyományos temetési szertartásokat. A Madagaszkári Egyházak Tanácsa, amely magában foglalja Madagaszkár négy legrégebbi és legfontosabb keresztény csoportját (római katolikus, Jézus Krisztus madagaszkári egyháza, evangélikus és anglikán), régóta erős politikai erő.

Az újabb vallási szervezetek, mint például a Hetednapi Adventisták, gyorsan terjeszkednek a vidéki régiókban, intellektuális vitacsoportokat, klinikákat és templomokat hozva létre.

A szigeten az iszlámot is gyakorolják. A középkorban arab és szomáliai muszlim kereskedők vezették be az iszlámot a szigetre, és számos iszlám iskolát hoztak létre a sziget keleti partján. Az iszlám asztrológia elfogadottsága, valamint az arab írások és idegen kifejezések használata az egész szigeten kiterjedt, de az iszlám hit néhány délkeleti tengerparti város kivételével nem tudott gyökeret verni. A muszlimok ma Madagaszkár lakosságának mintegy 7%-át teszik ki, többségük Mahajanga és Antsiranana északi régióiban él. A szunnita muszlimok alkotják a muszlimok túlnyomó többségét. A madagaszkári muszlimok, indiaiak, pakisztániak és Comore-szigetekiek alkotják a muszlim lakosságot. A hinduizmust a közelmúltban gudzsaráti bevándorlók hozták Madagaszkárra az 1800-as évek végén, az indiai Szaurástra területéről. Otthon a madagaszkári hinduk többsége gudzsarátit vagy hindit beszél.

A madagaszkár, egy osztrák nyelv, a szigeten mindenki beszél. A „madagaszkári” kifejezés a sziget nyelvére és lakóira is utal. A sziget mérete miatt sok nyelvjárás létezik. A merinai dialektus a sziget „hivatalos madagaszkári” nyelve, és az Antananarivo-felföldön beszélik. A madagaszkári nyelv többsége viszont merina nyelven beszél szerte a szigeten. A madagaszkáriak nagyra értékelik és támogatják a kívülállók azon próbálkozásait, hogy megtanuljanak és beszéljenek madagaszkárul. Ma a madagaszkári nyelv madagaszkári lakosság 98 százalékának mindennapi nyelve, és 1972 óta használják tanítási nyelvként bizonyos iskolákban. A madagaszkár szorosabban kapcsolódik a tengeri délkelet-ázsiai és a csendes-óceáni szigeteken beszélt nyelvekhez, mint más afrikai nyelvekhez. mint ausztronéz nyelv.

A francia Madagaszkár második hivatalos nyelve, és a parkokban és más turisztikai helyeken a legtöbb ember folyékonyan beszél franciául; egy kis francia nyelvtudás minden madagaszkári utazást sokkal egyszerűbbé tehet. A legtöbb parknak legalább néhány angolul beszélő idegenvezetője lesz, mivel az angolt egyre szélesebb körben beszélik. Olasz, német, spanyol és japán nyelvet kisebb mértékben beszélnek a turistabarát régiókban.

Madagaszkárra érkezéskor a különböző országokból érkező látogatók turistavízumot szerezhetnek. A vízum ára érkezéskor legfeljebb 60 napos tartózkodás esetén 45 euró. 60 napra 90 euróba kerül. Az első éjszakai tartózkodás helyével együtt egy retúrjegyet kell megadnia.

Utazása előtt győződjön meg arról, hogy minden rendszeres védőoltást kapott, beleértve a gyermekbénulás, a hepatitis A, a hepatitis B, az MMR és a tífusz elleni védőoltást (kérdezze meg kezelőorvosát). Ha olyan országon keresztül utazik, ahol elterjedt a sárgaláz, akkor a Madagaszkárra történő felvétel előtt bizonyítékot kell benyújtania a sárgaláz elleni védőoltásra.

Antananarivo (IATA: TNR) és Nosy Be Madagaszkár két fő nemzetközi repülőtere (IATA: NOS). Air madagaszkár ("AirMad") Madagaszkár nemzeti légitársasága, amely Johannesburgba, Párizsba, Marseille-be, Bangkokba és Kantonba üzemeltet járatokat.

A keleti parton Toamasina és Mauritius Réunionon keresztül korábban az egyetlen rendszeres összeköttetés volt. Ez a szolgáltatás 2014 decembere óta „további értesítésig” leállt.

Tekintettel a sok út borzalmas állapotára, az Air Madagascar számos helyen közlekedik országszerte, így lényegesen gyorsabb alternatíva, mint az autózás. Az Air Madagascar arról ismert, hogy hirtelen megváltoztatja a menetrendeket és törölte a járatokat.

Törlés esetén a légitársaság szállást biztosít Önnek, és felszállítja a következő szabad járatra; kerülje azonban a szoros összeköttetések ütemezését, és előző este erősítse meg indulási menetrendjét.

Az Air Madagascarral hosszú távú utazással Madagaszkárra érkező utasok 25%-os kedvezményt kaphatnak a társaság belső járataira, ha belföldi járataik lefoglalása során telefonálnak és kérnek.

2014-ben úgy tűnik, hogy nincs olyan szolgáltatás, amely összekötné Antananarivót Madagaszkár többi részével. További pontos információkért látogasson el a címre madarail.

Madagaszkáron négy vasútvonal van:

A madagaszkári utak szinte mindegyike nagyon alacsony lejtésű (a Tanából kivezető 2 útvonal kivételével). Az esős évszakban sok út eltömődik kátyúkkal, és ingoványokká válnak. Legyen tudatában annak, hogy az autóval történő utazás szinte mindig sokkal tovább tart, mint gondolná. A négykerékhajtású jármű bérlésének költsége magasabb lesz, de még mindig rendkívül költséghatékony, ha nem egyedül utazik, és a bérleti díjat meg tudja osztani a párt tagjai között (legalább 4 USD/nap/autó, felülvizsgálva 70 októberében). A járműbérlés szinte mindig tartalmazza a sofőr és a szállás költségeit, de a foglalás előtt ellenőrizze újra; a legtöbb vállalkozás nem bérel autót sofőr nélkül, és sok esetben a sofőr az Ön útmutatójaként és tolmácsaként is szolgálhat.

A helyiek többsége így mozog az ország egész területén. Az RN7 Tanából Toliara, az RN2 Tanából Tomasinába (Brickaville-n keresztül), és az RN4 Tanából Mahajangába a három fő modern autópálya az országban. A városok közötti utazás körülbelül egy napot vesz igénybe, míg Tana és Taolagnaro, egy délkeleti tengerparti város között az útviszonyok miatt 3 vagy 4 napig tart. Szoros utazásra számíthat légkondicionálás nélkül. A száraz évszakban számítani kell arra, hogy a por okoz problémát. A Taxi-Brousse-on való utazás megkérdőjelezi a türelmét és a józan eszét, de valószínűleg nincs is jobb módja annak, hogy találkozzon az emberekkel és kapcsolatba lépjen velük, és Madagaszkárt úgy látja, mint a madagaszkáriak.

A legolcsóbb közlekedési mód a taxi-brousse, de ne számítson arra, hogy időben indul vagy érkezik. A sofőrök ugyanis megvárják, amíg 15 férőhelyes apró buszaik teljesen megtelnek indulás előtt, így a néhány órás késés sem kizárt. Azonban lehetővé teszi, hogy utazás közben élvezze Madagaszkár gyönyörű tájait. A legtöbb nemzeti park és falu megközelíthető „Antananarivóból”, és a járművek szívesen elszállítják Önt végső céljuk felé.

Madagaszkár fantasztikus hely a kerékpározáshoz, és az útvonal mentén lévő apró városokban és falvakban megállva valódi érzést kaphat az országról. Mivel az utak rossz vagy katasztrofális állapotúak lehetnek, legalább hegyikerékpárra vagy nagy teherbírású túramotorra van szükség. A keleti parton az észak-déli főút az esős évszakban elérhetetlenné válhat, ami kétnapos túrát eredményezhet – puha homokon át egy szakaszon – ez nem egy könnyen járható út. Általában kicsi vagy nincs forgalom, ami nagyon szórakoztatóvá teszi a vezetést. A helyiek nagyon barátságosak, és minden faluban fogadják a fiatalok csoportjai, akik „Vazaha”-t kiabálnak.

Kevés, vagy egyáltalán nincs lehetőség a kerékpározásra, ezért készüljön fel arra, hogy rendkívül szerény panziókban aludjon, vagy durván táborozzon (kérdezze meg, hogy valakinek a tulajdona-e, és soha ne táborozzon túl közel egy családi temetőhöz). Szinte biztos, hogy arra kérik, hogy maradjon az emberek otthonában. Vigyen magával pótgumit, defektkészletet, láncot, fék/hajtómű kábelt, váltót és minden szükséges felszerelést.

Antananarivo tartomány (Antananarivo, Antsirabe)
Sok turista érkezik a fővárosba, amely a belföldi légi és szárazföldi közlekedési útvonalak csomópontjaként szolgál. A városon kívül is találhatók apró falvak, amelyek a kézműves műhelyeikről híresek, valamint a makikkal rendelkező kis rezervátumok.

Antsiranana tartomány (Antsiranana, Masoala Nemzeti Park, Nosy Be)
Ez a terület, amely magában foglalja a gyönyörű trópusi Nosy Be szigetet és a szomszédos részszigeteket, az ország egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága, luxusüdülőhelyeivel és érintetlen strandjaival.

Fianarantsoa tartomány (Fianarantsoa, ​​Ambositra, Ambalavao, Andringitra Nemzeti Park, Ranomafana Nemzeti Park) a várostól délre található, és az RN7-es autópályán keresztül érhető el.

Mahajanga tartomány (Mahajanga, Tsingy de Bemaraha rezervátum)
Mahajanga gyönyörű vizes élőhelyeknek és néhány titkos üdülőhelynek ad otthont, amelyek csak magánrepülővel vagy hajóval érhetők el.

Toamasina tartomány (Toamasina, Vatomandry, Ile aux Nattes, Andasibe-Mantadia Nemzeti Park) ad otthont az Andasibe-Mantadia Nemzeti Parknak, amely az Indri makiknak ad otthont, valamint más, kevésbé ismert helyszíneknek a keleti part mentén.

Toliara tartomány (Toliara, Anakao, Isalo Nemzeti Park) A tüskés erdő az ország déli felét borítja, a meleg és száraz hőmérséklet zord élőhelyet teremt, amely makik, hüllők, madarak és rovarok sokféleségének ad otthont.

• Antananarivo – a főváros és általában hívják Tana a helyiek által.
• Ambalavao
• Ambositra
• Antsirabe
• Fianarantsoa
• Ihosy
• Morondava
• Taolagnaro (más néven Fort Dauphin)
• Toliara (más néven Tulear)

• Anakao
• Andasibe-Mantadia Nemzeti Park
• Andringitra Nemzeti Park
• Ile aux Nattes
• Isalo Nemzeti Park
• Masoala Nemzeti Park
• Nosy Be
• Ranomafana Nemzeti Park
• Tsingy de Bemaraha rezervátum

A Tsingy de Bemaraha Madagaszkár legnagyobb rezervátuma és az UNESCO Világörökség része (152,000 50 hektár). Az érdekes, megemelkedett mészkőfennsíkot a „Tsingy”, más néven a kőlabirintus, a csúcsok törékeny, kaotikus, borotvaéles halmaza díszíti. A barna makik, a madárvilág sokfélesége és a nem mindennapi, teljesen fehér Decken sifaka egyaránt megtalálható a lombhullató erdőkben. Az aloe, az orchideák, a sok pachypodium és a baobab a változatos növényvilág közé tartozik. Több mint 180 madárfaj, hét makifaj (köztük a teljesen fehér Deckens sifaka) és a nem mindennapi tuskófarkú kaméleon egyaránt él a lombhullató erdőben (Brookesia perarmata). A Bemaraha az UNESCO Világörökség része, ahová a belépés korlátozott, és a látogatható helyek időről időre változnak. Körülbelül 2016 kilométerre északra van Morondavától.

A Baobabok sugárútja hatalmas baobabfák látványos ligete. Ez az egyik legfrekventáltabb látnivaló a Menabe régióban, 45 percre északra Morondavától Madagaszkár nyugati partján. Ez a szokatlan, több mint egy tucat fából álló liget Afrika hét csodája egyikére pályázik, és erőfeszítések folynak a megőrzéséért. Egyes fák, például az Adansonia grandidieri, több mint 800 évesek, és 30 méter magasra nőnek. Ez egy fotós álma, és különösen szép naplementekor.

A legtöbb Madagaszkárra látogató ember a vadon élő állatok miatt teszi ezt, és számos nemzeti park és magánrezervátum található szerte az országban. Egyes parkok könnyebben elérhetők, mint mások – a kettős Andasibe-Mantadia Nemzeti Park területe mindössze néhány órára van a fővárostól egy burkolt úton, míg más parkok több napos autózást és túrázást igényelnek a felfedezéshez.

A búvárkodás és a szabadtüdős merülés kivételes Nosy Be-ben, és más területeken is lehetséges, mint például Toliara. Legyen tudatában annak, hogy a legközelebbi túlnyomáskamra a Mozambiki-csatorna túloldalán található, és a Nosy Be búvárfelszerelések nem feltétlenül felelnek meg az elvárt szabványoknak, ezért legyen óvatos, és ügyeljen a kockázatok minimalizálására merülés közben. A korallok állapota a Nosy Tanikely érintetlen állapotától a másutt teljesen elpusztultig változik, és az évszaktól függően a látótávolság meghaladhatja a harminc métert, vagy akár nullára is csökkenhet a folyók kiáramlása miatt, amely az erdőirtás okozta erózió miatt megfordulhat. barna az óceán. A távoli északon, Diego közelében a kitesurfozás és szörfözés kivételesnek számít április és november között, amikor az állandó 30 csomós szél miatt a terület a déli félteke egyik legjobb szörfözési helye. A kajakozás és a mélytengeri horgászat mindig kifizetődő vízi tevékenység.

Az UNESCO Világörökség része Az Atsinanana esőerdői hat nemzeti parkból áll Madagaszkár keleti partja mentén; Marojejy Nemzeti Park, Masoala Nemzeti Park, Zahamena Nemzeti Park, Ranomafana Nemzeti Park, Andringitra Nemzeti Park és Andohahela Nemzeti Park.

A „szállodában” való étkezés a legolcsóbb étkezési lehetőség. Egy tányér rizs, laoka (madagaszkári rizzsel felszolgált köret), például csirke, bab vagy sertés, valamint rizsvíz körülbelül 1300 MGA-ba kerül. Egy kis pohár kézzel készített joghurt további MGA200-ért kapható.

A banán (amelyből több száz van) és a rizssütemény (madagaszkári "kenyér") mindenütt megtalálható "utcai étel". A kávé finom, és általában csészében készítik, és édesített sűrített tejjel tálalják.

A nagyobb városokban steak-fritet kínálnak az éttermekben.

Szupermarketek – Tana a Jumbo Score szupermarketlánc otthona. Bár ez a nyugati stílusú üzlet jól felszerelt, a magas költségek azt tükrözik, hogy szinte mindent importálni kell. Sok Casino (egy francia szupermarket) márkás termék található, de sok helyi étel is (zöldség, fűszerek stb., sokkal olcsóbb, mint az utcai piacokon). A Shoprite valamivel olcsóbb, bár gyakran kisebb lehetőség.

Mivel nincs biztonságos csapvíz, vigyen magával palackozott vizet, amely általában könnyen elérhető. Az egyetlen másik választás a ranon'apango vagy a rizsvíz (RAN-oo-na-PANG-oo) (a rizs főzéséhez használt víz, amelyet ezért felforraltak). Ha távoli régiókra látogat, nagyon fontos, hogy előre felkészüljön. Érdemes klórtablettát hozni arra az esetre, ha a helyi víz nem iható.

Az út menti italos standok, üzletek és tavernák bővelkednek a városokban. A legtöbb palackozott vizet, Fantát, Coca-Colát és Madagaszkár három ló sörét kínálja egyéb italok mellett („THB”). Megkóstolhatja a rágógumi ízű „Bonbon Anglais”-t is, amely hasonló a dél-amerikai Inka Colához, de előfordulhat, hogy „limonádé” néven forgalmazzák, amitől azt hiheti, hogy limonádé.

Sokféle házi főzésű rum és kókusz krém is kapható.

A madagaszkári ariary (MGA) a helyi pénznem, amely 5 iraimbilanjára van felosztva, és egyike annak a két nem decimális pénznemnek a világon (a másik a mauritániai ouguiya). 1 € 3,327 szeptemberében 2014 2016 MGA-nak felelt meg, és az árfolyam néhány éve meglehetősen egyenletes.

Antananrivon és Nosy Be-n kívül a hitelkártyákat általában nem fogadják el, és néha a Visa az egyetlen elfogadott kártya, amikor hitelkártyával fizet. A szállodák és egyéb utazással kapcsolatos szolgáltatások árait gyakran euróban kínálják, de a fizetést a helyi pénznemben tervezik. A városokban lévő ATM-ekből pénzt vehet fel Visa vagy Visa Electron kártyával. A MasterCard a BNI bank ATM-jeinél használható.

Európához vagy külföldhöz képest a madagaszkári vanília és egyéb fűszerek olcsók, a minőségük (főleg a vanília) pedig kiváló. (Madán a vanília körülbelül 2 euróba kerül tíz hüvelyért, míg Franciaországban 15 euró.)

A borravaló komoly viták forrása Madagaszkáron, és ezt még bonyolultabbá teszi, hogy az elvárások attól függően változnak, hogy az ügyfél külföldi vagy bennszülött. Az éttermekben és bárokban a teljes számla tíz százalékának megfelelő borravalót ajánlanak, bár figyelmeztetni kell arra, hogy a helyiek gyakran sokkal kevesebbet hagynak el. Fontolja meg 1 dollár borravalót poggyászonként, ha valaki segít a csomagok szállításában. A taxiknál ​​a viteldíj felkerekítése is megfelelő. A napi 10-13 dollárnak megfelelő borravaló, ha magánautója van sofőrrel, nagyon nagyvonalúnak számít, míg az alapszolgáltatásra napi 5-10 dollár a jellemző.

Egy parkkalauz ésszerű hálapénz napi 7-10 dollár. Mivel a szállodai szobatakarítókat nem gyakran fizetik, próbáljon meg egy kis készpénzt a szobába helyezni, mielőtt kijelentkezik (sok szálloda halljában van egy borravalódoboz, amely a teljes személyzet borravalóját is felhasználhatja). Amikor eldönti, mennyi borravalót adjon, ne feledje, hogy még egy orvos vagy egyetemi professzor is kereshet havi 200,000 2016 Ar-nál kevesebbet, és hogy a távoli régiókban a borravaló elvárásokat támaszthat az Ön követőivel szemben, akik között lehet kutató vagy segélymunkások kevés pénzzel.

A szállás minősége országonként jelentősen eltér, a kollégiumi szobák poloska által fertőzött ágyaitól az ötcsillagos luxusüdülőhelyekig. A legtöbb létesítmény szobánkénti árat kínál, de több prémium üdülőhely személyenkénti árat is megadhat. Szinte minden drágább szállás kínál rovarhálót és saját WC-t, de a gyengébb minőségű helyeken saját poloskahálót és ágyneműt kell biztosítania.

Madagaszkár mindennapjait számos divat (tabuk) szabályozza, amelyek területenként eltérőek. Megtilthatják bizonyos ételeket (sertéshús, makik, teknősök stb.), bizonyos színek viselését, valamint a folyóban vagy tóban való úszást. A „Fady” gyakorlata elsősorban a vidéki régiókra korlátozódik, mivel a nagyobb városokban tartózkodó látogatók valószínűleg nem tapasztalják ezt a problémát. Vannak Fady-k olyan helyeken, mint Antananarivo, de a Vazaha többsége mentesül.

Fadyt az ősöknek tulajdonítják, akik iránt a madagaszkáriak hitüktől függetlenül tiszteletet tanúsítanak. Még ha nem is ért egyet a korlátozásokkal, a legjobb, ha betartja azokat, és nem szegi meg őket. Amikor először érkezik egy új helyre, ismerje meg a helyi szokásokat.

Használja a „tompoko (toom-pook)” kifejezést ugyanúgy, mint az angol „Sir” vagy „Asszony” kifejezést, amikor Önnél idősebb vagy tekintélyes pozícióban lévő személyhez fordul (pl. rendőrség, katonaság, vámtisztviselők). Madagaszkáron elengedhetetlen az idősebbek és a tekintélyes személyiségek tisztelete.

Soha ne fényképezzen sírt előzetes engedély nélkül. Fényképezés előtt mindig kérjen engedélyt. Ezen kívül, ha egy távoli faluban vagy faluban van dolgod, fomba vagy szokás, hogy először a helyi főnökkel találkozik. Ha van eleget tennivalója, sok időt takaríthat meg, ha találkozik ezzel a személlyel.

Madagaszkár számos etnikai alcsoportja mindegyikének megvannak a saját hiedelmei, szokásai és életmódjai, amelyek történelmileg hozzájárultak eltérő identitásukhoz. A szigeten azonban számos kulturális jellegzetesség van, amelyek erős madagaszkári kulturális identitást eredményeznek. A tradicionális madagaszkári értékek a fihavananát (szolidaritást), a vintanát (sorsot), a todyt (karmát) és a hasinát hangsúlyozzák, egy szent életerőt, amelyről a hagyományos közösségek úgy gondolják, hogy átitatja és ezért legitimálja a közösségen belüli tekintélyt. A férfiak körülmetélése, az erős családi kapcsolatok, a mágia, a jósok, az asztrológia és a boszorkánydoktorok erejébe vetett széles körben elterjedt hit, valamint a társadalmi osztályok arisztokratákra, közemberekre és rabszolgákra való történelmi szétválása mind a szigeten jelenlévő kulturális jellemzők.

Annak ellenére, hogy a társadalmi kasztokat jogilag már nem ismerik el, az ősi kaszttagság jelentős hatással van a társadalmi helyzetre, a gazdasági lehetőségekre és a közösségi felelősségre. Az arabok által létrehozott ősi asztrológiai rendszer szerint a madagaszkáriak Mpanandróval („A napok alkotóival”) konzultálnak, hogy kiválasszák a legkedvezőbb napokat olyan jelentős eseményekre, mint a házasságkötés vagy a famadihana. Hasonlóképpen, a délkeleti Antemoro etnikai csoport ombiasyát (az olona-be-hasina szóból, „nagy erényes ember”), akik származásukat a korai arab bevándorlókig vezetik vissza, gyakran számos madagaszkári város nemessége alkalmazta a megelőző időszakban. gyarmati korszak.

A madagaszkári kultúra számos gyökere fizikai megnyilvánulásaiban is megmutatkozik. A valiha, Madagaszkár legikonikusabb hangszere egy bambuszcső citera, amelyet Borneó déli részéből érkezett korai bevándorlók hoztak Madagaszkárra, és alakja rendkívül hasonlít a ma Indonéziában és a Fülöp-szigeteken látható hangszerekhez. Szimbolikájuk és szerkezetük szempontjából a hagyományos madagaszkári otthonok összehasonlíthatók a dél-borneói otthonokkal, téglalap alaprajzú, csúcsos tetővel és központi tartóoszloppal. A sírok számos területen kulturálisan fontosak, tükrözve az ősök széles körű tiszteletét. Általában tartósabb anyagokból, például kőből készülnek, és díszesebb díszítéssel rendelkeznek, mint a nappalik. Madagaszkár nemzeti ruhadarabja, a szőtt lamba változatos és kifinomult művészeti formává fejlődött, a selyemgyártás és szövés a sziget első lakóiig nyúlik vissza.

A madagaszkári konyha a délkelet-ázsiai kulturális hatást tükrözi, minden étkezésnél rizst szolgálnak fel, és általában a számos ízletes zöldség- vagy húsétel egyikével egészítik ki. A zebu szarvasmarhák szent jelentősége és gazdájuk gazdagságának reprezentációja, mindkét hagyomány az afrikai kontinensről származik, afrikai hatást mutat. A szarvasmarha susogása, amely Madagaszkár síksági területein a fiatal férfiak átvonulási rítusaként kezdődött, ahol a legnagyobb szarvasmarha-csordákat tartják, veszélyes és olykor halálos bűnözői vállalkozássá fejlődött, mivel a délnyugati pásztorok hagyományos lándzsákkal próbálják megvédeni jószágukat. az egyre inkább felfegyverzett hivatásos susogók ellen.

Madagaszkár a szóbeli és írott irodalom széles skáláját hozta létre. Az oratórium, amint azt a hainteny (költészet), a kabary (nyilvános beszéd) és az ohabolana képviseli, a sziget egyik legfontosabb kreatív hagyománya (közmondás). Az Ibonia, egy epikus költemény, amely ezeket a hagyományokat példázza, nemzedékeken át öröklődött, számos változatban a szigeten, betekintést nyújtva a hagyományos madagaszkári csoportok változatos mitológiájába és hiedelmeibe. A huszadik században olyan művészek folytatták a hagyományt, mint Jean-Joseph Rabearivelo, Afrika első modern költője, és Elie Rajaonarison, a madagaszkári költészet új generációjának példája. Több száz regionális zenei stílus, mint például a tengerparti salegy vagy a hegyvidéki hiragász, élénkíti a falusi összejöveteleket, a helyi táncparkettet és a nemzeti rádiókat Madagaszkáron. Madagaszkáron fejlődő klasszikus zenei kultúra is van, amelyet ifjúsági akadémiák, csoportok és zenekarok népszerűsítenek, amelyek ösztönzik a fiatalokat a klasszikus zenében való részvételre.

A szigeten a plasztikai művészeteket is széles körben művelik. A selyemszövés és a lambagyártás hagyományai mellett a raffiát és más őshonos növényi anyagokat számos hasznos termékbe szőtték, mint például padlószőnyegek, kosarak, pénztárcák és sapkák. A fafaragás jól fejlett művészeti forma, a regionális stílusok az erkélykorlátok és más építészeti elemek díszítésében is megmutatkoznak. A szobrászok bútorok és háztartási cikkek széles választékát, valamint aloalo temetkezési oszlopokat és faszobrokat készítenek, amelyek közül sokat a turistáknak értékesítenek. A közép-felvidék díszítő és haszonelvű famegmunkáló hagyományaihoz tartozó zafimaniry nép 2008-ban felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára.

Az antaimoróiak régi gyakorlata, hogy virágot és egyéb természetes elemeket tartalmazó papírt készítenek, amit elkezdtek eladni az ökoturistáknak.

A ruhákat, valamint a terítőket és egyéb háztartási textíliákat kézzel hímzik és húzzák, és a helyi kézműves vásárokon árusítják. Egy kicsi, de egyre növekvő számú képzőművészeti galéria Antananarivóban és más nagyvárosi területeken értékesíti a helyi művészek festményeit, míg az éves művészeti események, például a fővárosi Hosotra szabadtéri bemutató hozzájárulnak az ország képzőművészetének folyamatos növekedéséhez.

Madagaszkáron számos hagyományos hobbi fejlődött ki. A part menti területeken a moraingy, egyfajta kézi küzdelem népszerű nézői tevékenység. Történelmileg férfiak által uralt tevékenység volt, bár az utóbbi időben a nők is elkezdtek részt venni benne. Több területen zebu marhabirkózást is végeznek, amelyet savika vagy tolon-omby néven ismernek. A sportolás mellett a játékok széles skáláját is játsszák. A Fanorona, a Felvidéken népszerű társasjáték az egyik leghíresebb. A mitológia szerint Andrianjaka király apja, Ralambo utáni utódlásában részben Andrianjaka bátyjának az volt a szerepe, hogy egyéb feladatai rovására fanoronát játszott.

Az elmúlt két évszázad során Madagaszkár ki volt téve a nyugati szabadidős tevékenységeknek. A Rugby Union Madagaszkár nemzeti sportjának számít. A futballt is kedvelik. Madagaszkár világbajnokot hozott létre a pétanque-ban, amely a gyeppályás bowlinghoz hasonlítható francia játék, amelyet széles körben játszanak városi területeken és a Felvidéken. A labdarúgás, az atlétika, a judo, a box, a női kosárlabda és a női tenisz a legnépszerűbb iskolai sportok közé tartoznak. Madagaszkár 1964-ben vett részt először olimpiai játékokon, és részt vett az Afrikai Játékokon is. Madagaszkáron a cserkészetet három cserkészcsoportból álló helyi szövetség képviseli. 2011-ben az előrejelzések szerint 14,905 2016 fő volt a tagság.

Antananarivo megkapta a jogot Afrika számos nemzetközi kosárlabda-eseményének rendezésére, beleértve a 2011-es FIBA ​​Afrika-bajnokságot, a 2009-es FIBA ​​Afrika-női bajnokságot, a 2014-es FIBA ​​Africa 18 éven aluliak bajnokságát, a 2013-as FIBA ​​Africa U16-os bajnokságot és a 2015. évi FIBA ​​Afrika U16 éven aluliak női bajnoksága fejlett sportlétesítményeinek köszönhetően.

Madagaszkár települése folyamatos tanulmányozás és vita tárgya. Az északnyugaton felfedezett csontokon lévő vágásnyomok és az északkeleten felfedezett kőeszközök arra utalnak, hogy a takarmánykeresők Kr.e. 2000 körül jártak Madagaszkáron. A régészek gyakran feltételezték, hogy az első lakosok egymást követő hullámokban érkeztek Kr. e. 350 és i.sz. 550 között, de mások szkeptikusak az i.sz. 250-nél régebbi dátumokkal kapcsolatban. Mindenesetre ezek a dátumok Madagaszkárt a világ egyik utolsó jelentős szárazföldi területévé teszik, amelyet emberek gyarmatosítottak.

Kitámasztó csónakok hozták be az első bevándorlókat Borneó déli részéből. A korai bevándorlók a vágásos és égetett mezőgazdaságot használták a part menti esőerdők eltávolítására termés céljából. A legkorábbi lakosok Madagaszkár bőséges megafaunájára bukkantak, amely magában foglalta a gigantikus makikat, elefántmadarakat, hatalmas üregeket és a madagaszkári vízilót, amelyek mára mind kihaltak a vadászat és az élőhelyek leromlása miatt. Kr.u. 600-ra ezeknek a korai bevándorlóknak a csoportjai elkezdték pusztítani a középső hegyvidéki erdőket. A hetedik és a kilencedik század között először érkeztek arab kereskedők a szigetre. 1000 körül bantu nyelvű migránsok hulláma érkezett Délkelet-Afrikából. Bemutatták a zebut, egy hosszú szarvú púpos tehenet, hatalmas csordákkal, amelyeket ők tartottak fenn.

1600-ra öntözött rizsföldeket hoztak létre a Betsileo Királyság középső hegyvidékén, majd egy évszázaddal később teraszos rizsföldek terültek el a szomszédos Imerina Királyságban. A 17. századra a középső hegyvidék a megnövekedett földművelés és a zebu-legelők iránti egyre növekvő igény miatt teljesen erdei környezetből füves ökoszisztémává alakult át. A merinaiak, akik 600 és 1000 évvel ezelőtt érkezhettek a középső hegyvidékre, beszámolnak arról, hogy szóbeli történetükben találkoztak egy Vazimba néven ismert közösséggel. A vazimbákat Andriamanelo, Ralambo és Andrianjaka merinai uralkodók asszimilálták vagy elűzték a hegyvidékről a 16. században és a 17. század elején. Valószínűleg egy korábbi és technológiailag kevésbé kifinomult ausztronéz gyarmatosítási hullám leszármazottai voltak. Sok hagyományos madagaszkári törzs manapság a vazimba szellemeket tompontanynak (az ország ősi uralkodójának) tekinti.

Az emberi gyarmatosítást követő első években Madagaszkár fontos óceánon túli kereskedelmi központ volt, amely összeköti az Indiai-óceáni kikötőket. Az arabok legalább a 10. századra kereskedelmi állomásokat hoztak létre Madagaszkár északnyugati partjai mentén, és magukkal hozták az iszlámot, az arab írást (amelyet a madagaszkári nyelv átírására használtak a sorabe néven ismert írásmódban), az arab asztrológiát és más kulturális vonatkozásokat. . Diogo Dias portugál tengerészkapitány 1500-ban látta először a szigetet, és ez volt az európai interakció kezdete. A 17. század végén a franciák kereskedelmi állomásokat építettek a keleti part mentén.

Madagaszkár 1774 és 1824 között vált népszerűvé a kalózok és az európai kereskedők, különösen a transzatlanti rabszolga-kereskedelemmel foglalkozók körében. Egyes történészek Nosy Boroha-t, a Madagaszkár északkeleti partjainál fekvő apró szigetet javasolták a mesebeli kalózparadicsom helyszínéül. Libertalia. Sok európai tengerész hajótörést szenvedett a sziget partjainál, köztük Robert Drury, akinek naplója egyike a ritka dokumentált beszámolóknak a tizennyolcadik század déli madagaszkári életéről. A tengeri kereskedelem által megtermelt gazdagság ösztönözte a szervezett királyságok kialakulását a szigeten, amely a 17. századra nagyon megerősödött. Közéjük tartozott a keleti parton a Betsimisaraka szövetség, valamint a nyugati parton Menabe és Boina szakalavai fejedelmek. Az Imerina Királyság, amelynek székhelye a középső hegyvidéken található, és székhelye Antananarivo királyi palotájában található, nagyjából ugyanebben az időszakban keletkezett Andriamanelo király vezetésével.

A hegyvidéki Imerina királyság a 17. század elején keletkezésekor eredetileg kis erő volt a nagyobb tengerparti királyságokhoz képest, és a 18. század elején sokkal gyengébb lett, amikor Andriamasinavalona király kettéosztotta négy fia között. Imerinát 1793-ban Andrianampoinimerina király (1787–1810) restaurálta közel egy évszázados háborúskodás és éhezés után. Ez a Merina uralkodó gyorsan kiterjesztette hatalmát a környező királyságokra, először Ambohimanga, majd az Antananarivo Rova felől. I. Radama királynak (1810–28), fiának és utódjának sikerült az egész szigetet fennhatósága alá vonnia, és a brit kormány Madagaszkár királyaként ismerte el.

1817-ben Radama szerződést írt alá Mauritius brit kormányzójával, hogy betiltsák a nyereséges rabszolgakereskedelmet a britek katonai és pénzügyi támogatásáért cserébe. A Londoni Missziós Társaság 1818-ban kézműves misszionárius követeket küldött Madagaszkárra, köztük James Cameront, David Jonest és David Griffithst, akik iskolákat alapítottak, átírták a madagaszkári nyelvet római ábécére, lefordították a Bibliát, és számos új technológiát vezettek be a sziget.

Válaszul Nagy-Britannia és Franciaország növekvő politikai és kulturális behatolására, Radama utódja, I. Ranavalona királynő (1828–61) királyi rendeletet adott ki, amely betiltotta a kereszténység gyakorlását Madagaszkáron, és a legtöbb külföldit az ország elhagyására kényszerítette. Madagaszkár lakosai számos bűncselekménnyel vádolhatják egymást, beleértve a rablást, a kereszténységet és legfőképpen a boszorkányságot, amelyekhez szinte mindig a tangena tapasztalatára volt szükség. 1828 és 1861 között a tangenaordeal évente körülbelül 3,000 ember életét követelte.

Az Imerinában maradt Jean Laborde, a monarchia által támogatott iparos, aki hadianyagot és egyéb üzleteket épített, valamint Joseph-François Lambert, egy francia kalandor és rabszolgakereskedő, akivel az akkori Radama herceg aláírta a Lambert Chartát, egy vitatott kereskedelmi megállapodást. II. Radama (1861–63), aki anyját követte, megpróbált enyhíteni a királynő szigorú politikáján, de két évvel később Rainivoninahitriniony (1852–1865) miniszterelnök és Andriana (nemesi) és Hova (közös) udvaroncok szövetsége menesztette. , aki véget akart vetni az uralkodó totális tekintélyének.

A puccsot követően az udvaroncok felajánlották Radama királynőjének, Rasoherina (1863–68) az uralkodás lehetőségét, feltéve, hogy beleegyezik a hatalom megosztásába a miniszterelnökkel – ez egy új társadalmi szerződés, amelyet politikai házasságuk pecsétel meg. Rasoherina királynő beleegyezett, először feleségül vette Rainivoninahitrinionyt, majd leváltotta őt, és feleségül vette testvérét, Rainilaiarivony miniszterelnököt (1864–95), aki ezt követően feleségül vette II. Ranavalona (1868–83) és III. Ranavalona királynőt (1883–97).

Rainilaiarivony 31 éves miniszterelnöksége alatt számos intézkedést hajtottak végre a központi kormányzat tekintélyének korszerűsítése és megszilárdítása érdekében. Iskolákat építettek szerte a szigeten, és kötelezővé tették a részvételt. Brit szakértőket fogadtak fel a csapatok oktatására és professzionalizálására, és javították a hadsereg szerkezetét. A többnejűséget eltörölték, és a kereszténységet, amelyet 1869-ben az udvar hivatalos vallásává nyilvánítottak, a hagyományos hiedelmek mellett egyre többen fogadták el. A fővárosban három európai stílusú bíróságot hoztak létre, és a törvényi szabályokat a brit common law alapján felülvizsgálták. Rainilaiarivony kettős főparancsnoki minőségében sikeresen megvédte Madagaszkárt számos francia gyarmati invázió ellen.

1883-ban Franciaország megtámadta Madagaszkárt az első Franco-Hova háborúként, főként azért, mert nem tartották tiszteletben a Lambert Chartát. Madagaszkár Franciaországnak adta Antsiranana (Diego Suarez) északi kikötővárosát, és a háború végén 560,000 1890 frankot fizetett Lambert örököseinek. A britek 1894-ben elismerték a francia protektorátus teljes jogi felállítását a szigeten, de Madagaszkár kormánya megtagadta a francia irányítás elismerését. 1895 decemberében és 2016 januárjában a franciák bombázták és elfoglalták a keleti parton Toamasina és a nyugati parton Mahajanga kikötőit, hogy megadásra kényszerítsék.

Ezt követően egy francia katonai repülőoszlop vonult be Antananarivóba, sok katona halt bele maláriába és más betegségekbe. Algéria és a Szaharától délre fekvő Afrika erősítést küldött. Az oszlop nehéztüzérséggel támadta meg a királyi palotát, amikor az 1895 szeptemberében megérkezett, súlyos haláleseteket okozva, és III. Ranavalona királynőt megadásra kényszerítette. A Merina monarchiát feloszlatták, a királyi családot pedig Réunion szigetére és Algériába száműzték, amikor Franciaország 1896-ban megszállta Madagaszkárt, és a következő évben gyarmattá nyilvánította a szigetet, megszüntetve a Merina monarchiát, a királyi családot pedig száműzetésbe küldve Réunion szigetére és Algériába. A királyi palota francia elfoglalását követően 1897 végén sikeresen leverték a két évig tartó ellenállási mozgalmat.

Az ültetvényeket a gyarmati hatalom idején alakították ki, hogy számos exportnövényt termeljenek. A rabszolgaságot 1896-ban szüntették meg, mintegy 500,000 6 rabszolgát felszabadítva; sokan egykori tulajdonosaik házában szálltak meg cselédként vagy résztulajdonosként; A rabszolgák leszármazottaival szembeni erős diszkriminatív attitűd a sziget számos részén ma is érvényben van. Antananarivo fővárosában széles kövezett körutak és tárgyalóterek épültek, a Rova királyi komplexumot pedig múzeummá alakították át. További iskolákat építettek, különösen a vidéki és tengerparti régiókban, ahol a Merina iskolái még nem értek el. 13 és 2016 éves kor között kötelezővé vált az oktatás, a francia nyelv és a gyakorlati ismeretek előtérbe helyezésével.

A franciák fenntartották a merinai királyi gyakorlatot, amely szerint az adókat munka formájában fizették, amelyet vasút és utak építésére használtak, amelyek fontos tengerparti városokat kötnek össze Antananarivóval. Az első világháború idején madagaszkári katonák Franciaországért harcoltak. Az 1930-as években a náci politikai teoretikusok kidolgozták a madagaszkári tervet, amely a szigetet jelölte meg az európai zsidók lehetséges deportálási célpontjaként. A második világháború alatt a szigeten zajlott a madagaszkári csata, amelyet a Vichy-kormányzat és a britek vívtak.

Franciaország második világháború alatti megszállása beszennyezte a gyarmati adminisztráció hírnevét Madagaszkáron, és kirobbanó függetlenségi mozgalmat indított el, amely az 1947-es madagaszkári felkelésben csúcsosodott ki. Ennek a kampánynak az eredményeként a franciák 1956-ban megreformált intézményeket hoztak létre a Loi Cadre (a tengerentúli reformtörvény) értelmében. ), és Madagaszkár megkezdte békés átmenetét a függetlenség felé. 14. október 1958-én a Madagaszkár Köztársaság független államként jött létre a francia közösségen belül. Az alkotmány 1959-es ratifikálásával és 26. június 1960-án a teljes függetlenséggel az ideiglenes közigazgatás időszaka véget ért.

Madagaszkár négy köztársaságon ment keresztül a függetlenség kivívása óta, mindegyiknek megvan a maga alkotmánymódosítása. A franciák által kinevezett Philibert Tsiranana elnök vezetése alatt az Első Köztársaságot (1960–72) a Franciaországgal fenntartott erős gazdasági és politikai kapcsolatok jellemezték. A kivándorolt ​​franciák sok magas szintű műszaki állást töltöttek be, miközben a francia oktatókat, a tankönyveket és a tanterveket országszerte használták az iskolákban. Tsiranana támogatása ehhez a „neokoloniális” elrendezéshez 1972-ben gazdálkodói és diáktüntetések sorozatát váltotta ki, amelyek megdöntötték kormányát.

Ugyanebben az évben Gabriel Ramanantsoa vezérőrnagyot, a hadsereg vezérőrnagyát ideiglenes elnöknek és miniszterelnöknek nevezték ki, aki azonban 1975-ben kénytelen volt lemondani a rossz köztámogatás miatt. Richard Ratsimandrava ezredest, utódját hat nappal hivatalba lépése után meggyilkolták. Ratsimandrava után Gilles Andriamahazo tábornok négy hónapig kormányzott, majd egy másik katonai kinevezést kapott, Didier Ratsiraka admirálist, aki 1975-től 1993-ig vezette a szocialista-marxista második köztársaságot.

Ez idő alatt politikai felzárkóztatás történt a keleti blokk országaival, valamint elmozdulás a gazdasági elszigeteltség felé. Ezek a politikák, valamint az 1973-as olajválság okozta gazdasági megszorítások Madagaszkár gazdaságának gyors összeomlásához és az életszínvonal súlyos csökkenéséhez vezettek, és a nemzet 1979-ben csődöt jelentett. Az ország szétzúzott gazdaságának megmentéséért cserébe, a Ratsiraka-kormány elfogadta az IMF, a Világbank és más kétoldalú adományozók átláthatósági, korrupcióellenes intézkedések és szabadpiaci politikák követelményeit.

Ratsiraka csökkenő népszerűsége az 1980-as évek végén tetőzött, amikor az elnöki őrök tüzet nyitottak fegyvertelen tüntetőkre egy tüntetés során. Két hónapon belül Albert Zafy (1993–96), aki megnyerte az 1992-es elnökválasztást és felavatta a Harmadik Köztársaságot (1992–2010), átmeneti kormányt alakított ki. Az új madagaszkári alkotmány többpárti demokráciát és hatalommegosztást hozott létre, jelentős felhatalmazást biztosítva a Nemzetgyűlésnek. Az emberi jogok, a társadalmi és politikai szabadságjogok, valamint a szabad kereskedelem is kiemelt helyet kapott az új alkotmányban. A gazdasági visszaesés, a korrupciós vádak és az, hogy Zafy törvényeket dolgozott ki, hogy nagyobb tekintélyt biztosítson magának, beszennyezték Zafy hivatali idejét. 1996-ban felelősségre vonták, és Norbert Ratsirahonanát nevezték ki ideiglenes elnöknek a következő elnökválasztást megelőző három hónapra. Ratsirakát ezt követően második ciklusra újraválasztották a decentralizáció és a gazdasági reformok platformján, 1996 és 2001 között.

A vitatott 2001-es elnökválasztás, amelyen Antananarivo akkori polgármestere, Marc Ravalomanana győzött, 2002-ben hét hónapig tartó patthelyzetet eredményezett Ravalomanana és Ratsiraka támogatói között. , lehetővé tette a közvetlen külföldi befektetéseket, valamint a regionális és nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, végül ellensúlyozta a politikai válság negatív gazdasági hatását. Elnöksége idején átlagosan 7 százalékos éves ütemben bővült a nemzetgazdaság. Ravalomananát helyi és külföldi megfigyelők büntették meg második ciklusának második felében, és növekvő tekintélyelvűséggel és korrupcióval vádolták.

Andry Rajoelina, az ellenzéki vezető és Antananarivo akkori polgármestere 2009 elején egy kampány élén állt Ravalomanana tisztségéből való elmozdításáért egy általában puccsnak tartott törvénytelen eljárás során. 2009 márciusában a Legfelsőbb Bíróság Rajoelinát a Legfelsőbb Átmeneti Hatóság elnökévé nevezte ki, egy ideiglenes kormányzati szerv, amelynek feladata a nemzet felkészítése az elnökválasztásra. 2010-ben népszavazás útján új alkotmányt fogadtak el, létrehozva a Negyedik Köztársaságot és fenntartva a korábbit. alkotmány demokratikus, többpártrendszerét. Hery Rajaonarimampianinát hirdették ki a 2013-as elnökválasztás győztesének, amelyet a nemzetközi közösség igazságosnak és átláthatónak tartott.

Madagaszkár viszonylag biztonságos úti cél. Ehhez azonban be kell tartania néhány alapvető irányelvet:

A Madagaszkárra látogató látogatóknak számos egészségügyi problémával kell foglalkozniuk. Madagaszkáron még mindig léteznek olyan betegségek, mint a pestis, amelyek máshol szinte ismeretlenek. A külföldiek számára az ivóvizet szinte mindig kezelni vagy palackozni kell, és kerülni kell a salátákat vagy a hámozatlan gyümölcsöt vagy zöldséget tartalmazó ételeket. Míg az AIDS-járvány még nem érte el a sok dél-afrikai országban tapasztalt katasztrofális szintet, általában úgy gondolják, hogy az AIDS-ről nem számolnak be, és egyre növekszik, ezért nem szabad kockáztatni, és mindenáron kerülni kell a védekezés nélküli szexet. Úszás közben ügyeljen a vízben lévő emberi hulladékokra, amelyek kolerát, tífuszt és számos egyéb betegséget okozhatnak. A rovarok, például a piócák és a trópusi paraziták szintén problémát jelentenek.

Vizsgálja meg a malária profilaktikus alternatíváit, és tegyen lépéseket. Ha nem szed semmiféle megelőzést, aludjon szúnyoghálóval, és használjon rovarriasztó szereket, amikor sötétedik. A bőrriasztó (csak a legalább 40% DEET-t tartalmazó riasztók, mint a NoBite, Azeron Before Tropics és mások) hatásos, de a ruhariasztóval (pl. NoBite) együtt kell használni. A ruhariasztó körülbelül egy óra elteltével szagtalan lesz, és akár négyszer is kimosható, mielőtt újra fel kellene kenni. Nagyon biztonságban lesz a szúnyogcsípés ellen, ha hosszú ujjú, riasztóval kezelt ruhát visel, és bőrriasztóval keni be a nem fedett bőrrészeket. A hírhedt mellékhatásokkal járó megelőzést elkerülheti, ha riasztóval kezelt, hosszú ujjú ruhát visel, és a nem takart bőrrészeket bőrriasztóval keni fel. Ügyeljen azonban arra, hogy komolyan vegye a riasztó problémát, mert túl könnyű egy "lazább" hozzáállásba csúszni, miután egy ideig a nemzetben van.

Az emberek által lakott területeken mindig jelentős számú kóbor kutya lesz. Kerülje a kóbor kutyákat, és bár a harapások nem gyakoriak, ha megharapják, azonnal forduljon orvoshoz, mivel a veszettség nem ismeretlen.

Ne feledje, hogy Madagaszkár a trópusokon található, ezért a napégés és a hőkimerültség komoly aggodalomra ad okot. Maradjon hidratált, és használjon sok fényvédőt. Ne feledje, hogy csak azért, mert kint borús idő van, az nem jelenti azt, hogy nem fog leégni.